Időszakosan megjelenő elektronikus folyóirat
I. évfolyam 2014. 1. szám
Európai Családtudományi Szemle ECSSZ
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
2
EURÓPAI CSALÁDTUDOMÁNYI SZEMLE
A folyóirat neve angolul:
European Family Science Journal
A Tudomány a Családért Egyesület folyóirata
Alapítás éve: 2014.
I. Évfolyam – 2014. 1. szám
Kiadó: Tudomány a Családért Egyesület
Székhelye: 1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B
Kiadásért felelős személy: Czettele Győző
Főszerkesztő: Czettele Győző
Szerkesztőbizottság tagjai:
Bense László
Botos Katalin
Fekete Tamás
Feketéné Szakos Éva
Krajsovszky Gábor
Krúdy Tamás
Len Adél
Mihalec Gábor
Nagykáldi Zsolt
Perczel-Forintos Dóra
Pogány Erzsébet
Varga Zs. András
Szerkesztőség:
Czettele Győző
1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B.
szerkesztoseg@ecssz.eu
A folyóirat honlapja:
www.ecssz.eu
Nemzetközi azonosítószáma:
HU ISSN 2064-8006
Európai Családtudományi Szemle ECSSZ
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
3
„A boldog családok jelentik a jövőt”
A folyóiratról
A nemiség, a házasság és a család témaköre az emberi élet legelemibb kérdéseit öleli fel. A
nemi szokásoknak életbevágó a jelentősége házasságra és családra nézve. Amilyen a házasság
és a család, olyan a kultúra. A nem a szereteten alapuló szexuális viselkedéstípusok
elterjedése, összezavarhatja az emberi létezés útjait. Amikor a szexualitás a szeretetre
irányul, akkor olyan boldog házasságokat, családokat és virágzó kultúrákat épít, amelyek
felismerik minden egyes személy végtelen értékét. Évtizedünkben Európában e kérdéskörre
meglehetősen eltérő válaszok lelhetők fel. E folyóirat felületet nyit azon érdeklődők és
szakemberek számára, akiknek fontos a család, akik szeretnék, hogy majd gyermekeik is
boldog családban élhessenek. E kiadvány nyelve egyelőre a magyar, tervezzük az angol
nyelvű megjelenést is.
Szerzőinknek
Az Európai Családtudományi Szemle (ECSSZ), mint elektronikus folyóirat, lehetőséget
biztosít a párkapcsolatok, a házasság és a család témaköreihez tartozó írások, tanulmányok és
szakcikkek megjelentetésére. Az ECSSZ célul tűzte ki a család körüli válság okainak és a
lehetséges kiutaknak a keresését, valamint elemzését. A publikálásra szánt anyagok lehetnek:
(i) a szerzők máshol magyarul még meg nem jelent saját írásai, (ii) már publikált anyagok
összefoglalói vagy fordításai, és (iii), beszámolók, ismertetők, vélemények, interjúk. A honlap
egy, a témához tartozó, irodalomgyűjteményt is tartalmaz.
A kéziratokat e Folyóirat sablonjának megfelelő formátumban e-mail-ben kérjük beküldeni
a szerkesztoseg@ecssz.eu e-mail címre. A cikk sablon a honlapról letölthető:
ECSSZ_Cikk_sablon.
A folyóirat jellegének megfelelő és közlésre alkalmasnak talált ziratokat lektoráltatjuk.
A ziratok leadási határideje folyamatos, a megjelenés a sikeres lektorálást követően
rövidesen megtörténik. A folyóirat egyes számait az abba eső első cikk megjelenésével
megnyitjuk. A megnyitott szám zárása a megfelelő számú cikk megjelenése után történik.
A kézirat beküldésekor a (levelező) szerzőnek javasolt egy kitöltött “Kézirat benyújtási
nyilatkozatot”-ot is csatolni. A nyilatkozat a honlapról letölthető.
Európai Családtudományi Szemle Tartalomjegyzék
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
4
TARTALOM
Tanulmányok
Pálhegyi Ferenc: A házasság szakítópróbái 6
Krúdy Tamás: Lehet egy testvérrel több? 12
Székely András: A családi állapot különböző fajtáinak nemzetgazdasági
vonatkozásai. Miért szükséges a válások gazdasági költségeinek becslése? 16
Czettele Győző: Javaslatok a családbarát munkahely kialakítására
és a munkahelyi stressz csökkentésére 26
Tárkányi Ákos: A munkahely és a párkapcsolat kölcsönhatásai 40
Tárkányi Ákos: Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság
Magyarországon a 2009-es „Családi kapcsolatok”
országos vizsgálat alapján 54
Mayer Annamária, Balásházy Imre, Czettele Győző: Az alapvető nemi
normákról alkotott vélemények eloszlása és e vélemények
korrelációja a vallásossággal Magyarországon 2009-ben 89
Török Péter: A házasság és nemiség kérdésköre a buddhizmusban,
az iszlámban és a hinduizmusban 102
Bemutatkozások, Interjúk
Pogány Erzsébet: Erőteljes szlovákiai mozgalom bontakozott ki
a családok védelmében 121
Interjú Pogány Erzsébettel: A Felvidéki Magyar Családszervezetekről 123
Interjú Botos Katalinnal 126
Interjú Gáll Mártonnal 130
Csémi Szilárd: Bemutatkozik a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség 132
Könyvszemle
Négy javasolt könyv 135
Európai Családtudományi Szemle Tanulmányok
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
5
Tanulmányok
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
6
A házasság szakítópróbái
Pálhegyi Ferenc
Nyugalmazott főiskolai tanár
Hazánkban évente kb. 45 ezer házasságot kötnek, fele annyit, mint az 1980-as években.
Évente kb. 25 ezer válás történik. Ez több mint a házasságkötések fele. Az 1980-as években
346 válás jutott ezer házasságra, a 2000-es években 562.
Ezek a KSH „száraz” adatai.
De nem készül statisztika azokról a zasságokról, amelyekben a rok együtt maradnak
ugyan, de szerelmük régen kihűlt, kapcsolatuk inkább gazdasági közösség, nem beteljesülést
nyújtó szeretet-kapcsolat. Eltűrik egymást „a gyerekek miatt”, vagy más okból.
Talán a házasság ma már elavult intézménynek számít? De hiszen a Teremtő Isten „ötlete”
volt, Ő pedig nem változik.
A válságok korát éljük. Miért került lságba a zasság? Miért van napjainkban minden
házasság, sőt szinte minden emberi kapcsolat még az elkötelezett barátság is
szakítópróbának alávetve? Vagy nem is a házasság van válságban, hanem az ember?
Ezek a kérdések nyomasztóak. Ady: Kocsiút az éjszakában című verse tolul nyomasztó
kérdéseink fölé:
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.
Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.
Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
A 20. század elején született ez a vers, amikor a költő már érezte, hogy milyen „szellem”
bontakozik ki a közgondolkodásban: a természettudományok empirizmusát és a racionalitást a
posztmodern szellem homályos jövőképe váltja fel. „Minden Egész eltörött”, nincs többé
megbízható, abszolút igazság, mert minden viszonylagossá vált. Nincs jövőt építő lelkesedés
minden láng csak részekben lobban”, nincs igaz szerelem és hűség, mert azt darabokra töri
az önző testi vágy. Az ember élete olyan, mint egy rozoga szekér: nem lehet tudni, meddig
bírja a futást, de azt sem, hogy hová tart.
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
7
Bizonyára sokan nem értenek egyet ezzel a verselemzéssel. Figyeljünk hát néhány aligha
vitatható tényre: milyen indítékok mozgatják ma az emberek többségét? Ha választ adunk erre
a kérdésre, talán illeni fog a válaszhoz a sötétben zötyögő szekér képe.
Míg a 19. század művelt fiatalságára jellemzők voltak Petőfi sorai:
Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Korunk embere a boldogságot az anyagi jóléttől reméli. Élete értelmét abban látja, hogy
gazdaságilag biztosítsa helyzetét és jövőjét. Weöres Sándor ezt így fogalmazza meg:
Homo sapiens, kétlábú testvér,
de szerény, de koldus lett a vágyad:
hajdanában a tökélyre vágytál,
ma a boldogsággal is beérnéd -
és még ezt se képzeled nagyobbnak,
mint hogy bendőd bírja Marcsa főztjét
és ágyékod bizseregni tudjon
s legyen életedben holmi lim-lom
mit tiédnek, birtoknak becézhess. –
Evés-ivás, szex és birtoklás. Ezek a tényezők képezik korunk embere értékrendjének
centrumát. Ezekhez társul még a presztízs, a hírnév, a hatalom. Bizonyára ki lehet még
egészíteni ezt a felsorolást. De nyilvánvalónak látszik, hogy ezek mind a pénzzel állnak
összefüggésben, mert elegendő pénzzel mindezekhez hozzá lehet jutni.
Lehet, hogy a materialista filozófia napja leáldozott a közgondolkodásban, átadta helyét
misztikus és okkult hiedelmeknek (nem a bibliai gondolkodásnak), de ezzel együtt
fölerősödött a gyakorlati materializmus.
Persze jogos a felvetés: az emberek régen is szerették a pénzt. Kőmíves Kelemen a
feleségét áldozta fel „fél véka ezüstért, fél véka aranyért.” Jézust 30 ezüstért árulta el Júdás.
Igazat kell adnunk a Prédikátor könyvének: Nincs semmi új a nap alatt (1, 9). Ugyanakkor
észre kell vennünk, hogy napjainkban egyre csökken a maradandó értékek (szeretet, becsület,
hűség, önfeláldozás és hasonlók) vonzása, és szinte minden törekvést befolyásol és ural a
pénz. Nem csak azt a kérdést kell felvetnünk, hogy mit teszünk a pénzzel, hanem azt is, hogy
mit tesz velünk a nz (Yancey, 2012). Az ősidőkben, az édenkerti tragédia alkalmából, mi
emberek elszakadtunk Teremtőnktől, az Élet Forrásától. Akkor indult el az a folyamat, amely
a maradandó értékeket múlandókra cserélte. Napjainkra ez a halálos értékcsere hatalmas
lavinává dagadt.
Értékrend és házassági válság
Valóban ez lenne a magyarázata annak, hogy napjainkban egyre több a házassági válság, a
válás, az elhagyott és üres „szeretet-tankkal” felnövő gyerek, hogy egyre több fiatal nem
vállalja a házasság és a család terhét? (Közben fertőz és terjed a depresszió, az öngyilkosság
és a terrorizmus is.)
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
8
A válaszom: igen. Vagy legalábbis van összefüggés a házassági és családi válságok és az
értékrend átalakulása (az anyagiak központi értékké válása) között. Ahhoz azonban, hogy ez
világossá váljék, meg kell értenünk, hogy hol van a gyökere az anyagiasság uralmának az
emberek gondolkodásában, más szóval: az ok-okozati lánc korábbi tagját kell észrevennünk.
Veszélyzónává vált a Föld
Az a tőke, amihez a pénzimádat láncszeme kapcsolódik, így írható le: Veszélyzónává vált
lakóhelyünk a Föld, de nem tudunk elmenekülni, mint az állatok, ha jön az árvíz vagy ég az
erdő. rnyezetszennyezés, túlnépesedés, klímaváltozás, terrorizmus… Mindezekről
konferenciákat rendeznek, de nem születnek hatékony tettek, amelyek megállíthatnák ezeket a
folyamatokat. Menekülni kellene, de nincs hová. De menekülünk mégis: a valóság elől az
irrealitás világába (Pálhegyi, 1998).
A szorongás elaltatása
Freud óta jól ismert pszichés mechanizmus: amit nem szeretünk tudni, azt a tudattalanba
küldjük, más szóval elfojtjuk. Elfojtjuk a veszélytudatot. Nem a jövőre gondolni, ezért a
mának élünk.
A mának élés egyik módja a pénzszerzés. A pénz, ami eddig eszköz volt, lehetett használni
jóra és rosszra egyaránt, most céllá válik. Veszélyhelyzetünkben a biztonság illúzióját adja. A
pénz teszi lehetővé, hogy biztosítsuk magunk számára a komfortos életet: a kényelmes, szép
lakást, a kellemes körülményeket, a testi élvezetek sokféle formáját.
Veszélyt feledtető lehet a sikerért, dicsőségért, hatalomért folytatott küzdelem is.
Természetesen „nemes” ez a küzdelem, ha közösséget formáló erővé válik, azaz mások
számára is valamiképpen hasznos, mert alkotás, segítségnyújtás, gyógyítás, felemelkedés stb.
születik belőle. De ne feledkezzünk meg lehetséges rejtett indítékáról se.
A komfort, a siker, a hatalom mindez valóságos. Mégis illúzió: a boldogság illúziója,
mert ezek egyike sem ad végleges megelégedést, belső békét. Mindig több és több kell
belőlük. Édes szörp, nem pedig szomjat oltó élő víz (Jn 4, 14). Az okkult mesék és praktikák,
melyek átszövik a mai ember életét, látszatra sem valóságosak, mégis sokan menekülnek
napjainkban ebbe a látszat-világba.
A menekülés szakítópróba a házasságban
Hogyan okozhat ez a veszélyzónából való menekülés szakítópróbát a házasságokban? Úgy,
hogy a boldogtalan ember nem testi-lelki társat keres a párjában, hanem olyan tárgyat, amely
kielégíti pillanatnyi szükségletét. Ha ezt a tárgy-szerepet a párja nem tölti be, menekül tovább:
munkába, kedvtelésbe, másik nőhöz vagy férfihoz. A bensőséges emberi kapcsolat iránti
szomja komfortos körülmények között is megmarad kielégítetlenül. Agresszívan követel,
vagy hallgatagon, rtődötten visszavonul. Menekülési terület lehet az alkoholizmus, a
drogfüggőség és a játékszenvedély is. Mindez szakítópróba a házasságban.
Van g egy önbecsapó módja a veszélyes valóság elől való menekülésnek: a felelősség
elhárítása. Aki ezzel a pszichés technikával él, az nem akar lelkileg felnőni, igyekszik még a
házasságban is gyerek maradni. Függő viszonyban marad a szüleivel, vagy a házastársában is
anya- vagy apa-pótlékot keres. „Anyukám”-nak szólítja az ilyen férfi a feleségét, az asszony
pedig ezt mondja neki: Kisfiam.” Minden döntést átenged az asszonynak. Ennek a
magatartásnak egyik jól ismert változata a papucs-szerep.
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
9
Az egyre terjedő szingli-jelenség hátterében is a felelősség elhárítása áll. Azok a fiatalok,
akik nem akarnak házasságot kötni, a házassággal és gyerekneveléssel járó terheket és
felelősséget nem akarják llalni. Ma a nők egzisztenciálisan nem függnek a férfiaktól, sőt:
függetlenül sikeresebbek lehetnek a szakmájukban. A férfiaknak sincs szükségük feleségre
testi szükségleteik kielégítéséhez, csak pénzre, beleértve ebbe a szexet is. A korszellem
hatására a társ ösztöntárggyá válik, a szexualitás pedig személytelenné. A pornó és a
prostitúció tovább fokozza a kapcsolatok személytelenné válását. Egyébként szingliként
viselkedhet valaki házasságban is.
A veszélyzónából való menekülés lehetséges útvonalait az 1. ábra mutatja be.
Veszélyzónává vált a föld, de nem tudunk elmenekülni
1. ábra A veszélyzónából való menekülés lehetséges útvonalainak vázlata
Házasságon belül az infantilis, a szingliként és a „papucsként” viselkedő házastársat
egyaránt nehéz éveken át elviselni. A „gyerek” nem tud dönteni, mellette nem érzi magát
biztonságban a társa. A „szingli” kiszámíthatatlan, időbeosztása és pénzkezelése átláthatatlan,
sem lehet számítani. A „papucs” csak látszólag kellemes társ, mert mindig szót fogad és
alkalmazkodik, de támaszt ő sem ad.
Nehéz éveken át elviselni azt a házastársat is, akinek a figyelme a pénz, a komfort, a siker,
a hatalom megszerzésére koncentrálódik, mert mellette a társa magányosnak és
elhanyagoltnak érzi magát.
Hová vezet innen az út?
Erre a kérdésre kell megtalálnunk a választ.
Úgy tűnik: hármas elágazáshoz érkeztünk. Az útjelző táblán három irányba mutat a nyíl:
környezetszennyezés
klímaváltozás
terrorizmus
Elfojtjuk a veszélytudatot
A biztonság illúziója
Törekvés pénz, komfort,
siker, hatalom szerzésére
A felelősség elhárítása
infantilizmus
(jobb gyereknek lenni)
szingli magatartás
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
10
Vállajuk az évtizedeken át tartó szenvedést
Elválunk
Megoldást keresünk.
1. Vállaljuk a szenvedést. Nem biztos, hogy az Istenhez hűséges keresztyén embernek
kötelező ezt az utat választani. Az azonban biztos, hogy csakis azok képesek ezen az úton
járni, akik tudják, hogy a hívő élet nem mindig jár együtt komfort- és örömérzéssel.
Ugyanakkor az Úrral való bensőséges közösségük segít elviselni a mellőzést és a
megaláztatást.
2. Elválunk. A házassági válás minden esetben tragédia, a felek pedig mindig sérülnek lelkileg
valamilyen mértékben; akkor is, ha a válást a bibliai tanítás megengedi (paráznaság esetén Mt
19, 9; ha a hitetlen fél válni akar 1Kor 7, 15).
3. Megoldást keresünk. Ehhez a kereséshez Isten igéje ad útmutatást, az Ő jelenléte pedig
erőt. Hadd álljon itt biztatásul Pál apostol üzenete: „Isten hűséges, és nem hagy titeket
erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el
bírjátok azt viselni”. (1Kor 10, 3)
Minden szenvedőnek figyelmébe ajánlom Dávid imádságát:
Várva vártam az Urat,
és Ő lehajolt hozzám,
meghallgatta kiáltásomat.
Kiemelt a pusztulás verméből,
a sárból és iszapból.
Sziklára állította lábamat,
megerősítette lépteimet.
Új éneket adott a számba,
Istenünknek dicséretét.
Sokan látják ezt, félik az Urat,
és bíznak benne.
Boldog ember az,
aki az Úrba veti bizodalmát,
nem igazodik a kevélyekhez,
és az elvetemült hazugokhoz.
(Zsoltárok 40, 2-5)
Az elején föltettük ezt a kérdést: A házasság van-e válságban vagy az ember?
A házassági válságok ijesztő mértékű növekedését abból a tényből vezettük le, hogy
veszélyzónává vált lakóhelyünk a Föld. Ennek pedig az az eredete, hogy válságba került az
ember, a földi élet pusztulásának okozója. A környezet szennyezésért, a klímaváltozásért, a
terrorizmusért pedig az Istentől elszakadt, megromlott szívű ember a felelős. A múlt század
egyik freudista filozófusa, Erich Fromm írta, hogy az emberiség puszta túlélése sohasem
függött olyan mértékben az emberi szív megváltozásától, mint napjainkban (Fromm, 1994).
Azt pedig Isten kijelentéséből tudjuk, hogy az emberi szív nem változik meg „magától”, sem
emberi erőfeszítés eredményeképpen, hanem csak Isten kegyelméből. Mintha kifejezetten
Európai Családtudományi Szemle Pálhegyi A házasság szakítópróbái
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
11
házaspárok számára fogalmazta volna meg az isteni bíztatást Ezékiel próféta: Egy szívet
adok nekik…” (Ez 11, 19). Tudnunk kell ugyanakkor: Isten kegyelme sem árad „magától”.
Azok részesülnek belőle, akik belátják, hogy a pénz, a komfort és a többi bálvány nem segít,
és bűnbocsánatra van szükségük, hogy a kegyelem átformálja az életüket: figyelmüket
önmaguk helyett Isten és a társuk felé fordítsa.
Isten ajándéka az a „hármas fonál”, amelyben két szálat a társam és az én szeretetem alkot,
a harmadikat pedig az Úr fonja bele a kapcsolatunkba. A harmadik szál miatt ez a fonál „nem
szakad el egyhamar”. (Prédikátor 4, 12)
Irodalomjegyzék
Fromm E. (1994): Birtokolni vagy létezni. Akadémiai Kiadó.
Pálhegyi F. (1998): A menekülő ember. Éjféli Kiáltás Misszió.
Yancey P., Stafford T. (2012): 180 nap alatt a Biblián át. Harmat Kiadó.
Európai Családtudományi Szemle Krúdy Lehet egy testvérrel több?
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
12
Lehet egy testvérrel több?
Krúdy Tamás
Nők Lapja, Sanoma Média Budapest Zrt.
1037 Budapest, Montevideo u. 9.
tamas.krudy@sanomamedia.hu
Úgy egy évvel ezelőtt történhetett, hogy ültem a fodrásznál és beszélgettem a fodrásznővel,
és amint ez ilyenkor lenni szokott, a család, a gyerekek is szóba kerültek. Nagy egyetértésben
elcsevegtünk hasonló korú gyermekeinkről, amikor a fodrásznő megkérdezte, hogy nekem
hány van, mert neki egy. Mondtam, hogy hat. Erre hirtelen felkacagott, amitől zavarba jött,
majd percekig nem bírta elfojtani ideges nevetgélését. Eleinte nem törődtem vele, nem
szokatlan az ilyen reakció, de ez most más volt és egy idő után kezdtem kínosan érezni
magam. Akkor és ott fordult meg először komolyan a fejemben, hogy mi van, ha ez tényleg
nem normális.
Nagykovácsiban élünk, ahol nem ritka a 4-5-6-7, de a 8 gyerekes család sem. Itt a
legmagasabb a népszaporulat az egész országban. (Szerintem a csapvízben lehet valami, ez
ugyanis megmagyarázná, hogy miért nálunk messze a legmagasabb a vízdíj szerte e hazában.)
Az ember pedig hajlamos ahhoz alkalmazkodni, amit maga körül lát. De mi van akkor, ha ez
az egész a mikrokörnyezet csapdája, és amit én meg a feleségem csinálunk tényleg
abnormális? Ilyesmiken töprengtem ott a székben, miközben a fodrásznő hasztalan próbálta
elfojtani hisztérikus nevetését.
Telt-múlt az idő, már kezdett halványulni a fodrászatban történtek emléke, amikor újabb
döfést kaptam, mégpedig egy nem várt helyről és formában. Éppen a kocsiban mentünk
valahova kettesben az egyik fiammal, amikor megkérdezte, hogy a gazdag családok gyerekei
miért kapnak karácsonykor több ajándékot. Okos gyerek vagy te, fiam, mondtam neki, ki
tudod találni, akik gazdagabbak, azoknak karácsonykor is több pénzük van. Na, de hát ezt a
Jézuska is figyelembe veszi? Nos… erre nem nagyon tudtam mit felelni, a Jézuska ugyebár
nem személyválogató.
Lehet, hogy tényleg jobban jártunk volna, ha csak egy gyerekünk van (vagy egy se)? Mert
akkor tényleg mindenkinek több jutna, és nem csak karácsonykor, hanem mindig, és nem csak
anyagiakból, hanem figyelemből és törődésből is? Folyamatosan azt érezzük én is és a
feleségem is, hogy elégtelenek vagyunk, mint szülők, nem tudunk senkivel sem annyit
foglalkozni, amennyit szeretnénk. A gyerekek szeretik is egymást, de veszekszenek és
verekszenek is eleget. De vajon milyen ennek a szaldója? Pozitív vagy negatív? Vajon
mindenki profitál abból, hogy többen vannak, vagy csak egyikük-másikuk, esetleg egyikük
sem? Nem szúrtunk-e ki valóban a gyerekekkel (és magunkkal), hogy ennyien vagyunk?
Költséghatékony testvérek
Itt tartottam töprengéseimben, amikor belebotlottam az angol Colin Brazier cikkébe
(Braizer 2013), aki maga is hatgyerekes édesapa, továbbá újságíró, akárcsak jómagam, és
szabadidejében ő is a szőnyegbe ragadt chocapic (egy fajta müzli) maradványokat szereti
Európai Családtudományi Szemle Krúdy Lehet egy testvérrel több?
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
13
kiszedegetni, akárcsak én. Mr. Brazier ezen felül még tudományos munkát is folytat, hivatalos
megbízásból gyűjti össze a testvér-kutatásokkal foglalkozó tudományos eredményeket.
Kezdjük is mindjárt a legérzékenyebb kérdéssel, az anyagiakkal. Nagy Britanniában úgy
becsülik, hogy egy gyerek felnevelése 240,000 angol fontba kb. 92 millió Ft-ba kerül
(Mail Online, 2014). A magyar gyerekek ennél olcsóbbak, számítások szerint a nagykorúság
eléréséig kb. 20-22 millió Ft-ba kerülnek a szüleiknek. Ez testvérek között is 1,1 1,2 millió
forintot jelent évente, amit itt én helyből cáfolnék, mert ha tényleg annyi lenne, akkor nekem
meg a feleségemnek már régen az adósok börtönében, a gyerekeknek meg valahol állami
gondozásban kellene lenniük. Szóval biztos, hogy nem költünk egyetlen gyerekünkre sem
ennyit, mégis megkapnak mindent, ami az egészséges fejlődésükhöz szükséges (azt hiszem).
Persze trükkök azért vannak. A kisebbek például egy kád vízben fürdenek, egyszerre vagy
egymás után, ugyanazt a hőmérsékletet élvezzük a házban, nem kell minden gyerek után
külön befűteni, sőt, az emberi test maga is jelentős hőtermelő. A ruhák és játékok java része
öröklődik, elég egyszer megvenni, meg rengeteg mindent kapunk másoktól is, akiknek már
nem kell. A gyerekvigyázás költsége is nulla, a nagyobbak felügyelnek a kisebbekre, amíg mi
odavagyunk. A kocsi ugyanannyit fogyaszt, amikor egy ember ül benne, mint amikor nyolc.
Nem is beszélve az egyre több helyen igénybe vehető családi kedvezményekről. (A MÁV-nál
például rom gyerekkel 90%-os kedvezmény kapható.) Egyszóval minél nagyobb a
sorszáma, annál kevésbé költségigényes egy gyerek és annál inkább megtérülő befektetés,
ahogy ez a már idézett Colin Brazier és a svéd kutatónő, Theresa Wallin közös munkájából
(Braizer and Wallin, 2013) is kiderül.
Az elhízás ellenszere
A megtérülés pedig szerteágazó. Kezdjük mindjárt az egészséggel. Az már régóta ismert
tény, hogy a testvérek azzal, hogy elkapják egymás bacilusait és együtt indul be az immun-
reakciójuk – kimutatható védelmet jelentenek olyan atópiás (öröklődő) betegségek ellen, mint
az ekcéma és a szénanátha. De ahogy nemrég lefolytatott, úttörőnek számító kutatások
bebizonyították fokozott védelmet jelent az ételallergiákkal, a Sclerosis multiplex-szel és a
rák bizonyos fajtáival szemben is. És ez a hatás kifejezetten a testvérekre igaz, más
gyerektársaságokra lcsődékre, óvodákra, stb., ahol ugyanúgy folyik a bacilus-csere
nem. Hogy miért, az még nem tisztázott.
Korunk egyik legnagyobb népbetegsége a kóros elhízás illetve a depresszió, ám minél több
testvérrel együtt föl valaki, annál védettebb lesz mindkettő ellen. Továbbá a világ minden
részéről származó jelentős kutatások mind egyértelműen arra a megállapításra jutottak, hogy
minél több testvére van valakinek, annál vékonyabb lesz. Na persze, mondhatná most valaki,
mert kevesebb ennivaló jut, de nem, hanem mert a testvérek segítenek jobban elégetni a zsírt.
Egy amerikai kutatás szerint minden újabb testvér további 14 %-kal csökkenti az elhízás
veszélyét.
A testvérek száma a lelki egészségre is kihatással van. Colin Brazier szerint „ha hasonlót a
hasonlóval vetünk össze, akkor a családi háttértől függetlenül azok a gyerekek, akiknek
vannak testvéreik, általában jobb mentális állapotnak örvendenek, mint az egykék. Az
olyan jelentős életesemények, amelyről az országok rengeteg statisztikai adattal rendelkeznek,
mint a szülők válása vagy halála, mind azt mutatják, hogy erős korreláció áll fenn (a pszichés
egészség és a testvérek száma között).(Brazier, 2013) De józan paraszti ésszel is belátható,
hogy a szülők válása vagy elvesztése után felértékelődik a testvér szerepe, mint
Európai Családtudományi Szemle Krúdy Lehet egy testvérrel több?
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
14
lelki/egzisztenciális támasz. Elvégre egy testvér egész életre szól, nem csak a gyerekkorra.
Ennek a fontosságát kezdik most felismerni Nagy Britanniában, például az idősgondozásban.
Önálló univerzum
Vannak, akik azt mondják, hogy mindenkinek szuverén joga eldönteni, hogy hány gyereket
vállal ha egyet, akkor egyet, ha egyet se, akkor egyet se ebbe senkinek semmi joga sincs
beleszólni. És ebben teljesen igazuk van. A mai bizonytalan gazdasági és párkapcsolati
viszonyok között teljesen érthető, hogy egy megfontolja, hány gyereket vállaljon,
számolva azzal, hogy esetleg egy fizetésből kell majd felnevelnie (munkanélküliség vagy
válás miatt). Ugyanakkor mindenképpen fel kell hívni arra a figyelmet, hogy a modern
társadalomtudományok kezdik lényegileg átértékelni a testvérek szerepét. rom évtizeddel
ezelőtt még tudományos körökben is az volt az általános vélemény, hogy egykének születni
egyet jelent egy lottó főnyereménnyel.
A legújabb kutatási eredmények viszont ennek éppen az ellenkezőjét látszanak
alátámasztani. Míg korábban azt gondolták, hogy egy gyerek személyiségfejlődésére csak a
szülők vannak hatással, ma már úgy látják, hogy a testvérek legalább akkora – ha nem
nagyobb szerepet játszanak.
Csoportdinamikai szempontból teljesen más törvények érvényesülnek a több gyermekes
családokban mondja Kanyó Györgyi gyermekpszichológus, aki hosszú évek óta foglalkozik
iskoláskorú gyerekekkel. A sokgyermekes családok gyermekei időben és észrevétlenül
sajátítanak el nagyon fontos ismereteket, miközben a szociális érzékenységük is fejlődik.
A pszichológus úgy véli, sok testvér között könnyebben oldódnak meg azok a problémák,
amelyek két gyerek esetén hatalmasnak tűnhetnek. Ilyen például a testvérféltékenység.
A nagycsaládokban a testvér-féltékenység sokkal ritkábban van jelen a szó hagyományos,
a szülői szeretetért versengő értelmében. A sok testvér ugyanis legtöbbször nagyon hamar
kialakítja a saját önálló, a szülő figyelmétől sokkal kevésbé függő rsadalmát. Rivalizálás,
harc persze van a gyerekek között, de ez természetes. Mondhatni, az életre készíti őket.
Könnyen és hamar természetesnek veszik, hogy mindent ételt, játékot, a szülő idejét meg
kell osztaniuk egymással. Ez a lecke, amelyet folyamatosan tanulnak, felbecsülhetetlen érték.
Meggyőződésem, hogy rmilyen furcsa is ez, minél nagyobb a testvérlétszám, annál
könnyebb dolgunk van a neveléssel. Szakmai pályafutásom alatt sokgyermekes családból nem
voltak klienseim ez sokat elárul.
Ezzel csengenek egybe a King’s College London professzora, Judy Dunn és
kutatócsoportja kutatási eredményei (Pike et al, 2009) is, mely szerint a testvérek között
felnövő gyerekek fejlettebb „puha képességekkel” (soft skills) rendelkeznek, ami olyasmiket
foglal magába, mint kommunikációs készség, szervezőképesség, rugalmasság, csapat-
orientáció, érzelmi intelligencia, motiválhatóság és kreativitás. Továbbá jobban tűrik, ha nem
elégül ki azonnal minden vágyuk, mert megtanulták, hogy ki kell várni a sorukat és a
motorikus képességeik csúszás-mászás, járás, stb. is is hamarabb fejlődnek ki, mint az
egykéké.
Nyomáscsökkentő
A legfrissebb kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a testvérek között felnövő
gyerekek jobb verbális képességekkel rendelkeznek, és jobban teljesítenek a vizsgákon,
felméréseken. Ez utóbbi az igazán forradalmi újdonság, ugyanis korábban éppen azt
Európai Családtudományi Szemle Krúdy Lehet egy testvérrel több?
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
15
gondolták, hogy ezek a pességek elsősorban a szülőkön múlnak, és minél nagyobb szülői
figyelem hárul valakire, annál jobb eredményeket ér el. Ez azonban nem feltétlenül van így.
Több gyerek esetén a szülők figyelme természetesen megoszlik a gyerekek nagy
szerencséjére, mert a szülő nem tudja saját maximalizmusát egyetlen gyerekre ráerőszakolni.
A mai teljesítmény-orientált és elvárásokkal teli világban sok szülő úgy gondolkodik, hogy ha
már csak ez az egy van, akkor az legyen tökéletes és teljes súlyával ránehezedik a gyerekére,
aki ki se látszik a sok különóra, sport, zene és miegyéb foglalkozás alól. „Megvan a veszélye,
hogy a gyerek megfullad a túl nagy nyomás alatt”, mondta egy interjúban Blaziernek Amy
Chua, a téma szakértője (Chua, 2011), a The Battle Hymn of the Tiger Mother” (kb. „Az
anyatigris harci indulója”) című könyv szerzője, aki szerint a második (harmadik, negyedik,
stb.) gyerek megszületése egyszerűen kiveszi a célkeresztből az elsőszülöttet és jelentősen
mérsékeli a rá nehezedő pszichés nyomást.
Ez utóbbi megállapítással mélyen egyet tudok érteni. Minden szülőben benne van a
késztetés, hogy na, majd az ő gyereke megmutatja. Ám minél több gyereke van valakinek,
annál inkább hozzá kell szoknia, hogy nem mindenben lehet az ő gyereke a legjobb és ez a
felismerés visszahat a család minden tagjára. Sőt, akár a többi emberre is. Én például a saját
gyerekeimen az ő kiszolgáltatottságukon, esendőségeiken, naivitásukon, álmaikon,
vágyaikon – keresztül tanultam meg közelebb kerülni a Másik Emberhez.
Ám a legfontosabb érvet, hogy miért a sok gyerek, a végére hagytam. Az igazság az,
hogy én nagyon szeretek játszani, és jelenleg olyan paradicsomi állapotok között élek, hogy
mindig van valaki, aki hajlandó velem leállni.
Köszönetnyilvánítás
Köszönetet mondok Kovács-Cohner Róbertnek.
A kézirat publikálását az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is támogatta.
Irodalomjegyzék
Braizer C. (2013): Why having big families is good for you (and cheaper).
http://www.telegraph.co.uk/women/mother-tongue/familyadvice/10149910/Why-having-
big-families-is-good-for-you-and-cheaper.html, The Telegraph 2013. június 29.
Mail Online, News (2014): http://www.dailymail.co.uk/news/article-2544353/The-250-000-
cost-raising-child-Sum-gone-2-5-year.html, 2014. január 23.
Brazier C. and Wallin Z. (2013): Sticking Up For Siblings: Who's Deciding the Size of
Britain's Families? Civitias 2013. Augusztus.
Pike A., Kretschmer T., Dunn, J. F. (2009): Siblings - friends or foes?, 2009. június.
Psychologist 22, 6, 494 449.
Chua A. (2011): The Battle Hymn Of The Tiger Mother, The Penguin Press 2011. január.
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
16
A családi állapot különböző fajtáinak nemzetgazdasági vonatkozásai
Miért szükséges a válások gazdasági költségeinek becslése?
Székely András
szekely7@gmail.com
A házasságok, válások a társadalom legnagyobb részét érintik, így ezeknek gazdasági
következményei is vannak. Habár a házasság és a válás elsősorban erkölcsi és társadalmi
kérdés, ám ezeknek a kérdéseknek a gazdasági hatásai komoly döntésbefolyásoló tényezők
lehetnek
A gazdasági számítások azért igen fontosak, mert segíthetnek a politikai döntéshozóknak,
milyen módon érdemes változtatni a szabályozást, mely társadalmi folyamatok erősítése válik
hasznára a társadalomnak, mi az, amitől a gazdasági teljesítmény növekedése rható, illetve
milyen viselkedésforma, életforma az, amely nagyobb költséggel r, akár az egészségügyet,
oktatást, vagy akár a bűnüldözést is figyelembe véve. Ehhez szükséges olyan mutatókat
alkalmaznunk, amelyek számszerűsíthetők. Jelen tanulmányban megvizsgáljuk, hogy a
szakirodalom milyen módon próbálta megbecsülni a családi állapotok, arányok változásának
hatását a rsadalomra. Figyelembe kell venni az ilyen elemzések bizonytalanságát, az egyes
becslések pontatlanságát. Minden esetben azt a költséget próbáljuk meghatározni, amelynél a
tényleges költség valószínűleg csak magasabb lehet.
A három fő ok, amiért szükséges a válások gazdasági hatásának becslése:
Annak kimutatása, hogy a válások elterjedése, elfogadottá válása milyen gazdasági
következményekkel jár.
A családi állapot gazdasági vonatkozásainak megfelelő súllyal kezelése.
Az elemzések segítséget nyújthatnak a szükséges beavatkozások, döntések
meghozatalában.
A Utah State Universty 2003-as elemzése (USU, 2003) szerint a válások költségei az USA-
ban éves szinten 33,3 milliárd dollárt tesznek ki. Ezek a költségek közvetlen illetve közvetett
formában jelentkezhetnek. A közvetlen költségek közé tartoznak a gyerekek támogatásával
kapcsolatos költségek, az egészségügyi ellátás költségei, segélyek, valamint a
családtámogatás egyéb költségei. A közvetett költségek a csökkent munkaképességből, a
szükséges költözködésből, jogi költségekből és egb kapcsolódó tényezőkből tevődnek
össze.
Ennél nagyobb költséggel számolt az Institute for American Values 2008-as elemzése
(IAV, 2008). Ez több szempontot is figyelembe vett, így megállapította, hogy a válások
költsége az amerikai társadalom számára legalább 112 milliárd dollárt jelent évente.
Elemzésük tételeit és eredményeit a 1. táblázat foglalja össze.
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
17
1. táblázat A válások éves költségei az USA-ban az Institute for American Values 2008-as
elemzése alapján
Költség típusa
Összeg
(milliárd dollár)
Jogi szolgáltatások
19,3
Családtámogatási szolgáltatások
5,1
Étkezési támogatások
9,6
Lakásfenntartási támogatás
7,3
Egészségügyi szolgáltatások
27,9
SCHIP (Gyermekek egészségügyi biztosítása)
2,8
Gyermekvédelmi szolgáltatások
9,2
Fiatal anyák támogatása
1,6
Energiatámogatás
0,7
Oktatási segélyek
2,7
Iskolai étkeztetés
3,5
Extra adóköltségek
25,8
Összesen
112,0
Az USA válással kapcsolatos költségeit figyelembe ve megpróbálhatjuk megbecsülni a
magyar állam hasonló ráfordításait is. Ez természetesen csak korlátozottan lehetséges, de
érdemes megnézni, a GDP arányában ezek a költségek milyen mértékűek lennének
Magyarországon.
A Utah State University becslése alapján:
USA: 33,3 milliárd dollár, Magyarország 59,1 milliárd forint.
Az Institute of American Values becslése alapján:
USA: 112 milliárd dollár, Magyarország 198,7 milliárd forint.
Költségek összetevői
A válások következtében különböző problémák phetnek fel. Az elvált szülők gyerekeit a
kutatások szerint fokozott mértékben veszélyeztetik:
mentális problémák,
fiatalkori halálozás,
egészségügyi problémák,
magasabb bűnözési arány,
szexuális visszaélések és a családon belüli erőszak egyéb formái,
tanulási nehézségek,
drogfogyasztás,
krónikus betegségek,
elszegényedés.
Ezeknek következtében a következő költségek növekedése mutatható ki:
egészségügyi ellátás,
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
18
felzárkóztatási és speciális oktatási költségek,
segélyezés,
gyerekek támogatása, szakemberek költségei,
adminisztratív költségek,
gyerekvédő szolgálatok,
bűnmegelőzési költségek.
A válások és bűnözés kapcsolatáról érdemes külön is szólni. Amerikai kutatások azt
mutatják, hogy a fiatalkorú bűnözők közt magasabb arányban fordulnak elő azok, akik
házasságon kívül születtek vagy egy szülő neveli őket („The Taxpayer Costs of Divorce and
Unwed Childbearing”. Institute for American Values, Scafidi, 2008). Az is kimutatható, hogy
azok a fiatalok, akiknek jobb a kapcsolatuk a szüleikkel, vagy akiknek az édesanyja magasabb
végzettségű, kisebb valószínűséggel követnek el törvényellenes cselekedeteket. Fiúk közt
kimutatható, hogy azok, akiket az édesanyjuk nevel csak, vagy élettársi kapcsolatban élnek a
szüleik, kétszer akkora eséllyel követnek el bűncselekményt, mint akik normál, kétszülős
házasságban nevelkednek.
Fontos kérdés természetesen, hogyan kapcsolódik a családi állapot a magasabb bűnözési
arányhoz, mi okozza a kimutatható különbséget? Előfordulhat ugyanis, hogy fiatalok közt egy
nem tervezett gyerek esetén a házasság a szülők rossz anyagi helyzete, kilátásai miatt nem jön
létre, és így a nagyobb esély a bűnözésre természetesen fakadhat a rosszabb
életkörülményekből is.
Meg kell említenünk a bűnözéssel kapcsolatban azt is, hogy egyes kutatások („The
Taxpayer Costs of Divorce and Unwed Childbearing”. Institute for American Values, Scafidi,
2008), amelyek fiatalkorú bűnözőket vizsgáltak, megállapították, hogy azok, akik zülük
megházasodtak, a későbbiekben kisebb valószínűséggel estek vissza és követtek el újabb,
társadalomellenes cselekedeteket.
Milyen módon lehet megbecsülni a válás költségeit?
Amikor a válás költségeinek becsléséről beszélünk, azt próbáljuk meghatározni, mennyit
takarítana meg egy gazdaság, amennyiben az elváltak nem váltak volna el, vagy ugyanolyan
mutatókkal rendelkeznének, mint a házasságban élők. Természetesen egyéb szempontokat is
lehetne vizsgálni, miszerint a különállók, szinglik mutatóit hasonlítjuk össze mind a
házasokéval, mind az elváltakéval, de ez nem célja ennek a tanulmánynak. A költségek
becsléséhez meg kell határoznunk, melyek azok, amelyek felmerülnek, és azok közül
kiválasztjuk azokat, amelyekhez rendelkezünk megfelelő adatokkal.
Egészségügyi ellátás költségei
o Betegnapok száma
o Kórházi napok száma
o Betegségekhez kapcsolódó költségek.
Munka költségei elmaradt haszon. Itt azokat az összegeket próbáljuk megbecsülni,
amelyek kiesett haszonként, el nem végzett munkaként jelentkeznek
o Munkából kiesett napok száma.
Nem-pénzügyi költségek jóllét, illetve annak hiánya. Ide azok a mutatók tartoznak,
amelyekkel az egyén közérzete, érzései, jólléte, boldogsága írható le. Ezek nem
pénzügyi költségek közvetlenül, mivel például a rendszeres fejfájás nem váltható át
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
19
pénzre, azonban a következményei az előző tényezőkön keresztül mindenképpen
anyagi hatásúak is. Ám nem csupán az anyagi vonzat miatt, de a társadalomnak érdeke
és kötelessége arra áldoznia, hogy ezek a problémák csökkenjenek, kevesebben
éljenek rosszul, rossz mentális állapotban.
A rossz házasságok
A Hungarostudy adatbázis (Hungarostudy, 2006) kutatásai alapján azt találtuk, hogy
érdemes figyelembe venni a rossz házasságban élők mutatóit is. Az eredmények azt mutatják,
hogy bár a jobb házasságban élők általában kedvezőbb mutatókkal rendelkeznek, mint az
elváltak, ám a rossz házasságban élők még náluk is rosszabbakkal. Ez azt jelenti, hogy azok,
akik rossz házasságban élnek, azok sok szempontból javulást mutathatnának fel, ha
elválnának. Ez a következtetés azonban félrevezető, hiszen egy rossz házasság megjavítása
még nagyobb javulást okozna. Bár jogos a feltételezés, hogy a rossz házasságok azok,
amelyeknek egy jelentős része előbb vagy utóbb a válások statisztikáját fogja gyarapítani és
ezáltal javulni fognak a mutatók –, ám ha megpróbálunk a házasságok javítása fe tenni
lépéseket, az sokkal nagyobb haszonnal járna mind a személy, mind a társadalom
szempontjából. Erre a nemzetközi gyakorlatban sok példa van, hiszen az interneten keresztül
sok olyan segítő, nevelő szándékú honlap érhető el, amely segít a házasságok tipikus
problémáinak megoldásában, vagy legalábbis csökkentésében.
Az eredmények alapján, ahol lehetséges, mindenképp érdemes a rossz házasságoknak a
társadalomra gyakorolt hatását, költségét is megvizsgálni.
A GDP és a családi állapot összefüggése
A válások, illetve a házasságok minősége és a gazdasági teljesítmény összefüggéseinek
vizsgálatára a rendelkezésünkre álló adatok alapján a legkönnyebben számszerűsíthető
mutató, az a különböző munkaképtelenségek miatt bekövetkezett teljesítmény kiesés hatása a
GDP-re.
A legkézenfekvőbb megoldás a betegállományban töltött napok száma alapján történő
becslés lenne. Ez az út azonban több okból is félrevezető lehet:
A dolgozók jelentős része nem megy betegállományba. Hazánkban sajnos a
munkaerőpiaci helyzet gyakran nem teszi lehetővé, hogy az alkalmazottak
betegszabadságra, betegállományba menjenek. Annak ellenére, hogy ez a munkaadó
számára sem éri meg fertőzés veszélye, alacsonyabb teljesítmény, rosszabb
munkamorál –, mégis elég elterjedt gyakorlatnak tekinthető.
Nagyon sokan dolgoznak feketén, nem hivatalosan, így ők akkor sem mennek
betegállományba, amennyiben mégis kimaradnának a munkából – bár ez az előbb
leírtak szerint még kevésbé valószínű.
Betegállományba csak az alkalmazott státuszban dolgozók mehetnek, holott a GDP-
nek, ha nem is közvetlenül, de mindenképpen a részét képezik pl. az otthon elvégzett
munkák. Ez természetesen egy ilyen kimutatásban nem szerepel, ahogy az alkalmazott
státuszúak otthon végzett munkája sem.
A felmérésünk alapján választ kaptunk arra, ki hány napig nem tudta ellátni feladatait az
előző évben. Ez a kérdés sokkal jobban megmutatja az egészségi állapot és a gazdasági
teljesítmény összefüggéseit, mint a betegállományban töltött napok száma, mivel a kapott
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
20
válasz elvileg a fent említett problémák kiszűrésére is alkalmas. Habár ez a mutatószám is
csak közelítő érték meghatározására alkalmas, de abban segíthet, hogy legalább
nagyságrendileg megbecsüljük a házasságok minőségének a gazdaságra gyakorolt hatását.
Ez akkor is igaz, ha nem határoztuk meg pontosan, milyen feladatok ellátásáról van szó,
ahogy azt sem, hogy ez csak a munkanapokra vagy a pihenőnapokra is vonatkozik-e. Ám a
GDP-re gyakorolt hatás becslésénél figyelembe kell venni azt a munkát is, amit otthon,
hétvégén végzünk el, illetve azt, hogy a feladatink ellátásában való akadályoztatás a későbbi
munkát jó eséllyel akadályozza.
A felmérések adatai alapján a mutatók a 2. táblázatban foglaltak szerint alakultak. Az itt
bemutatott adatokban a nem, az életkor és a végzettség módosító hatásai kiszűrésre kerültek.
2. táblázat Betegség miatt hány napig nem tudta ellátni feladatait az elmúlt évben? Nem,
életkor és végzettség szerint korrigálva. N a vizsgált személyek száma.
Családi állapot
Napok száma
N
Elvált
27,36
254 (7,78%)
Élettársi kapcsolat
13,4
320 (9,80%)
Rossz házasság
19,31
328 (10,05%)
Jó házasság
15,82
2362 (72,37%)
Összesen
16,83
3264
Láthatjuk, hogy a legrosszabb mutatókkal az elváltak rendelkeznek, őket követik azok,
akik rossz házasságban élnek. Jelentősen jobb értékekről számolnak be azok, akik
házasságban élnek, és azok is, akik élettársi kapcsolatban vannak.
A családi állapot gazdaságra gyakorolt hatásának becsléséhez a legegyszerűbb módszer, ha
megnézzük, hány napot változna ennek az átlagnak az értéke, ha az elváltak és a rossz
házasságba élők is jó házasságban élnének (3. táblázat).
Amennyiben az elváltak és a rossz zasságban élők átlagos munkaképtelen napjainak
számát behelyettesítjük a házasságban élők munkaképtelen napjaival, az átlag értéke 1,25
nappal kisebb lesz. Ez alapján, feltételezve, hogy a munkaképtelenség miatti napok
mindegyike egyenlő arányban csökkentette a GDP összegét, a becsült GDP különbség 86
milliárd forint évente.
3. táblázat A betegség miatt mulasztott napok átlagának számított változása, ha az elváltak
és a rossz házasságban élők is jó házasságban élnének
Családi állapot
Napok száma
N
Elvált
15,82
254 (7,78%)
Élettársi kapcsolat
13,4
320 (9,80%)
Rossz házasság
15,82
328 (10,05%)
Jó házasság
15,82
2362 (72,37%)
Összesen
15,58 (-1,25 nap)
3264
Ez a számítás nagyon sok feltételezést és bizonytalanságot tartalmaz, de arra bizonyos
mértékig alkalmas, hogy megmutassa, komoly gazdasági következményei lehetnek a családi
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
21
állapotnak. Megvalósíthatatlan, hogy minden zasság házassággá váljék, vagy
megszűnjenek a válások, emellett az a feltételezés sem igazolt, miszerint a hiány napok
különbsége a családi állapot következménye lenne. Azt azonban a becslés alapján
feltételezhetjük, hogy a családi állapot és a gazdasági teljesítmény közt van kapcsolat, és
ennek mértéke tízmilliárdos nagyságrendű veszteséget jelent a gazdaságnak.
Egyéb költségnövelő változók a családi állapottal kapcsolatban
Érdemes számba venni azokat a mutatókat, amelyeknek ugyan a költségvonzatát pontosan
nem tudjuk számszerűsíteni a rendelkezésünkre álló adatok alapján, de mindenképp számolni
kell velük. A különböző átlagok, eltérések számításánál az eredményeket minden esetben
korrigáltuk nem, életkor és végzettség szerint.
Kórházi ellátás
A Hungarostudy (Hungarostudy, 2006) kérdőívekben rákérdeztünk a kórházban eltöltött
napok számára. Ez alapján megállapíthatjuk, hogy az elváltak a jó házasságban élőkhöz
képest 2 nappal, a rossz házasságban élőkhöz képest 1,5 nappal többet töltöttek kórházban.
Mivel a kórházi ellátás költségei nagyon függnek a kezelt betegségektől, ezért ez alapján csak
annyit állapíthatunk meg, hogy az elváltak jelentősen több forrást igényeltek, ahogy a rossz
házasságban élők is többe kerültek.
Önkárosító magatartásformák
Az önkárosító magatartásformák közül a dohányzást és a túlzott alkoholfogyasztást
érdemes megvizsgálni, amelyeknek a hosszú távú egészségromboló hatása egyértelmű. A
dohányzás tekintetében azt találjuk, hogy a rossz házasságban élők szívják el naponta a
legtöbb cigarettát (17,23), őket követik az elváltak (16,81), majd az élettársi kapcsolatban
élők (16,35). A legkevesebbet a zasságban élők szívják naponta, 15,86 szálat. (Ezek az
átlagok csak a dohányzókra vonatkoznak.)
A sörfogyasztás tekintetében az elváltak vezetik a listát, jelentősen lehagyva a többi
csoportot, míg borfogyasztásban az élettársi kapcsolatban élők állnak az élen.
Ezeknek a tényezőknek a társadalmi költségvonzata egyértelműen kimutatható. Mind a
dohányzás, mind a túlzott alkoholfogyasztás olyan költségeket jelent az egészségügy és az
egész gazdaság számára, amelyek jelentősen felülmúlják az élvezeti cikkek adótartalmából
befolyó bevételeket.
Mentális problémák
A mentális problémák esetén is egyértelmű összefüggés mutatható ki a különböző családi
állapotokkal. A legjobb mutatókkal minden esetben, ahol kimutatható a kapcsolat, a
házasságban élők rendelkeznek, a rossz házasságban élők és az elváltak felváltva állnak a
legrosszabb helyen. A mentális problémáknak a testi egészségre gyakorolt hatásával nagyon
sok tanulmány foglalkozik, egyértelmű, hogy hosszú távon azok, akiknek magasabb a
depresszió értékük, többet szoronganak, nagyobb költséget jelentenek a gazdaságnak. Ez
egyrészt a kezelési költségekből, gyógyszerekből adódik össze, másrészt megjelenik a
csökkent munkaképesség. Az idő előtti halálozás pedig kieső munkát jelent, azaz az egyénbe
fektetett energia és tudás idő előtt vész kárba.
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
22
Különböző betegségek miatti munkaképtelen napok száma
Amikor a különböző betegségek miatti munkaképtelen napok kapcsolatát vizsgáltuk a
különböző családi állapotokkal, a kapcsolat ott is egyértelműen kimutatható volt. Megfelelő
alapadatok birtokában akár a pontosabb kórházi költségek is becsülhetők lennének,
feltételezve, hogy a két tényező közt összefüggés található.
Az elváltak esetében volt a legmagasabb a munkaképtelen napok száma:
daganatos betegségek,
szívinfarktus,
szembetegség.
A rossz házasságban élők közt volt a legmagasabb a munkaképtelen napok száma:
májbetegség,
nikbetegség,
depresszió (együtt az élettársi kapcsolatban élőkkel),
allergiás betegség.
Élettársi kapcsolatban élők közt volt a legmagasabb a munkaképtelen napok száma:
cukorbetegség,
depresszió (rossz házasságban élőkkel együtt),
pszichiátriai betegség.
Láthatjuk, hogy a családi állapot és a különböző testi és lelki betegségek gyakorisága közt
kimutatható a kapcsolat. Adataink annak eldöntésére nem elegendőek, hogy vajon a családi
állapot változása az oka-e ezeknek a betegségeknek, például a rossz házasságban élők a
magasabb házastársi stressz, illetve az otthoni problémák elől menekülnek az alkoholhoz, és
ezért számolnak be több májbetegségről. Azt sem tudhatjuk, nem fordított-e az összefüggés,
vajon a túlzott alkoholfogyasztás – és a vele járó májbetegségek okoznak-e magasabb
házastársi stresszt és rontják el a házasságot? Emellett nem kizárható egy harmadik, közvetítő
tényező megléte sem, amely egyszerre vezet mind az alkoholfogyasztás növekedéséhez, mind
a házasságok megromlásához.
Annak ellenére, hogy helytelen lenne a konkrét betegség összekapcsolása a családi
állapottal, azért jól látszik, hogy bár a kapcsolat bonyolult, az mégis létezik a különböző
betegségek és a családi állapot közt. Ki kell emelnünk azt is, hogy a jó házasságban élők sehol
sincsenek a fenti betegséglistákon az élen, még ha nem is minden esetben bizonyult a
legbiztonságosabbnak, a kapcsolatnak ez a fajtája.
Ezeknek a tényezőknek, ahogy a fentiekben említettük, igen komoly gazdasági hatásai
vannak. A májbetegségek miatti magas érték a fokozott alkoholfogyasztásra utalhat, ami nem
csak a közvetlen költségeket jelenti a kezelés esetén, mert nem szabad elfelejtkeznünk az
alkoholfogyasztással összefüggő kriminalisztikai költségekről sem.
A munkahelyi stressz gazdasági következményei
Bár ennek a tanulmánynak nem célja, hogy a munkahelyi stressz gazdasági
következményeit vizsgálja, ám mindenképpen említést kell tenni róla, mivel a kapcsolat a
házastársi stressz és a családi állapot, illetve annak minősége közt nyilvánvaló. A stressz
gazdasági hatásaival, a munkaidőre, a munkaképességre vonatkozó következményeivel
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
23
számos tanulmány foglalkozott. Angliában csak 2003-ban 12,8 millió munkaóra esett ki a
permanens stressz, depresszió, aggodalom egészségkárosító hatása miatt (Piac és Profit,
2005). A munkával kapcsolatos stresszről kimutatták, hogy több millió európai dolgozót érint,
minden foglalkozási ágazatban. Például, az Európai Alapítvány 1996-os a
„Munkakörülmények Felmérése az Európai Unióban” című munkája szerint (Európai
Alapítvány, 1996) a dolgozók 28%-a számolt be stresszel kapcsolatos egészségügyi
problémáról (a hátfájás után a stressz a második leggyakrabban említett probléma). Ez azt
jelenti, hogy minden évben körülbelül 41 millió európai dolgozót érint a munkával
kapcsolatos stressz, és ez sok millió elveszített munkanapot fog jelenteni (a munkával
kapcsolatos egészségi okok miatt EU-szerte körülbelül 600 millió munkanap veszik el
évente). Ez jelentős aggodalomra adhat okot és kihívás, nemcsak az egyes dolgozók
egészségére gyakorolt hatása, hanem a vállalkozások költségei és a rájuk gyakorolt gazdasági
hatás, valamint az európai országokban a szociális költségek miatt is.
Eredményeink alapján tható, hogy a házastársi stressz és a családi állapot, illetve annak
minősége közt kimutatható az összefüggés. A hatás azonban kétirányú, körkörös. A magasabb
házastársi stresszből rosszabb kapcsolat, rosszabb kapcsolatból pedig magasabb házastársi
stressz következik. Ez alapján a beavatkozás is kétféleképpen képzelhető el, két ponton
érdemes csökkenteni a káros hatást. Egyrészt a kapcsolatok javításával pl. tájékoztató
programok, tanácsadás révén, ugyanis a kapcsolatok javításával a stresszszint csökkenthető.
Másrészt a munkahely és a család összeegyeztetését segítő szabályozórendszerrel. Utóbbival a
kapcsolatok megőrzése érdekében tehetünk fontos lépéseket. A házastársi stressz pontos
gazdasági hatása csak becsülhető, pontosan meghatározni nem lehet, ám az EU fenti
becsléseit figyelembe véve nyugodtan feltételezhetjük, hogy itt is több milliárd forintos
gazdasági hatásról van szó.
Családtámogatási rendszer
A válások hatása a családtámogatási rendszeren keresztül közvetlen költséget jelent az
állam számára. A támogatások egy részénél az egyedülálló szülők kedvezőbb elbírálásban
részesülnek, illetve egyes támogatások nekik könnyebben ítélhetők meg. Ezáltal az elváltak
több támogatást vesznek fel, ami bár többnyire indokolt, a helyzetüket figyelembe véve, ám a
válások számának csökkenése e támogatások csökkenését eredményezné.
Rendszeres gyermekvédelmi támogatás
Ez a támogatás annak a szülőnek jár, aki gyermekét egyedül neveli, valamint az egy főre
jutó jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének 130%-át, Magyarországon jelenleg a 37.050,- Forintot. A támogatás annak is jár,
akinek tartósan beteg, illetve fogyatékos gyerek van a családjában ugyanezt a
jövedelemszintet figyelembe véve –, illetve egyes más esetekben is, így csupán ezen kifizetés
éves összege nem alkalmas a lások költségének a becslésére. Emellett ez a költség az
önkormányzatokat terheli, így összesítő adat erről nem található.
Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás
Ez a támogatás nem kifejezetten az elváltaknak címzett támogatás, de nagy
valószínűséggel gyakrabban veszik fel az egyedülálló szülők, amikor olyan helyzetbe
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
24
kerülnek, hogy ennek igénylése szükségessé válik. Ez a költség is az önkormányzatokat
terheli.
Családi pótlék
A gyermekét egyedül nevelő szülő magasabb összegű családi pótlékot kap. Ennek összege
1500 forinttal magasabb gyermekenként 3 gyerek alatt, 3 gyerektől gyermekenként 1000
forinttal emeli e családi állapot a kapott összeget. Ez az adat lehetővé teszi, hogy egy
hozzávetőleges becslést végezzünk a kapcsolatos költségekről.
A Hungarostudy adatbázis 2006-os adatai alapján igen nehéz a pontos gyerekszámokról
adatokat kapni, mivel a felmérésnek nem volt célja a hasonló számítások alátámasztása. Ám
némi közelítésre így is módunk van. A számításoknál minden esetben lefelé kerekítünk, hogy
a becslésünk minden esetben inkább alacsonyabb legyen a tényleges költségeknél.
A válaszadók közül 1535 nyilatkozott úgy, hogy van kiskovagy nappali tagozaton
tanuló gyermeke. Ezen válaszadóknak 8,34%-a, azaz 128 fő nyilatkozott úgy, hogy gyermekét
egyedül neveli, vagyis ők jogosultak az emelt családi pótlékra, míg 1407 nem egyedül
neveli gyerekeit. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy hány gyerekük van a két csoportba
tartozóknak. Bár azt nem tudjuk, hány évesek a gyerekeik, a kérdéssorunk alapján a gyerekek
számáról van információnk. Az gyermeküket egyedül nevelők közt akiknek van kiskorú
gyermekük – az átlagos gyerekszám 2,01, míg a gyermeküket nem egyedül nevelők közt 2,07.
Ha ezt a két értéket figyelembe vesszük, akkor 8,12%-ot kapunk azokra, akik egyedül nevelik
gyermeküket.
Ebből azonban nem tudunk pontos gyerekszámot megállapítani, ezért felhasználtuk a KSH
által nyilvánosságra hozott gyerekszámot. Ez alapján 2009-ben a 0-19 éves lakosság száma
2103 ezer volt. Igaz, hogy ebben a 19 évesek is benne vannak, ám hiányoznak a nappali
tagozaton tanulók, így ez a szám kiindulásnak felhasználható. A 2103 ezer gyerek 8,12%-a
170 ezer fő, azaz ennyi gyerek után igényelhetnek emelt szintű családi pótlékot az egyedülálló
szülők. Ez havi 1000 forinttal számolva amennyiben legalább rom az eltartott gyerekek
száma – is több éves szinten, mint 2 milliárd forint.
Állami kezességvállalás
2005 óta a gyermeküket egyedül nevelő szülők állami kezességvállalást igényelhetnek
bizonyos feltételek megléte esetén. Ennek alapján az állam készfizető kezességet vállal
lakáscélú ingatlan megépítéséhez, vásárlásához igényelt kölcsön egy részére. Ennek a
következményei, költségei nem számszerűsíthetők, csak ha tudjuk, milyen mértékben hívták
le ezt a fajta kezességvállalást. Figyelembe véve azonban, hogy az egyszülős családok
jövedelme bizonytalanabb, az ilyen családok sorsa kiszámíthatatlanabb, feltételezhetjük, hogy
erre gyakran sor kerül.
Gyermektartásdíj
A gyermektartásdíj, bár elsősorban azt terheli, aki külön él a gyermekeitől, a valóságban,
sok esetben az államra hárul. Az állam, hogy könnyítsen az egyedülállók gondjain, a késésben
lévő tartásdíjat átvállalja. Igaz, hogy ezt az állam a későbbiekben megpróbálja behajtani, ám
ennek sikere kétséges, nem minden esetben kerül vissza a pénz az államkincstárba.
Európai Családtudományi Szemle Székely Válások költségei
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
25
Összefoglalás
A családi állapot különböző fajtái és különböző minőségei vizsgálata során
megállapíthattuk, hogy a gazdasági vonatkozások igen jelentősek. Az általunk
megvizsgálható, rendelkezésre álló adatok alapján látható, hogy a hatás összetett, sok
tényezőn keresztül befolyásolja a gazdasági teljesítményt. Megállapíthatjuk, hogy az elérhető
becslések alapján meghatározott, legalább 50, de akár csaknem 200 milliárd forintos éves
veszteség valós lehet, habár az összetevők pontos meghatározásához nagyon sok részletes
statisztikai és egészségügyi adatra lenne szükség. Az azonban kétségtelen, hogy mindenképp
érdemes a szabályozás illetve a tájékoztatás, ismeretterjesztés területén lépéseket tenni a
család, a jó házasságok megvalósításának érdekében. Mindez akkor igaz, ha a családok
minősége, a házasságok sikere vagy sikertelensége, a családi élet fontossága elsősorban
morális kérdés, ám ez nincs ellentétben azzal, hogy kimutassuk, a morális kérdéseknek
komoly gazdasági vetületük is van.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert OMFB-00701/2009 számú
NKTH INNOTÁRS projekt támogatásával készült, melynek címe: A gazdasági fejlődésnek és
a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával.
A kézirat publikálását az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is támogatta.
Irodalomjegyzék
Európai Alapítvány (1996): www.ommf.gov.hu/letoltes.php?d_id=1483, European Agency
for Safety and Health at Work 8.
Hungarostudy (2006): Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Kutatóintézet, In: Kopp
M, Kovács M (szerk) A Magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis
Kiadó, Budapest.
Institute for Amercan Values (2008): www.americanvalues.org/html/coff_mediaadvisory.htm
Piac és Profit (2005): http://www.hrportal.hu/index.phtml?page=article&id=42086, 2005.
augusztus 5.
Scafidi B. (2008): The Taxpayer Costs of Divorce and Unwed Childbearing. Institute for
American Values, http://www.americanvalues.org/search/item.php?id=52
Utah State University (2003): http://utahmarriage.org/htm/facts/the-costly-consequences-of-
divorce/
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
26
Javaslatok a családbarát munkahely kialakítására és a munkahelyi stressz
csökkentésére
Czettele Győző:
Tudomány a Családért Egyesület, 1223 Budapest, Gyula vezér út 47/B
info@tcse.hu
1. Bevezetés
A Tudomány a Családért Egyesület egy OMFB projekt (OMFB-2009) keretében vizsgálta
a családbarát munkahely kritériumait és a munkahelyi stressznek az egészségi állapotra, a
munkateljesítményre, valamint ezen keresztül a gazdaságra gyakorolt hatását. Saját országos
reprezentatív mintán gzett felmérésünk, továbbá a Kopp Mária által vezetett Hungarostudy
felmérés eredményeinek elemzése és a nemzetközi szakirodalom tanulmányozása igazolta a
munkahelyi stressz kedvezőtlen hatását. A folyamatos stressz munkaidő kiesést,
munkaképesség csökkenést okoz a depresszió, az aggodalom egészségkárosító hatása miatt.
További közvetett következmény lehet a családi állapot megromlásához való hozzájárulás, a
válás, melyek egészségkárosító hatása szintén igazolt.
2003-ban a Brüsszeli Európai Tanács felkérésére az Európai Bizottság Foglalkoztatási
Speciális Munkacsoportot hozott létre, mely megállapította, hogy az EU gazdagsági
célkitűzéseit a foglalkoztatási problémák veszélyeztetik. (Wim Kok, 2003)
Magyarországra vonatkozó ajánlásaiban többek közt megállapítja:
A munkavállalók egészségi állapota aggodalomra ad okot és részben ezzel
magyarázható az alacsony munkateljesítmény. Az egészségi állapot javítása érdekében
olyan politikára van szükség, amely a munkakörülmények javítását ösztönzi.
A munkavégzés feltételeit rugalmasabbá és család-baráttá kell tenni, beleértve a
részmunkaidős munkavállalás vonzóbbá tételét, különösen a nők és az idősebb
munkavállalók körében.
Eme tényezők figyelembevétele indította a magyar kormányzatot is a Családbarát
Munkahely Díj megalapítására. A családbarát munkahely lényegében a munkahely és a
magánélet összeegyeztethetőségét javítja, így nem csak a családosok munkafeltételeit teszi
kedvezőbbé, hanem az egyedülállókét is.
A JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány kiadásában megjelent tanulmány összefoglalását
adja a családbarátságot támogató munkahelyi eszközöknek. ( JÓL-LÉT, 2008)
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
27
2. A munka és magánélet összehangolását, így a családbarátságot is mogató eszközök
és értékelésük
A nemzetközi szakirodalom családbarát munkahely helyett egyre inkább a munka és a
magánélet egyensúlyáról (Work-Life Balance, WLB) ír. Ennek oka az lehet, hogy a munka és
a magánélet egyensúlya mindenkire vonatkozik, nem csak a családosokra, e mellett az olyan
vezetők számára is elfogadható, akik tévesen úgy gondolják, hogy a legjobb munkaerő az
egyedülálló dolgozó.
1. táblázat. A munka és a magánélet egyensúlyának megteremtését támogaeszközök
tematikus csoportosítása
VÁLLALATOK ÁLTAL ALKALMAZHATÓ MUNKA ÉS
MAGÁNÉLET EGYENSÚLYÁT SEGÍTŐ ESZKÖZÖK
Munkaidővel kapcsolatos:
Munkavégzéssel kapcsolatos:
Rugalmas kezdési-befejezési
időpontok
Rugalmas munkaidő
Munkaidőbank
Rövidített munkahét
Rövidített munkaidő
Túlmunka csökkentése
Részmunkaidő
Iskolaévvel megegyező munkaév
A munkaidő önkéntes beosztása
Rövidített munkaév
Otthonról végezhető munka
Munkakör/állásmegosztás
Alkalmi, időszakos munka
Távmunka
Több műszakos munka, műszakcserék
Szabadságolási eljárások:
Juttatások, szolgáltatások
Szülési szabadság meghosszabbítása
Szülés utáni szabadság (apáknak is)
Gyermekgondozási szabadság
(apának is)
Fizetés nélküli szabadság bővítése
Családi szabadság
Karrier-szünet
Kutatói szabadság (sabbatical)
Terhes nők számára szolgáltatások
Gyermekfelügyelet
Egyéb eltartottak juttatásai
Oktatás
Fórum, tanácsadás
Házon belüli vásárlás, ruhatisztítás
Sportlehetőségek
„Magánéleti személyi asszisztens"
Önkéntesség
Támogatási programok
Orvosi ellátás
„Bizalmi szoba"
Kápolna, vallásgyakorlás lehetősége
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
28
A munka-magánélet egyensúlyát tartalmazó gyakorlatok „azon politikák, programok és
attitűdök rendszere egy vállalati kultúrán belül, amelyek lehetővé teszik a munkavállalóknak,
hogy azok maximálisan hozzájáruljanak a g eredményeihez, de közben teljességgel éljék
munkán kívüli életüket is.”
Az 1. táblázat a munka és a magánélet egyensúlyának megteremtését - így a
családbarátságot is - támogató eszközök tematikus csoportosítását tartalmazza, melyek
lehetőséget adnak a nemtől, életkortól való függetlenítésre, hiszen bármely munkavállalói
réteg esetében felmerülhetnek ezen eszközökre egni igények vagy élethelyzetek. Egy olyan
vállalati brosúra például, amely az 1. táblázatban szereplő különböző lehetőségekről, azok
igénybevételének módjáról konkrét példák bemutatásával tájékoztatja a dolgozókat, nagyban
segítheti a munkavállalókat. Amennyiben az érthetőséget szolgáló példák között szerepelnek
olyan esetek is, amelyek előfordulása még ritka, az egyben ösztönzi is a dolgozókat, hogy más
szemszögből is megvizsgálják lehetőségeiket (pl. a szülési szabadságok bemutatásánál
egyaránt szerepelne női és férfi, szülői és nagyszülői példa is).
Természetesen ezekhez az eszközökhöz kapcsolódnia kell tájékoztatási, képzési formáknak
is, annak érdekében, hogy
a munkavállalók megtalálhassák köztük azokat, amelyek a legmegfelelőbbek egyéni
igényeik és a munkáltató érdekeinek összehangolására, valamint, hogy
a munkavállalók és vezetők is megfelelő tájékoztatást kapjanak e rendszerek és
eszközök megfelelő működtetéséről, rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel és
kompetenciákkal.
Mielőtt rátérnénk az egyes rendszerek és eszközök bemutatására, összefoglaljuk a
leggyakoribb potenciális előnyöket, amelyek a családbarát, munka-magánélet egyensúlyt
támogató politikák bevezetésével elérhetőek lehetnek egy vállalat, szervezet számára:
Megtartás
Megnő a kulcsszereplők, az értékes munkaerő megtartási aránya
Versenyelőny azáltal, hogy a vállalat a „rejtett tudást" (tacit tudás) is meg tudja tartani.
Toborzás, kiválasztás, felvétel
Vonzóbbá válik a munkahely a jobb képességű munkaerő számára
Elérhetővé válik az olyan potenciális munkaerő, amely nem képes vagy hajlandó teljes
munkaidőben dolgozni, de a vállalat számára értékes tudást, tapasztalatot jelenthet
(fiatal szülők, nők, diákok, valami miatt korlátozott munkaképességűek)
Csökkennek a toborzási és felvételi költségek.
Költségcsökkenések, negatív hatások kompenzálása
Csökkennek az (indokolatlan) hiányzások, az igénybe vett betegszabadságok
Csökken a fluktuáció
Csökken az ingázásból, vidéki hazautazásokból eredő költség
Alacsonyabb munkahelyi stressz
Csökken az összes létszámra eső fix költség.
Növekvő eredmény, közvetett előnyök
Növekvő termelékenység, hatékonyság, gazdasági teljesítmény
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
29
Nő a lojalitás, vállalat iránti elkötelezettség
Jobb csoportmunka és kommunikáció
Nő a képzések megtérülése
Javul a vállalat „imázsa”, a hatóságok és társadalom felőli elismertsége
Nő a munkavállalói elégedettség, erősödik a vállalati kultúra
Időben felkészül a vállalat az érintettek változó elvárásainak való megfelelésre, a
változó szabályozó környezet újításaira, esetleg szigorodására.
Az alábbiakban bemutatjuk a fejlett világ szervezeteiben leginkább alkalmazott eszközöket
és módszereket, mindegyik esetében kitérve értékelésükre is a családbarátság, a munka-
magánélet egyensúlya és a nemek közti egyenlőség elősegítésének szempontjából.
Magyarországon ezek némelyike ismeretlen, szabályozatlan, vagy épp nem felel meg a
Munka Törvénykönyve (Mtk.) előírásainak. Emiatt szükségesnek gondoljuk a Mtk.
felülvizsgálatát a munka és magánélet összeegyeztetése és a nemek közti egyensúlyok
szempontjából is.
A továbbiakban a fenti táblázat által megadott négy csoportban mutatjuk be a munka és
magánélet összeegyeztetését támogató eszközöket és módszereket, kitérve azokra a pontokra,
ahol a nemre érzékeny szemlélet alkalmazása különösen indokolt.
2.1 Alternatív (rugalmas) munkaidő
A megváltozott üzleti helyzet, munkajelleg, a munkavállalók demográfiai jellemzői és
növekvő munkán kívüli kötelezettségei erősen befolyásolják a munkáltatók számára
megfelelő munkaidőt. Nem mindig szükséges és lehetséges a kötött munkaidő (vagyis reggel
8 vagy 9 órától 17-18-ig).
Ausztrál kutatások azt mutatják, hogy az életkorral párhuzamosan csökken a preferált
munkaidő hossza, a nők inkább választják a rövidebb munkanapokat, és a férfiak esetében is
szignifikáns kapcsolatot mutattak ki a családi állapot és a munkaidő rövidítésének vágya
között. Hazánkban jelenleg még nem ez a helyzet, de az életszínvonal javulásával, az emberek
tudatosodásával és a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának erősödésével várhatóan
változik a jelenlegi tendencia, preferencia.
Ide soroljuk azokat a munkarendeket, amelyek eltérnek a napi 8 órás vagy heti 40 órás
munkaidőtől. Ilyen eszközök:
Rugalmas kezdési és befejezési időpontok: a dolgozó választhatja meg naponta vagy
hetente a munkakezdés és befejezés időpontját (mikor), csak a ledolgozott teljes
munkaidőt lehet számon kérni tőle (mennyit).
Rugalmas munkaidő: lehetőséget ad a napon belüli munkaidő szabad elosztására,
csúsztatásra, illetve a szmunkaidő / teljes munkaidő / távmunka kombinációinak
kialakítására. Általában egy hétre, hónapra vagy évre vonatkoztatva határozzák meg a
ledolgozandó munkaidőt, annak eloszlását viszont már a dolgozó határozhatja meg.
Hazánkban kollektív szerződés nélkül háromhavi munkaidőkeret határozható meg,
amennyiben van szerződés, ez az időszak egy évig terjedhet.
A rugalmas munkaidő egy világszerte elterjedt változata az ún. „V-időnek”, azt jelenti,
hogy a dolgozó egy évre lebontva variálhatja munkaidejét, beleértve rövidebb-
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
30
hosszabb szabadságokat, családi távolléteket, megrövidített munkaidőt, illetve llalt
túlórákat, hosszított heteket.
A rugalmas munkaidő egy másik ismert formája a munkaidő-bank számla",
amelyre a dolgozó jóváírhat, vagy terhelhet munkaórákat, hasonlóan, mint a bankban
bankszámláján pénzösszegeket forgalmazhat, lehetővé téve, hogy dolgozhasson
„hívásra" (ügyeletben, úgy és akkor, ahogy és amikor kell).
Ideiglenes részmunkaidő: bizonyos időtartamra, mikor a stressz, leterheltség miatt
indokolt, csökkenthető a munkaidő az érintett dolgozó számára, ami lehetőséget ad
egy kis szabadságra, hogy a teljes visszatérés után újra teljes emberként tudjon
dolgozni, és a cég számára is teljes munkát végezzen.
Szabályozott részmunkaidő: általában a 4 vagy 6 órás munkaidőt sorolják ide (ez
esetben napi szinten szabályozott), ám jelentheti a 2 vagy 3 napos munkahetet is
(akkor heti szinten szabályozott). Elsősorban friss szülők szeretik ezt a megoldást
választani.
Rövidített munkahét: egyre több vállalat veszi tudomásul, hogy a hétvégék
felértékelődnek munkavállalóik számára. Ezért a szabad péntek nagyon kedvelt
megoldás, ilyenkor a pénteken elengedett munkaidőt a másik négy napon dolgozzák
le. (Természetesen ezt a napi szintű szolgáltatást igénylő munkáknál, hivataloknál nem
vagy csak korlátozott mértékben lehet megvalósítani.)
A munkaidő önkéntes beosztása: miután meghatározzák a feladathoz, projekthez
szükséges emberek számát és képességek, készségek, illetve tudás körét, a
munkavállalók önként határozhatják meg, hogy mennyi időt kívánnak az adott
munkára áldozni.
Rövidített munkaév: a szabadnapok megnövekedése, az évre levetített munkanapok
rugalmasabb elosztásának eredményeképpen jöhet létre.
1
Az alternatív munkaidő formák esetében fontos, hogy minden munkavállaló
egységesen tájékoztatást kapjon a lehetőségekről (nemtől, életkortól függetlenül), és
amennyiben munkaköre adott munkavállalónak lehetővé teszi, esélye legyen annak
igénybevételére.
2.2. Alternatív (rugalmas) munkavégzés
Ide soroljuk azokat a munkamódszereket, amelyek formájukban különböznek a
hagyományos munkavégzéstől (helyszínben, módszerben). Ilyenek lehetnek:
Állásmegosztás, munkakörmegosztás: azt a munkavégzési rendet jelenti, amikor
kettő vagy több dolgozó osztozik egy teljes állás feladatain, felelősségén,
elszámolásán és juttatásain. Bár a legtöbb munkáltató még vonakodik a
munkakörmegosztás gyakorlatától, valójában a módszer sikeres megvalósítása
megtakarításokat eredményez időben, és a felvétel és megtartás költségeiben.
Elsősorban jól definiálható feladatokkal, határidőkkel és felelősségekkel
1
Ilyenre lehetőség van például az ausztráliai Melbourne Egyetemen, ahol az általános 52 hetes munkaév csak 48
hétből áll. Itt ugyanis pótlólagosan négy hét szabadságot vehetnek igénybe a dolgozók (arányosan csökkentett fizetés
mellett).
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
31
meghatározható munkák esetében alkalmazható sikeresen, képlékeny feladatú, sok
utazást igénylő munkák esetében nem. Kulcsfontosságúvá válik a hatékony
kommunikáció. A legnagyobb kihívás természetesen a munkatárs(ak) megtalálása,
kiválasztása.
Távmunka: a technológiai és technikai újítások, amelyek világunkban és korunkban
megtalálhatók, a munkavégzést sok esetben földrajzilag határtalanná teszik. Ez
elsősorban az otthoni munkavégzés elterjedéséhez járulhat hozzá. Fontos, hogy
könnyen mérhető legyen a távmunkához kapcsolt munka eredménye, a támogató
szervezeti kultúra (ne érezze magát a távmunkát végző magányos farkasnak", illetve
a nem távmunkában dolgozók ne érezzék/éreztessék, hogy kivételezésnek tartják a
távmunka engedélyezését).
Időszakos alkalmi munka: bárminemű magánéleti korlátozottság miatt - korlátozott
képességű hozzátartozó miatt, gyermek születése miatt, krónikus betegségben
szenvedő gyermek esetén előfordulhat, hogy valaki nem tud hosszabb ideig
kötöttséget vállalni. Számukra lehet megoldás az időszakos alkalmi munka
alkalmazása. Határozott időre szóló pontosan definiálható, eredményorientált
megbízásokat jelentenek ezek, amelyek általában otthon is elvégezhetők, rugalmas
munkaidőben.
Az alternatív munkavégzési formákkal kapcsolatban fontos, hogy a munkavállalók
nemtől, életkortól ggetlenül tájékoztatást kapjanak a lehetőségekről és igénybe
vehessék azokat (amennyiben munkakörük megengedi).
2.3. Szabadságolási eljárások
A munkáltatónak érdemes felülvizsgálnia szabadságolási eljárását. Egyrészt elegendő
szabadnapot biztosít-e munkavállalóinak, rendelkeznek-e a megfelelő rugalmassággal, hogy
azt szükségleteikhez mérten vehessék igénybe, indokolt lehet-e egy differenciált
szabadságolási rend bevezetése.
2
Általában világszerte a kormányok és szakszervezetek határozzák meg a kötelező fizetett
és betegszabadság hosszát, ám néhol lehetőség van más, speciális szabadnapokkal való
kiegészítésre is. Ilyenek lehetnek:
Szülési szabadság: sok országban ugyancsak a kormány által minimálisnak
meghatározott időszak, ami közvetlenül a szüléssel kapcsolatos.
Szülői/gyermekgondozási szabadság: szülés után vagy örökbefogadással
kapcsolatosan igénybe vehető szabadnapok, melyet mindkét szülő igénybe vehet.
Általában 12 hónapos fizetett szabadságot jelent. Nemzetközi tendencia, hogy mind a
fiatal anyák, mind az apák ugyanannyi napot kaphatnak. További előnyt jelenthet, ha
ennek kezdési és befejezési időpontját, időtartamát is az érintett szabhatja meg.
3
2
2000-ben az alanyi jogon járó fizetett szabadnapok száma: Amerikában 10, Ausztriában 30, Brazíliában 22,
Dániában 33, Franciaországban 25, Németországban 20 (gyakorlatban 30), Japánban 10, Litvániában 28 (de akár 58 is lehet,
ha stresszel járó munkakörről van szó).
3
Ez országonként eltérő: míg Kanadában és Dániában például 10 hét, sok országban 3-6 hónap, Írországban 39 hét,
Franciaországban lehet akár három év is. niában az édesapák további két hetet igényelhetnek. Több országban is akkor
vehető igénybe a szülői szabadság, ha előtte meghatározott ideig munkaviszonyban állt a munkavállaló a cégnél.
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
32
A nemek közti egyensúlyok elősegítésére törekvő munkáltatók odafigyelnek arra,
hogy a szülési, a szülői és a gyermekgondozási szabadság nemtől független
igénybevételének lehetőségét egyértelműen jelezze munkavállalói számára. Továbbá
mindamellett, hogy az állam körvonalazza a maximálisan igénybe vehető időtartamot, meg
kell adni a munkáltató-munkavállaló számára a lehetőséget az egyéni megegyezésre, a
rugalmasságra (akár pl. hogy a terhességi-gyermekágyi segélyt követő időszak felét az anya,
másik felét apa vegye igénybe stb.).
Speciális családi szabadság: amikor különleges helyzet (építkezés, a házastárs
külföldi kiküldetése, stb.) alakul ki valakinek a családi életében, és szüksége van arra,
hogy rövidebb-hosszabb ideig szüneteltesse munkáját, általában választania kell a
hagyományos általános szabadnapok igénybevétele vagy a felmondás között. A
munkáltató azonban - értékes munkaerőről lévén szó - dönthet úgy, hogy időszakos
„családi szabadságot" ad neki.
Tervezett karrierszünetek: általában egyetemek, főiskolák és kutatóintézetek
esetében alkalmazták a kutatói szabadságot (sabbatical), amely egyre gyakrabban
előfordul a magánszektorban is. Előre meghatározott időszakot kell eltölteni a
munkahelyen és meg kell szerezni a közvetlen főnök beleegyezését ahhoz, hogy valaki
igénybe vehesse ezt a pihenőt. Előre meghatározzák az időtartamot - fél-egy-két év -,
amely alatt a dolgozó megkaphatja a fizetése bizonyos %-át vagy fizetés nélküli
szabadságnak is tekinthető. Ezt a nagy terheltséggel járó vállalatok esetében érdemes
alkalmazni, a dolgozói kiégettség, túlhajszoltság elkerülése érdekében.
Fizetés nélküli szabadság: érdemes garantálni a munkavállaló számára, hogy
indokolt esetben, akár egyéves időtartamig igénybe vehet fizetés nélküli szabadságot.
Természetesen megfelelő előkészületeket kell ehhez tenni, hogy a munkáltató számára
ez ne jelentsen hátrányt.
Különleges családi ügyben adott soron kívüli szabadság: általában családi haláleset
esetén szokták felajánlani a dolgozónak erre a célra kijelölt szabadnapot" vagy
„szabadnapokat” a hagyományos szabadnapokon felül.
A szabadságolási eljárások - különös tekintettel a gyermekvállalással kapcsolatos
szabadságok - esetében fontos, hogy a munkavállalók nemtől függetlenül tájékoztatást
kapjanak a lehetőségekről és amennyiben munkakörük megengedi igénybe vehessék azokat.
2.4. Egyéb szolgáltatások, támogatások, juttatások
Érdemes minél rugalmasabb juttatási rendszert kínálni a munkavállalók számára, hogy a
dolgozók saját igényeiknek megfelelően választhassanak a szolgáltatások közül. Fontos, hogy
írásba legyenek foglalva a lehetőségek, minden munkavállalóra vonatkozzanak és lehetőleg
legalább egy-egy adómentes és adóval terhelt juttatás is választható legyen.
A rugalmas rendszer előnye, hogy csökkenhet a vállalt összköltsége. Hiszen bizonyos
juttatások között trade-off (átváltás) jelentkezik, mivel van olyan juttatás, amit felad a dolgozó
egy másikért cserébe. Gyakran maga a munkavállaló is részt vállal bizonyos juttatások
költségeiben. A rendelkezésre álló „elkölthető kredit" alapján minden juttatás mérhetővé
válik.
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
33
2.4.1 Gyermekfelügyelet
A gyermeknevelés egyre nehezebbé válik az emberek számára, elsősorban a tkeresős
családmodell elterjedése állít kihívásokat a szülők elé. A vállalatoknak érdemes erre
tekintettel lenni és e területen is támogatni dolgozóikat. Elterjedt ide vonatkozó módszerek:
Gyermekek a munkahelyen („children on workplace”): olyan munkahely kialakítását
jelenti, amely támogatja a gyermekes munkavállalókat, és lehetővé teszi, hogy ha
szükséges, a szülők be tudják vinni rövidebb-hosszabb ideig gyermeküket a
munkahelyre. Ilyen megoldás lehet például a babakocsi feljárók megépítése, a
szoptatós anyukák számára berendezett privát szoba, vagy munkaidőben rendelkezésre
álló, ilyen célú távozási idő, és a munkahelyen vagy annak közelében létesített
gyermekmegőrző.
Kismama-szoba: azon édesanyák esetében, akik röviddel a szülés után már
visszatérnek dolgozni, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a szoptatás még egy
ideig folytatódhat. Ennek körülményeinek megteremtésében is részt tud vállalni
a munkáltató. Egy kisebb szobát berendezhet ennek céljából, ahova az édesanya
elvonulhat, ha behozzák neki gyermekét. Munkaidejében adhatnak neki annyi
rugalmasságot, hogy bizonyos időközönként gyermekéhez mehessen.
Munkahelyi gyermekmegőrző: Ha egy dolgozó betegszabadságon van, még nem
feltétlenül beteg. Gyermekmegőrzők létesítésével a munkáltató lehetővé teszi,
hogy dolgozóinak ne kelljen választania a munka és a család között az előbb
említetthez hasonló helyzetekben, ráadásul csökkenti a munkába járás idejét is,
hiszen nem kell munka előtt és után még az óvodába is elmenni.
Anyagi támogatás: sok esetben bölcsődével, óvodával vagy személyes
gyermekfelügyelővel is meg tudná oldani az érintett dolgozó gyermeke felügyeletét, de
nem tudja vállalni ennek anyagi vonzatát. Ebben az esetben segítséget jelentenek az
ilyen célra igénybe vehető anyagi támogatások.
A gyermekintézmények létrehozatala, üzemeltetése vagy támogatása esetében fontos,
hogy az ne csak olyan munkahelyeken valósuljon meg, ahol sok a női munkavállaló,
hanem - akár pont példaértékűen, tájékoztató és nevelő célzattal - a férfias
munkahelyeken is.
2.4.2 Oktatás, oktatás támogatása
A munkavállalók alkalmazkodó képességének javítása, a bevezetett politikák és rendszerek
illetve gyakorlatok sikerkritériuma, hogy a munkavállalók ismerjék az azok működtetéséhez
szükséges információkat és rendelkezzenek a szükséges készségekkel. Ehhez kapcsolódóan
tehát képzési, oktatási, személyiségfejlesztési igény merülhet fel, amelyben a vállalat és az
érintett munkavállaló együtt viselhet terhet. Adott vállalat ilyen jelle képzések
biztosításával, vagy ilyen típusú oktatási programokon való részvétel támogatásával segíteni,
illetve felkészíteni tudja a munkavállalókat.
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
34
2.4.3 Terhes nők a munkahelyen
A női munkavállalók a családalapítással kapcsolatban több félelemről is beszámolnak.
Tartanak attól, hogy elveszítik munkahelyüket (vagy nem tudnak visszatérni), és hogy nem
kapják meg felettesüktől és kollégáiktól azt a rugalmasságot, amit állapotuk megkíván.
A jogszabályok egyre jobban védik a terhes női munkavállalókat. A tiltás ellenére
manapság is előfordul, hogy az új női munkatársat felvételkor kötelezik, miszerint
nyilatkozatot tegyen, hogy hány évig nem szül majd; vagy a terhesség bejelentésekor egyéb
indokkal elbocsátják őket. A kétkeresős családmodell terjedése révén egyre gyakoribb, hogy a
jogszabályok engedik az apákat, illetve van, ahol más közeli hozzátartozót is, szabadságra
menni az újszülöttel, ha az anya ezt nem tudja vagy nem akarja vállalni.
A vállalat a terhes munkatársnőit támogathatja azzal, hogy külön parkolóhelyet biztosít
számukra a munkahely könnyebb megközelíthetősége érdekében, egészséges és biztonságos
munkakörnyezetet teremt, valamint biztosíthat a terhes nő részére kanapét az irodájában.
A bizonytalanság nagyon negatívan hathat az érintett nőkre, ezért a visszatérés politika"
milyensége, annak kommunikálása és alkalmazása csökkenthet olyan potenciális mentális
problémákat vagy következményeket, amelyek kihatnak a munkakörnyezetre és a
munkatársakra. Ha tudják, hogy visszatérésük garantált és kellő tolerancia, támogatás és
rugalmasság várja őket, akkor sokkal eredményesebb dolgozói lesznek a cégnek mind a szülés
előtt, mind a szülési szabadság lejárta után.
2.4.4 Eltartottak esete
Az elörege társadalmak esetében egyre nagyobb probléma, hogy az idős - általában
beteg - szülők, illetve rokonok, egyre nagyobb terhet rónak családtagjaikra. Az érintettek
számára különösen fontos lehet a rugalmas munkaidő, szmunkaidő, az otthonról végezhető
munka vagy a családi feladatokhoz kapcsolódó szabadságok lehetősége. Sokszor az anyagi
támogatás is megoldás lehet, ha az eltartott gondozását ápolóra, szakemberre lehet bízni.
A házasodási és gyermekvállalási kor kitolódása, az egyre több válás a középkorú családos
munkavállalók mellett az egyedülálló, akár egészen fiatal dolgozók idősgondozási
kötelezettségeit is bővíti a jövőben. E kötelezettség ellátása nemtől függetlenül bátorítható a
munkáltatók által.
2.4.5 Magánügyi személyi asszisztens”
A „magánügyi személyi asszisztens” újfajta, elsősorban amerikai cégeknél alkalmazott
módszer. Egyrészt alkalmazhatják a munkahelyen, mint az összes dolgozóhoz vagy azok egy
csoportjához rendelt személyt, vagy a munkavállalók otthonánál, mint az adott egyénekhez
rendelt személyt. Feladata olyan magánéleti ügyeket intézni, amire nincs ideje a
munkavállalónak, vagy munkaidejéből lopná” el az ehhez szükséges időt, mint vacsorához
asztalt foglalni, orvossal időpontot egyeztetni, fodrásznál időpontot kérni, gyermekeket
iskolába, illetve hazaszállítani stb.
2.4.6 Egyéni felelősségvállalás támogatása: önkéntesség,
A llalatok társadalmi felelősségvállalása révén különböző módszerek segítéségével
összekapcsolható az egyéni és vállalati felelősségvállalás. Az egyéni felelősségvállalási
vágyak, igények, fókuszok (idősek, gyermekek megsegítése, kultúra vagy művészet
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
35
támogatása stb.) sokszor egybeeshet a vállalati támogatási politikák ljaival. A kettő
összekapcsolása révén a munkatársak bevonásával növekedhet elkötelezettségük, lojalitásuk,
miközben a vállalat saját társadalmi felelősségvállalását teljesíti. Fontos a kettő
összekapcsolásánál, hogy mindkettő szerepet kapjon a gső program kialakításában. Tehát a
dolgozó vágyai, céljai, képességi is figyelembe legyenek véve, a vállalat pedig járuljon hozzá
ugyancsak erőforrással (munkaidő kedvezménnyel, pénzzel, eszközökkel). Ilyen célt szolgáló
modellek lehetnek:
Önkéntességi programok: a munkavállalók munkaidőben önkéntességi alapon részt
vesznek közös vagy egyéni, a vállalati támogatási célokba illeszke karitatív
tevékenységben. Ezáltal lelki vágyaiknak, azon szándékuknak, hogy segítsenek,
karitatív kezdeményezésekben részt vegyenek, ki tudják élni, miközben a vállalati
érdekeket is szolgálják, s közvetetten hozzájárulnak a cég imázsépítéséhez. Az
önkéntességi programok a közös takarítástól kezdve, a felújítási munkákon keresztül,
egészen a tudásmegosztó programokat is magukba foglalhatják.
Támogatási bank: ebben a vállalat - bizonyos közösen lefektetett objektív, átlátható,
vállalati elvek szerinti szempontrendszernek megfelelő - egyéni kezdeményezéseket
támogat, ahol ugyanazt az erőforrást, amit az egyén, a vállalat is támogatásként nyújtja
pénzügyi vagy tárgyi eszköz formában. Például, ha egy munkavállaló támogat egy
közcélú nonprofit szervezetet magánpénzéből, a vállalat ugyanakkora összeggel
támogatja a szervezetet, megerősítve munkavállalója egyéni elköteleződését.
2.4.7 Egészséges életmód támogatása
Egyre több vállalat ismeri fel saját szerepét a dolgozói egészségének megóvásában. Ez
nem egyszerűen szociális kérdés, hanem a fizikailag és mentálisan egészséges munkaerő
köztudottan nagyobb teljesítményű és a vállalati kultúrára (elégedettség, lojalitás) is pozitívan
hat. Ide tartoznak a következő szolgáltatások:
Sportlehetőség: akár fitnesz-terem munkahelyi kiépítése, akár sportbérletek nyújtása
vagy a sportolás költségeinek átvállalása révén ösztönözhetők a munkavállalók, hogy
odafigyeljenek az egészségükre. A sportolás érdekében engedélyezheti a munkáltató,
hogy később jöjjön be valaki dolgozni, vagy napközben szünetet tartson (általában
ezek nem számítanak be a ledolgozott munkaidőbe, csak némi rugalmasságot,
felfrissülést engednek meg).
Egészséges életmód tanácsadás: ez a szolgáltatás elsősorban Amerikából terjed,
hiszen a testsúly problémák (társadalmi szintű egészségi probléma) megoldása a
munkahely érdeke is, hogy vitalitással és gyorsabban tudjanak dolgozni a
munkavállalók. A felgyorsult élettempó táplálkozás terén is kívánnivalót hagy maga
után, erre ugyancsak odafigyelhet a munkáltató (hiszen egyértelmű összefüggéseket
mutatnak ki a táplálkozás és a teljesítmény között).
Orvosi szolgáltatások: ide tartozik a kötelező, illetve választható védőoltások, a
rendszeres (általános évi) kivizsgálások költségeinek átvállalása. Az orvosi ellátások
(fogorvos stb.) növekvő árai, és a nehezen egyeztethető időpontok miatt indokolt lehet
a munkáltatói segítség, akár szervezésben, akár ilyen célú fizetett szabadnapban, akár
anyagi támogatásban kifejezve.
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
36
2.4.8 Támogatási program
Jóformán bármely részterületre, problémára ki lehet írni támogatási programot. Oktatásra,
örökbefogadás támogatására, gyermekfelügyelet megoldására, eltartottak támogatására,
áttelepítésre, lakásépítésre stb. Ha a llalatnak bizonyos problémákra nincs más megoldási
ötlete, akkor pénzben támogathatja az érintett dolgozóit. Az ilyen juttatásoknál, ha szükséges
külön szerződésben szabályozható a támogatásként kapott összeg a munkahely elhagyása
esetén történő teljes vagy részleges visszafizetésének elvárása.
2.4.9 Távollét - kapcsolattartás - visszatérés
Mindazon munkavállalóknak, akik időnként nem dolgoznak, vagy otthonról, esetleg
részmunkaidőben dolgoznak, biztosítani kell, hogy hozzáférjenek a szakmai információkhoz,
lássák a karrierlehetőségeket és a szervezet szerves részének érezzék magukat. Ezért fontosak
a következők:
Kapcsolattartás: ajánlatos, hogy a vállalathoz és a munkához kötődő változásokról
tudomást szerezzen a távollévő dolgozó is. Ez a hatékony visszajövetel alapfeltétele.
Ezenkívül más előnye is származhat a munkáltatónak belőle: folyamatosan tud
munkavállalója karrierterveiről.
Alkalmi munka felajánlása: ez pl. a szülői szabadságon levő munkavállalók
esetében kitűnő lehetőség arra, hogy szakmailag szinten tartsa munkavállalóját a cég,
illetve amennyiben időszakosan túlterhelt a munkahely, úgy igénybe vegye szülői
szabadságon lévő dolgozói szolgáltatásait. Legtöbb szülő szívesen vállalja ezt a
lehetőséget.
Szakmai fejlődés: a családos dolgozók munkaidőn kívül nehezen tudnak időt
szakítani személyes, szakmai fejlődésükre, ezért érdemes őket támogatni ilyen jelle
szabadságolás keretében.
Részvétel: a távollévő szülőknek is biztosítani kell, hogy részt vegyenek az őket,
illetve munkájukat érő szakmai megbeszéléseken, képzéseken. Az ilyen események
időpontját a friss szülők életritmusához kell igazítani, illetve a megbeszélés idejére
támogatni lehet a gyermekelhelyezés megoldását is.
Visszatérés: a legjobb, ha már a szabadságolás előtt körvonalazzák a későbbi
munkavállalás kereteit. Az csökkenti a bizonytalanságérzetet a munkavállaló oldalán,
és növeli a munkáltató rendelkezésére álló információt. Általában a jog is szabályozza,
hogy a szülési szabadság után ugyanabba, vagy azonos szintű és kvalitást igénylő
munkakörbe kell visszavenni az érintett munkavállalót.
Mindezekben többnyire a nők az érintettek. Célszerű külön részletezni a férfiak
távollétének támogatását is.
2.4.10 Támogatás a magánéleti konfliktusok megoldására
A családon belüli konfliktusok, a párkapcsolat megromlása is olyan stresszforrás, amely
kedvezőtlen hatással van a munkateljesítményre. A válások magas száma is mutatja a
probléma jelentőségét, mégis elhanyagolható azon munkahelyek száma, ahol ezt figyelembe
vennék, g ha egyébként családbarát munkahelyről lenne is szó. Munkahelyi pszichológus
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
37
alkalmazása vagy béren kívüli juttatásként párkapcsolati tanácsadás fizetése az effajta
problémával küzdő alkalmazottak részére várhatóan megtérülne a munkáltatók részére.
3. A munka és magánélet összeegyeztetését segítő vállalati politikák bevezetésének és
szélesítésének nehézségei
Ezen kezdeményezések térnyerését a szemléletváltás összetett feltételrendszeréből
adódóan, több lényeges a munkáltatónál és a munkavállalónál egyaránt felmerülő körülmény
nehezíti. Ezért különösen fontos az állami szerepvállalás az akadályok stratégiai zőpontot
és koherens intézkedéseket igénylő leküzdése érdekében.
A multinacionális vállalatoknál különösen jellemző, hogy a munkáltató és a
munkavállaló is meg van győződve róla, hogy munkája nem végezhető el
többletmunka, túlóra nélkül. Általában hiányzik az elköteleződés a fentiek után, illetve
a hit a munka és magánélet összeegyeztethetőségében.
Ezt természetesen oldhatja a jobb gyakorlatok terjedése, ha az érintettek
több lehetőségek kapnak vitákra, kérdéseik feltételére és válaszadásra,
tapasztalatcserére.
A munkavállalók kezdeményezőkészsége feltételezi a munkavállalók
érdekérvényesítési készségeinek fejlettségét, a munkahelyével kapcsolatos biztonság-
érzet megfelelő szintjét, mely hazánkban a munkahely elvesztésétől való lelem, a
családbarát munkakultúra ismeretlensége és alulértékeltsége mellett nehezen
fejleszthető.
Komoly szerep hárul e téren is a munkavállaló önértékelésének és
jogtudatosságának a munkáltatói szempontok ismeretének fejlesztése
érdekében az államra és a civil kezdeményezésekre.
Külső nyomás nyszeríti a vállalatot hasonló politikák bevezetésére, és nem
önkéntesen teszi ezt meg, ezáltal hiányzik a vezetők elköteleződése.
Emiatt igen fontos, hogy a jogszabályi kényszer, állami ajánlás és az önkéntes
vállalások alkalmazása közötti egyensúly fennmaradjon, egymást szorosan
kiegészítsék.
Bizonyos megoldások nem illeszkednek adott munkakörökhöz. Továbbá sokszor
hiányzik a kreativitás és innovatív szemlélet a megoldások alkalmazásában.
Ezért fontos, hogy legyenek szakértők és a szakértők véleményét, tanácsait
igénybe vegyék a vállalatok (pl. audit). Továbbá az ezzel kapcsolatos
nehézségek áthidalását is segíti a legjobb gyakorlatok terjedése.
Akadályt jelent továbbá a már létező tapasztalatok nem egyértelműen pozitív mivolta. A
következő problémák merültek fel a r létező munka magánélet egyensúly
alkalmazásokkal szemben különböző nemzetközi és hazai kutatások, továbbá llalatok
elmondásai alapján:
Amennyiben az állami vagy egyéb szabályozás révén bizonyos eszközök bevezetését
kötelezőnek írják elő, elveszik az önkéntességből eredő előnyök egy része
(elköteleződés, versenyelőny, imázselőny).
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
38
Ezért fontos, hogy az önkéntesség és a szabályozó erő egyensúlyban maradjon
a különböző eszközöket illetően. Jó eszköz lehet a példamutatásra, ha az állam
saját területén, pl. az állami vállalatok körében kötelezővé” teszi bizonyos
eszközök alkalmazását, majd gyakorlatként, működő példákként, előnyöket
és költségeket tartalmazó kalkulációkkal együtt terjeszteni lehetne a példákat.
Amennyiben az eszközök bevezetésével vagy a velük járó kedvezmények
igénybevételével egyenesen arányosan a bürokrácia, az adminisztratív
kötelezettség, az frusztrációt okozhat a vállalatoknak és a dolgozóiknak.
Ezért fontos, hogy az eszközök igénybevétele, illetve, amennyiben vannak
kapcsolódó előnyök vagy terhek, akkor azok, arányban legyenek a közvetetten
nyerhető előnyökkel (több vagy legalább annyi előny legyen, mint költség).
Amikor olyan eszköz működik egy vállalatnál, amely csak meghatározott célcsoportot
érint (pl. csak kismamákat, diákokat, férfiakat stb.), a nem érintett dolgozók körében
elégedetlenség léphet fel, hiszen pozitív diszkriminációként élik meg.
Ilyen esetekben kulcsfontosságú annak kommunikációja, hogy adott eszköz
miért csak az adott munkavállalói körre vonatkozik, és miért van szükség
esetükben eltérő megközelítésekre, módszerekre. Szükséges továbbá olyan
kreatív megoldások alkalmazása, amelyek az egyik csoport előnyeit,
kompenzáló módon, más célcsoportokra érvényesíti.
Amikor bizonyos eszközök kialakítása, bevezetése oly módon történik, hogy a
munkavállalókat magukat nem is vonják be, az elégedetlenséget szülhet. Egyrészt
azért, mert ilyenkor fennáll a veszély, hogy az intézkedés nem valódi szükségletre,
igényre reagál, másrészt azért mert nem lehetőségnek, hanem kényszernek élik meg a
dolgozók.
Ebből a szempontból is nagy jelentőségű a kommunikáció, valamint az
érintettekkel folytatott párbeszéd. A munkavállalók bevonásán, leményük,
tapasztalataik, ötleteik és igényeik megismerésén kell alapulni a
fejlesztéseknek és lehetőséget kell biztosítani folyamatosan a véleményük
nyilvánítására.
Gyakran fordul elő, hogy a vezetők kommunikációja és tevékenysége ellentmond
egymásnak, például azt kommunikálják, hogy nem kell túlórázni, fontos a munka-
magánélet egyensúlya, mindenki menjen haza időben, de közben ők nap mint nap
túlóráznak. Ilyenkor a munkavállalók elbizonytalanodhatnak, hogy hallgatólagos
elvárás-e vajon mégiscsak a túlórázás, vagy félreértettek valamit. Ha viszont ezt a
vezető egyértelműen kifejezi (mármint, hogy nem elvárt a túlórázás a beosztottak
részéről), akkor ez nem lesz ellentmondás forrása. Egy vezető vagy vezető-helyettes
nagyon sok esetben túlórázásra kényszerül – amit illik anyagi juttatással és/vagy
pótszabadsággal honorálni.
Ezen a problémán segít, ha bármilyen intézkedés bevezetése esetében adott
intézményben, vállalatnál a vezetők közül legalább egy-egy ember példát mutat
és saját magára is érvényesíti az adott eszközt, lehetőséget. Ezzel példát
Európai Családtudományi Szemle Czettele Családbarát munkahely
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
39
statuálnak a munkavállalók számára, hitelessé teszik a felsővezetői
elkötelezettséget.
4. Jó munkahelyi légkör megteremtése
A kiegyensúlyozott munkahelyi környezet az alábbiakat kínálja:
megbecsülést és elismerést;
annak lehetőségét, hogy a munkatársat meghallgatják és hallgatnak rá;
nyílt kommunikációt;
önbizalom erősítést;
stressz- és ellenségeskedés-mentes légkört;
erős összetartozás-érzést;
kiegyensúlyozott munkatempót, terhelést.
A munkatársi légkör javítására csoportépítő tréningek szolgálnak. Fontos a vezetők
továbbképzése különösen a vezető-beosztott kapcsolat, a kommunikáció, a fegyelmezés-
jutalmazás helyes módjainak elsajátítása érdekében.
6. Köszönetnyilvánítás
A tanulmány a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert OMFB-00701/2009 számú
NKTH INNOTÁRS projekt támogatásával készült, melynek címe: A gazdasági fejlődésnek és
a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával.
A kézirat létrejöttét az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is támogatta.
7. Irodalomjegyzék
Csillag G. és Németh J. mtd Tanácsadói Közösség (2008.08.15): Milyen is valójában a
Családbarát Munkahely? http://www.hrportal.hu/hr/milyen-is-valojaban-a-csaladbarat-
munkahely-20080815.html
JÓL-LÉT Közhasznú Alapítvány (2008): A Családbarát Munkahely Díj megújítása. http://jol-
let.com/rolunk/eredmenyek/csaladbarat-munkahely-dij/
Wim Kok-jelentés: Jobs, jobs, jobs creating more jobs in Europe, Brüsszel, 2003. november
26.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
40
A munkahely és a párkapcsolat kölcsönhatásai
Tárkányi Ákos
koinoni@freestart.hu
Az USA-ban készült becslés
4
arra vonatkozóan, hogy az ország üzleti szférája számára
mennyi gazdasági kárt jelentenek a zasságok csődbemenetelével kapcsolatos hiányzások,
illetve a munkateljesítménynek ezzel kapcsolatos romlása. Az 1996-os cikk készítői szerint,
ha a munkavállaló népességnek a házasság megromlása által a legnagyobb arányban
veszélyeztetett 20%-a részesülne a majdani házasságának minőségét hatékonyan javító
felkészítő képzésben, akkor (az ilyen képzések, tanácsadó szolgálatok által kiváltott eddig
mért kedvező változások átlagával számolva) évi 7 milliárd dollárral csökkenne a házasságok
megromlásából eredő közvetlen költség az amerikai vállalatok, vállalkozások számára. A
házassági képzések adott mértékű fejlesztése tehát ennyi előre becsülhető közvetlen haszonnal
járna az amerikai gazdaság számára.
Gottman (1998) becslése szerint a munkahelyi hiányzások 30%-a házassági problémák
miatt van és évi 8 milliárd dollárjába kerül az Egyesült Államoknak. (Megjegyzendő, hogy a
hiányzásokon kívül a munkateljesítmény csökkenése is kárt okozhat, amit ez a becslés nem
tartalmaz.)
2009-es hazai felmérésünk
5
adatain megvizsgáltuk, hogy a párkapcsolatok negatív
működése hat-e és hogyan a munkahelyi teljesítményre, és azt, hogy a munkahely negatív
hatásai mennyire mutatkoznak meg a párkapcsolatok valamint az egészségi állapot terén. A
kapott eredményeket felhasználtuk arra, hogy megbecsüljük a párkapcsolatok megromlásából
adódó éves költségeket a gazdasági szférában.
1. hipotézis: A konfliktusok agresszív kezelése, a kapcsolattal való elégedetlenség, a
válási szándék és a válás az átlagosnál gyakrabban vezet a munkateljesítmény
csökkenéséhez, a munkahelyről való hiányzáshoz.
A kapott eredmények igazolták a hipotézist. Azoknál a párkapcsolatban élőknél, akiknél az
esetleges konfliktusok megoldásának tipikus módja az, hogy nyugodtan megbeszélik a
problémát a munkahelyükről partnerükkel kapcsolatos problémák miatt valaha is hiányzók
aránya 8% volt. Azoknál, akiknél a konfliktus általában úgy ér véget, hogy az egyik fél
sértődötten hallgat, ott ez az arány 16% volt (Pearson: 0,029). A párkapcsolati konfliktusok
békés, feszültségmentes megoldási módja tehát kisebb arányú munkahelyi hiányzáshoz vezet.
4
Forthofer, 1996
5
A kutatás a Tudomány a Családért Egyesület megbízásából zajlott „A gazdasági fejlődésnek és a magyar
társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával” című, NKTH INNOTARS OMFB-
00701/2009 számú pályázati projekt keretében. A kutatás során készült egy országosan reprezentatív
szociológiai felmérés, amely fiatalok és középkorúak körében vizsgálta a párkapcsolatok alakulását és az arra
ható tényezőket. E „Családi kapcsolatok” felmérés mintájának elemszáma 1493 fő volt.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
41
A munkájukra is jobban oda tudnak figyelni a párkapcsolati konfliktusokkal nem terheltek.
Azzal az állítással, hogy „munkahelyemen figyelmemet gyakran lekötik az otthoni, családi
gondok” nem értett egyet a párjukkal való konfliktuskezelés módjával inkább elégedettek
i
94%-a, a közepesen elégedetteknek a 74%-a, az inkább nem elégedetteknek a 68%-a. Tehát
utóbbiak között találták a legtöbben úgy, hogy az otthoni gondok elvonják a figyelmüket a
munkától.
Egyetértett az elégedetlenek és közepesen elégedettek
ii
13%-a, az elégedettek 2%-a.
(Átlagosan az emberek 5%-a értett ezzel egyet
iii
. Pearson: 0,000.)
Egy másik kérdés már feszültségre, szorongásra kérdez , és arra, hogy ez kifejezetten
hátráltatja-e a kérdezettet munkája elvégzésében
iv
. Itt az előbbihez hasonló arányok adódtak.
Azzal az állítással, hogy „a családi életemből fakadó feszültség és szorongás gyakran hátráltat
a munkám elvégzésében” nem értett egyet a párjukkal való konfliktuskezelés módjával inkább
elégedettek 93%-a, a közepesen elégedetteknek 79%-a, az inkább nem elégedettek 77%-a.
Egyetértett az elégedetlenek és közepesen elégedettek 11%-a, a kifejezetten elégedettek 1%-a.
(Átlagosan az emberek 3%-a értett ezzel egyet
v
. Pearson: 0,000.)
Elképzelhető, hogy számos esetben az érzékelt párkapcsolati problémák mögött olyan
háttértényező van például anyagi problémák, apóssal vagy anyóssal való konfliktus, vagy
valamelyik partner alkoholizmusa amely önmagában is hozzájárul a munkateljesítmény
csökkenéséhez. Az előbbi kérdésre válaszolók viszont a párkapcsolati konfliktusnak a
munkájukban érzékelt közvetlen negatív hatásáról számoltak be (tehát ilyen esetleges plusz
háttértényező nélkül).
Hiányzott már munkahelyéről párkapcsolati problémák, konfliktusok miatt a párkapcsolati
konfliktusai kezelésével elégedetlenek
vi
41%-a (n=11), a kifejezetten elégedettek 9%-a (és a
bizonyos fokig elégedetteknek is a 9%-a). (Pearson: 0,000.)
Néhány további, kevésbé biztos eredmény is hasonló ezekhez
vii
.
További hasonló, biztos eredmény, hogy ahol a párkapcsolat lásközeli helyzetbe került
viii
,
ott a párkapcsolati problémák tényleg rontják a munka minőségét és növelik a munkából való
hiányzás arányát is.
Ezt mutatja, hogy azzal az állítással, hogy „munkahelyemen figyelmemet gyakran lekötik
az otthoni, családi gondok” 2% ért egyet ott, ahol nem merült föl a válás gondolata és további
7% talán (vagyis bizonytalan). Ahol legalábbis lmerült
ix
, ott 22% ért egyet és további 12%
bizonytalan. Ha csak azt a csoportot nézzük, ahol már mindketten a válás felé hajlanak
(vagyis az előbbi része, 5%), ott 28% értett egyet (n=9) és további 16% (n=5) volt
bizonytalan
x
(Pearson: 0,000).
Azzal az állítással, hogy „a családi életemből fakadó feszültség és szorongás gyakran
hátráltat a munkám elvégzésében” 1% ért egyet ott, ahol nem merült föl a válás gondolata és
további 4% talán (vagyis bizonytalan). Ahol legalábbis fölmerült, ott 17% (n=12) ért egyet és
további 13% (n=9) bizonytalan
xi
(Pearson: 0,000).
Ahol nem merült föl a válás gondolata, ott 8%-nál volt olyan, hogy hiányzott már
munkahelyéről párkapcsolati problémák, konfliktusok miatt, ahol fölmerült, ott 29%-nál volt
már ilyen (Pearson: 0,000).
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
42
Hiányzott már munkahelyéről párkapcsolati problémák, konfliktusok miatt a párkapcsolati
konfliktusaik kezelésével elégedetlenek
6
és a legfeljebb közepesen elégedettek 29%-a, az
elégedettek 8%-a (Pearson: 0,000).
Az egyetemet vagy főiskolát végzetteknek csak 5%-ára volt jellemző, hogy egyetért vagy
bizonytalan azzal az állítással kapcsolatban, hogy „munkahelyemen figyelmemet gyakran
lekötik az otthoni, családi gondok”, míg a többi iskolai gzettségnél 16-17% volt jellemző
(Pearson: 0,005). Ezt magyarázhatja, hogy a felmérésben legalábbis az 50 évesnél fiatalabb
generációkban a felsőfokú végzettségűek között az elváltak aránya alacsonyabb volt az
átlagosnál, tehát rájuk láthatólag kevésbé jellemző a válás.
2. hipotézis: A túl sok munkahelyi stressz, a túl nagy munkateher túlterheli a családi
életet, a párkapcsolatokat, rontja azok minőségét és akár váláshoz is vezethet.
A kapott eredmények igazolták a hipotézist.
Azzal az állítással, hogy „a munkámnak szentelt idő miatt nem vagyok képes a házimunkát
és a családi kötelezettségeimet is ellátni” inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el
nem utasítók) együttes aránya 43% azoknál, akik napi átlagban egy óránál kevesebbet
„beszélgetnek” a párjukkal
7
, pontosabban ennyi időt töltenek együtt (részletesebben lásd a
„4-es” lábjegyzetben), de a továbbiakban is maradunk a „beszélgetnek” kifejezésnél
szemben az átlagos 26%-kal
xii
(Pearson: 0,004).
Azzal az állítással, hogy „gyakran olyannyira kifacsartnak érzem magam, amikor a
munkából hazajövök, hogy nem vagyok képes a családdal törődni” inkább egyetértők és a
bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók) együttes aránya 40% azoknál, akik napi átlagban egy
óránál kevesebbet beszélgetnek a párjukkal, szemben az átlagos 27%-kal (Pearson: 0,021).
Azzal az állítással, hogy „gyakran annyira fáradt vagyok, amikor a munkából hazajövök, hogy
nem vagyok képes a családdal törődni” inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem
utasítók) együttes aránya 35% azoknál, akik napi átlagban egy óránál kevesebbet
beszélgetnek a párjukkal, szemben az átlagos 25%-kal (Pearson: 0,015).
Azzal az állítással, hogy „a munkámnak szentelt idő miatt nem vagyok képes a házimunkát
és a családi kötelezettségeimet is ellátni” inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el
nem utasítók) együttes aránya a férfiak körében
8
54% azoknál, akik napi átlagban egy óránál
kevesebbet beszélgetnek a párjukkal, szemben az átlagos 26%-kal
xiii
(Pearson: 0,025).
Azzal az állítással, hogy „gyakran olyannyira kifacsartnak érzem magam, amikor a
munkából hazajövök, hogy nem vagyok képes a családdal törődni” inkább egyetértők és a
6
Láthatólag a konfliktusaik kezelésével legfeljebb közepesen elégedettek is 4-est adtak a kapcsolatuk egészére,
és akik előbbire csak 2-est, az utóbbira azért azok is 3-ast, legalábbis az esetek nagy részében. Ez következik a
kategóriák méretének összevetéséből. Tehát úgy tűnik, hogy éppen a konfliktusok kezelése lehet egy igen
érzékeny pont és a problémák talán fő forrása a párkapcsolatok nagy részében.
7
Meglepően hosszú időket mondtak általában az emberek arra nézve, hogy napi illetve heti átlagban mennyit
beszélgetnek a párjukkal. Valószínűnek tűnik, hogy úgy értették ezt a legtöbben, hogy ennyi időt vannak vele
ténylegesen együtt, egy lakásban, és a napi tevékenység (házi munka, evés, tisztálkodás, tévénézés) során is
általában váltanak vele pár szót. Tehát általában valószínűleg nem egy kifinomult, intellektuális párbeszédet
érthettek ezalatt vagy akár praktikus dolgok alapos, részletes megtárgyalását az ilyen szorosabb értelemben
vett beszélgetés nyilván sokkal ritkább. (Ugyanis nagyon valószínűtlen az, hogy ilyen szorosabb értelemben vett
párbeszéddel minden nap több órát töltene el a legtöbb pár.) Viszont józan feltevés az, hogy nemigen érthették
bele az olyan tevékenységeket, amelyeket adott esetben kizárólag az egyik l végez (pl. kerti munka). Így
lényegében a „beszélgetés” valószínűleg általában „kommunikációval járó érdemi együttlétet” jelent. Ilyen
értelemben értendők tehát a partnerükkel naponta ennyit vagy annyit beszélgetők arányai.
8
Csak nemek szerinti bontásban és csak a férfiaknál volt szignifikáns az eredmény.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
43
bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók) együttes aránya a férfiak körében 40% azoknál, akik
napi átlagban egy óránál kevesebbet beszélgetnek a párjukkal, szemben az átlagos 27%-kal
(Pearson: 0,045).
Azzal az állítással, hogy gyakran annyira radt vagyok, amikor a munkából hazajövök,
hogy nem vagyok képes a családdal törődni” egyetértők aránya 14% volt azok között, akik
megmondták, hogy mennyi időt szoktak beszélgetni a párjukkal, de ők a napi átlagban egy
óránál kevesebbet beszélgetők 25%-át jelentik (Pearson: 0,150).
Azzal az állítással, hogy „a munkámnak szentelt idő miatt nem vagyok képes a házimunkát
és a családi kötelezettségeimet is ellátni” egyetértők aránya 14% volt azok között, akik
megmondták, hogy mennyi időt szoktak beszélgetni a párjukkal, de ők a napi átlagban egy
óránál kevesebbet beszélgetők 28%-át jelentik (Pearson: 0,004).
A fenti eredmények szerint, akik a legkevesebbet beszélgetnek a párjukkal (vagy
legalábbis a legkevesebbet vannak vele együtt némi kommunikációval járó együttlétben),
azoknál a legnagyobb a tapasztalt feszültség a munka és a családi élet között. Ez arra mutat,
hogy a túl hosszú munkaidő elveszi az időt a párkapcsolattól, családi élettől, amit a párok
teherként, negatív tényezőként érzékelnek.
Bizonyos, statisztikailag a megbízhatóság határán levő eredmények
xiv
arra látszanak utalni,
hogy nagyobb arányban érzékelték a nagyobb munkaterhet azok, akik között feszültebb
módon, azaz kevésbé pozitív módon szoktak megoldódni a párkapcsolati konfliktusok. Így
valószínű, hogy a munkateher túlzottan nagy volta növeli a párkapcsolati konfliktusok rossz
megoldásának arányát. Ugyancsak valószínű, hogy a rossz munkahelyi légkör is feszültebbé
teszi a rkapcsolatot. Ezt nőkre nézve már kimutatta egy amerikai kutatási eredmény, mely
szerint a feleségek
9
negatívan alakuló munkanapjai agresszívebb viselkedésre késztették őket
a házasságukban (Schulz, 2004).
Az viszont egyértelmű, biztos eredmény volt, hogy a váláshoz közeli állapot gyakoribb a
rossz munkahelyi gkör esetén. Itt pedig reális feltételezni, hogy a rossz munkahelyi légkör
lehet előbbi egyik oka.
Ez utóbbi összefüggés következik abból az eredményből, hogy a „gyakran olyannyira
kifacsartnak érzem magam érzelmileg, amikor a munkából hazajövök, hogy nem vagyok
képes a családdal törődni” állítással egyetértők aránya 15% volt, de 22% azok között, akik
legalábbis gondoltak már az elmúlt évben a válásra, vagy már válófélben is vannak (Pearson:
0,002).
Az elváltak nagyobb arányban érzik nagynak a családi terhek mértékét is, de a munkaterhet
is, mint a házasok, vagy akár a „nőtlen vagy hajadon” kategóriába tartozók.
Ezt mutatja, hogy „a munkámnak szentelt idő miatt nem vagyok képes a házimunkát és a
családi kötelezettségeimet is ellátni” állítással inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt
el nem utasítók) együttes aránya az együtt élő házasoknál 24%, az elváltaknál 36%, a
nőtleneknél vagy hajadonoknál 28% volt (Pearson: 0,000).
A „gyakran olyannyira kifacsartnak érzem magam, amikor a munkából hazajövök, hogy
nem vagyok képes a családdal törődni” állítással inkább egyetértők és a bizonytalanok (azt el
nem utasítók) együttes aránya az együtt élő házasoknál 26%, az elváltaknál 38%, a
nőtleneknél vagy hajadonoknál 30% (Pearson: 0,000).
A „gyakran annyira fáradt vagyok, amikor a munkából hazajövök, hogy nem vagyok képes
a családdal törődni” állítással inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók)
9
Ez valószínűleg ugyanúgy igaz lehet a férjekre is.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
44
együttes aránya az együtt élő házasoknál 24%, az elváltaknál 44%, a nőtleneknél vagy
hajadonoknál 30% (Pearson: 0,000).
A „munkahelyemen figyelmemet gyakran lekötik az otthoni, családi gondok” állítással
inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók) együttes aránya az együtt élő
házasoknál 11%, az elváltaknál 18%, a nőtleneknél vagy hajadonoknál 17% (Pearson: 0,000).
A „családi életemből fakadó feszültség és szorongás gyakran hátráltat a munkám
elvégzésében” állítással inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók)
együttes aránya az együtt élő házasoknál 7%, az elváltaknál 19%, a nőtleneknél vagy
hajadonoknál 10% (Pearson: 0,000).
Kérdés, miért
10
érzik gyakrabban nagynak nemcsak a családi gondok mértékét is az
elváltak, hanem a munkaterhet is.
Talán úgy értik, hogy több a családi gond például a gyermeknevelés egyedül
megterhelőbb –, és ehhez képest gyakrabban marad túl kevés energiájuk, mint a házasoknak,
amikor hazatérnek a munkából (bár maga a munka nem fárasztja el őket jobban)?
Vagy talán több munkát vállalnak például másodállást a házasokhoz képest, mert relatíve
nehezebb a megélhetésük? Ezért éreznék magukat gyakrabban fáradtnak?
Vagy gyakoribb köztük a depresszió, és ezért érzik magukat enerváltnak?
Vagy az lenne az ok, hogy éppen ez a jelenlegi munkahelyük terhelte őket annyira túl már
évekkel ezelőtt is (nemcsak most, amit a jelenben megvallanak), hogy amiatt is váltak el?
Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása további kutatások feladata lehet.
Az együtt élő házasok 9%-ánál, az elváltak 24%-ánál fordult elő, hogy bizonyos
munkanapokon nem vagy nem teljes mértékben tudott jelen lenni a munkahelyén a
partnerével kapcsolatos problémák konfliktusok miatt. A nőtlenek vagy hajadonok 16%-ánál
fordult elő ugyanez. Ez mutatja, hogy sok lehet a párkapcsolati probléma az élettársi és
„látogató” (LAT) kapcsolatokban, hiszen az ez utóbbiakban részt vevők nagy átlagban jóval
fiatalabbak a házasoknál, mégis jóval nagyobb részüknél volt már ilyen (munkahelyi hiányzás
párkapcsolati konfliktus miatt).
Mindezek kiegészítéseként megemlíthető, hogy a felmérésből kapott más, statisztikailag
nem teljesen biztos eredmények
xv
alapján úgy tűnik, hogy összefüggés mutatkozik a ritka (túl
kevés) kommunikáció és a párkapcsolat rossz működése között és oly módon, hogy utóbbi
negatív hatással van a munkavégzés minőségére is. Ugyanakkor kérdés, hogy vajon nem azért
alakul-e ki az, hogy elég keveset van együtt a pár, mert a rdezettnek tényleg olyan sok a
munkája, hogy ez akadályozza őt vagy őket. Más, már ismertetett eredmények ezt látszanak
alátámasztani (és ott egyértelműen szignifikáns volt az eredmény). Ez azt mutathatja, hogy a
túl nagy munkateher lehet az egyik oka a közöttük kialakult feszültségnek.
A házastársak közötti ritka, nem elégséges, kommunikáció összefüggött a gyermekük
átlagosan gyengébb tanulmányi eredményével. Az összefüggés statisztikailag már nem volt
egészen biztos
11
. Elképzelhető, hogy amennyiben ez érvényesül ami valószínűnek tűnik
azt talán az magyarázza, hogy a zastársaknak nemcsak egymásra, hanem a gyermekükkel
való foglalkozásra sincs elég idejük. Az is elképzelhető, hogy egyes esetekben a megromlott
10
Az iskolai végzettség nem magyarázhatja ezt, mert 8 osztályt végzettek aránya, nem nagyobb az átlagosnál az
elváltak között (sőt, kisebb, 18% a 22%-hoz képest). Ez főként azért van így, mert olyan nagy a 8 osztályt
végzettek között a nőtlenek, hajadonok aránya.
11
A házastársukkal, partnerükkel napi átlag egy óránál kevesebbet beszélgetők között 4,5-5,0-es átlaggal
rendelkező, tehát jól tanuló (első vagy legnagyobb) gyermekek aránya 21 % volt, szemben az átlagos 32%-kal.
Pearson: 0,145, tehát nem biztos az összefüggés.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
45
kapcsolat miatt romlik a gyermek tanulmányi eredménye is, és emiatt szegényes a pár
kommunikációja is. Ezeket a feltevéseket további kutatások eredményei tisztázhatják.
3. hipotézis: A túl sok munkahelyi stressz, a túl nagy munkateher szorongáshoz,
pszichoszomatikus tünetekhez vezethet.
Számos külföldi kutatási eredmény talált már kapcsolatot a munkahely problémái és a
depresszió, illetve testi betegségek kialakulása között (Allen, 2000).
A hipotézist hazai adatokon igazolja, hogy felmérésünkben összefüggés mutatkozott a nagy
munkateher, a rossz munkahelyi légkör és az emésztőszervi problémák kialakulása között.
Ezt mutatja, hogy „a (közvetlen) főnökömmel való kapcsolatom jó” állítással egyet nem értő
vagy bizonytalan 18%-nyi csoport köréből került ki az emésztőszervi betegségben szenvedők
35%-a (Pearson: 0,046).
A „szeretek együtt dolgozni a munkatársaimmal” állítással egyet nem értő vagy
bizonytalan 13% réből került ki az emésztőszervi betegségben szenvedők 29%-a (Pearson:
0,012).
Néhány más, statisztikailag kissé bizonytalan eredmény
xvi
is ebbe az irányba mutatott.
A munka és a családi élet között tapasztalt feszültséggel is összefüggött az emésztőszervi
problémák aránya.
Erre lehet következtetni annak alapján, hogy „a munkámnak szentelt idő miatt nem vagyok
képes a házimunkát és a családi kötelezettségeimet is ellátni” állítással egyetértők és
bizonytalanok aránya 27% volt, de ők teszik ki az emésztőszervi betegségben szenvedők
46%-át (Pearson: 0,022).
A „gyakran olyannyira kifacsartnak érzem magam érzelmileg, amikor a munkából
hazajövök, hogy nem vagyok képes a családdal törődni” állítással egyetértők és bizonytalanok
aránya 28%, de ők teszik ki az emésztőszervi betegségben szenvedők 53%-át (Pearson:
0,001).
A „gyakran annyira fáradt vagyok, amikor a munkából hazajövök, hogy nem vagyok képes
a családdal törődni” állítással egyetértők aránya 16%, de ők teszik ki az emésztőszervi
betegségben szenvedők 33%-át (Pearson: 0,006).
A hipotézisek tesztelésével feltárt összefüggések lehetséges kapcsolatai
Az eddigi eredményekből adódott az a következtetés, hogy ahol a párkapcsolat válás közeli
helyzetbe került, ott a párkapcsolati problémák ténylegesen rontják a munka minőségét és
növelik a munkából való hiányzás arányát is. Ugyanakkor a váláshoz közeli állapot gyakoribb
a rossz munkahelyi légkör esetén. Itt pedig reális feltételezni, hogy a rossz munkahelyi légkör
lehet előbbi egyik oka. Így reálisnak tűnik az a következtetés, hogy míg a rossz munkahelyi
légkör hatására megromolhatnak rkapcsolatok, ezek megromlása negatívan hathat vissza a
munkahelyre, rontva a munka minőségét és növelve a hiányzások arányát. Egy német
panelkutatásban (Steinmetz, 2008) már született ilyen eredmény, mely kapcsolatot talált a
munkahelyi stressz keltő tényezők és a depresszió kialakulása között. Majd a depresszió rossz
hatással volt a családi otthonra, annak a negatív eredménye pedig negatívan hatott vissza a
munkahelyre.
Kutatásunk más eredményeiből az következett, hogy a túl hosszú munkaidő elveszi az időt
a párkapcsolattól, családi élettől, amit a rok teherként, negatív tényezőként érzékelnek.
Valószínű, hogy ez a teher sem tesz jót a párkapcsolatoknak, és amennyiben ezek
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
46
megromlanak, annak negatív hatása lehet a munkahelyen is. Talán ennek a következtetésnek
az irányába mutat a 2009-es felmérésünk néhány további eredménye
xvii
is. Ezt támasztja a
egy ausztrál felmérésé (Relationships, 2006) is, amely szerint a párkapcsolati problémák
jelentős szben abból is erednek, hogy a házasfeleknek a munkahelyük miatt nincs elég
idejük egymásra és a családra. A párkapcsolatukat befolyásoló negatív tényezők között a
kérdezettek 36%-a említette, hogy túl kevés időt töltenek együtt, és 21%-uk azt, hogy
mindketten teljes munkaidőben dolgoznak. Egy másik külföldi kutatási eredmény (Roxburgh,
2004) szerint pedig összefüggés mutatkozott a megterhelő munkaidő és a depresszió
kialakulása között.
A munkahelyeken a munkaadóknak, vállalkozóknak okozott gazdasági kár mértéke
A nőtlenek, hajadonok átlagosan 4 napot hiányoztak a partnerrel kapcsolatos problémák,
konfliktusok miatt a munkahelyükről, az együtt élő házasok 6 napot, az elváltak 39 napot
évente. (Pearson: 0,000. Nőteleneknél, hajadonoknál n 39 volt, házasoknál 47, elváltaknál
26.)
Az elvált dolgozóknak 7,7%-a állította, hogy első válásuk időszakában voltak hosszabb
ideig betegszabadságon (n=17). Ezek zöme, 7,2% (n=16) azt is megmondta, hogy ez mennyi
ideig tartott. Jó néhányuknál ugyancsak hosszú volt, az átlag 115 napra jön ki.
Akinek első házassága válással ért véget (221
xviii
), azok közül 4,5% (n=10) mondta azt,
hogy elveszítette a munkahelyét családi konfliktus vagy válás miatt.
Az összes válaszadó 7,5%-a, az erre a kérdésre választ adók 12,8%-a esetében fordult elő
életében, hogy bizonyos munkanapokon nem tudott jelen lenni a munkahelyén a partnerével
kapcsolatos konfliktusok miatt. (Arra már csak 98-an válaszoltak, hogy ez becslésük szerint
hány munkanap kiesését jelenthette.) Összesen 1606 mulasztott napról számoltak be, ami
fejenként átlagosan 16,4 napnak felel meg.
Az átlagosan 16,4 nap munkakiesés 3,5 munkahetet jelent. Egy évben mintegy 47
munkahéten át dolgoznak az emberek, ha levonjuk az 52 hétből a szabadságokat. A 3,5 a 45-
nek a 7,45%-a. A 22,4 évnyi átlagos munkavállalási időtartamot véve alapul ennek 0,33%-a (a
7,45-öt 22,4-gyel osztva) volt a kieső teljesítmény ideje. Tehát ki lehet indulni abból, hogy az
összes munkateljesítmény a GDP mekkora részét jelenti Magyarországon évente, majd ennek
az 1/3 százalékát véve kiderül, hogy a rkapcsolatok megromlása mennyit visz el ebből
kieső munkanapok formájában.
A GDP 0,3%-a 2008-ban 79,5 milliárd forintot jelentett.
A rendszeres munkavállaló kérdezetteknek jelenleg a 3,5%-a találta úgy, hogy a családi
életéből fakadó feszültség és szorongás gyakran tráltatja a munkája elvégzésében, további
5,7% pedig bizonytalan volt, nem tudta eldönteni, hogy egyetért ezzel, vagy nem. Tehát e
csoportban is valamennyire, nem jelentéktelen mértékben jelen lehet ez a probléma. 4,6%
szerint munkahelyén figyelmét gyakran lekötik az otthoni, családi gondok, további 9,4%
pedig bizonytalan volt ebben a tekintetben.
Vagyis 3,5-14% esetében tűnik úgy, hogy rendszeresen tapasztal ilyen akadályozó hatást.
Némileg leegyszerűsítve és reálisan gondolkozva azt mondhatjuk, hogy 5-10% esetében lehet
ilyen hatás.
Ha feltételezzük, hogy a családi problémáknak csak az egyharmada párkapcsolati jellegű,
és azt, hogy ezek csak a munkateljesítmény 10%-os romlását okozzák, akkor kerekítve 0,1%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
47
jön ki. Ez a 10% viszonylag reálisnak tűnik, mivel a „kapcsolatuk megromlása után” 9%-os
teljesítménycsökkenést véltek átlagosan tapasztalni maguknál a megkérdezettek.
Ha azt feltételeznénk, „ellenkező végletként”, hogy a családi problémák 2/3-a
párkapcsolati jellegű, és ezek 50%-os teljesítménycsökkenést okoznak, akkor mintegy 1%
jönne ki a GDP veszteségének a mértékére.
Fel lehet tételezni, hogy pl. a családi feszültségek 1/3-a vagy 2/3-a kifejezetten
párkapcsolati jellegű (hiszen lehetnek másfélék is, pl. a gyerekekkel kapcsolatosak, após-
anyós jellegűek). A bizonytalanoknál fel lehet tételezni, hogy 1/3-uknál vagy 2/3-uknál
szerepet játszanak hasonló problémák. Végül fel lehet tételezni, hogy a párkapcsolati jellegű
problémák a munkateljesítménynek 10%-os, 30%-os vagy 50%-os romlását okozhatják.
A becsülhető veszteség a GDP 0,1-1,1%-a.
Az előbbi és ez utóbbi tétel együtt a GDP 0,4-1,4%-át jelentik. Ez ugyan igen g (3,5-
szeres) különbség, de legalább a nagyságrendet megmutatja.
A magyar GDP 2008-ban 26.500 milliárd forint volt. Így 106 milliárd és 371 milliárd
forint közötti összeg jön ki a partnerrel kapcsolatos konfliktusok és családi életből fakadó
feszültségek éves gazdasági káraként úgy, hogy ebben a válás miatti teljesítménycsökkenés
költségei még valószínűleg csak részben vannak benne, amint a válással kapcsolatos betegség,
illetve betegállomány költségei (köztük a munkából való kiesésé) is.
Mivel a felső érték a második becslésnél már elég irreális volt, 100-200 milliárd forint
tűnik reálisnak. Ennyire tehető a 2009-es felmérésünk eredményei alapján, a munkahelyeken
a párkapcsolatok megromlása miatti teljesítménycsökkenésből és hiányzásból adódó
gazdasági kár. Ugyanakkor számos egyéb állami kiadás még nincs benne ebben.
A válás előtt „amíg rendben ment minden az első zasságukban” munkaidejüknek
átlagosan 94%-ában tudtak teljes mértékben odafigyelni a munkájukra. A válás után,
pontosabban „kapcsolatuk megromlása után” viszont átlagosan csak munkaidejük 85%-ában.
Tehát így azt lehetne mondani, hogy 9%-ban romlott valószínűleg a munkateljesítmény.
Így a párkapcsolat megromlása az emberek által érzékelhető, nem jelentéktelen mértékben
rontja a munkateljesítményüket. Ennek a kimutatása fontos eredmény, bár további vizsgálatok
szükségesek a negatív hatás pontosításához.
Válásuk időszakában az elválók 7,7%-a volt betegszabadságon
12
.
Az elválók 4,5%-a veszítette el a munkahelt családi konfliktusok vagy a válás miatt. Ha
csak a valaha is rendszeres munkát vállalókat nézzük, akkor e csoportban az 5%-uk.
Amennyiben azt feltételeznénk, hogy mind a válás miatt veszítette el, akkor azt mondhatnánk,
hogy az összes megkérdezettnek a 0,73%-a válás miatt veszítette el a munkahelyét, a valaha is
munkát vállalóknak a 0,81%-a.
A munkanélküliség ugyan főként az egyént sújtja, de számos állami kiadást is jelent,
amelyeknek a számításához ez az adat már egy kiindulópont
13
. A munkanélküliség
kiadásainak ekkora részét lehet ezek szerint a válásnak tulajdonítani.
12
Fel lehet tételezni, hogy a betegszabadságok a párkapcsolat megromlása és a válás miatti betegségek
következtében voltak. Lehet kísérleti becslést tenni ezen a téren is. „Tételezzük fel, hogy 100%-ban… 50%-
ban… 25%-ban… a párkapcsolat megromlásának és a válásnak volt köszönhető az ilyen és ilyen arányú
betegszabadság.” Tehát lehet 2-3-4 becslést tenni, és itt csak az első becslés eredményeként kapott összeget kell
osztani, szorozni.
13
„Tételezzük fel, hogy 100%-ban… 50%-ban… 25%-ban… a párkapcsolat megromlásának és a válásnak volt
köszönhető a munkahely elvesztése a munkát valaha is vállalóknak az eredményül kapott 0,81%-a esetében.”
Például e három esettel lehetne számolni, és akkor ki lehetne indulni a munkanélküliség által okozott összes éves
állami kiadásból, aztán ezt megszorozni 0,0081-gyel, meg a felével, negyedével.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
48
Összefoglalás
A párkapcsolati konfliktusok békés, feszültségmentes megoldási módja kisebb arányú
munkahelyi hiányzáshoz vezet, mint a több feszültséggel konfliktuskezelési módok. A
munkájukra is jobban oda tudnak figyelni a párkapcsolati konfliktusokkal nem terheltek.
További hasonló, biztos eredmény, hogy ahol a párkapcsolat válás közeli helyzetbe került, ott
a párkapcsolati problémák tényleg rontják a munka minőségét és növelik a munkából való
hiányzás arányát is. Ezeknek a problémáknak az általuk érzékelt közvetlen negatív hatásáról
beszéltek az érintettek.
Úgy tűnik, hogy a konfliktusok kezelése érzékeny pont és a problémák talán forrása
lehet a párkapcsolatok nagy részében.
Akik a legkevesebbet beszélgetnek a párjukkal (vagy legalábbis a legkevesebbet vannak
vele együtt némi kommunikációval járó együttlétben), azoknál a legnagyobb a tapasztalt
feszültség a munka és a családi élet között. Mindez arra mutat, hogy a túl hosszú munkaidő
elveszi az időt a párkapcsolattól, családi élettől, amit a rok teherként, negatív tényezőként
érzékelnek.
A váláshoz közeli állapot gyakoribb a rossz munkahelyi légkör esetén. Itt pedig reális
feltételezni, hogy a rossz munkahelyi légkör lehet előbbi egyik oka.
Így reálisnak tűnik az a következtetés, hogy míg a rossz munkahelyi légkör hatására
megromolhatnak párkapcsolatok, ezek megromlása negatívan hathat vissza a munkahelyre,
rontva a munka minőségét és növelve a hiányzások arányát.
Más eredményekből az következett, hogy a túl hosszú munkaidő elveszi az időt a
párkapcsolattól, családi élettől, amit a párok teherként, negatív tényezőként érzékelnek.
Valószínű, hogy ez a teher sem tesz jót a párkapcsolatoknak, és amennyiben ezek
megromlanak, annak negatív hatása lehet a munkahelyen is. Ezt támasztja alá egy ausztrál
felmérés (Relationships, 2006) eredménye is, amely azt sejteti, hogy a párkapcsolati
problémák jelentős részben abból is eredhetnek, hogy a házasfeleknek a munkahelyük miatt
nincs elég idejük egymásra és a családra. A párkapcsolatukat befolyásoló negatív tényezők
között a kérdezettek 36%-a említette, hogy túl kevés időt töltenek együtt, és 21%-uk azt, hogy
mindketten teljes munkaidőben dolgoznak. Nem tudjuk, hogy a kommunikatív együttlét
alacsony aránya mikor mennyiben oka vagy következménye a párkapcsolatok
megromlásának. Mégis reális feltevésnek tűnik, hogy legalábbis az esetek egy részében nem
következmény, hanem ok. Ennek a kérdésnek a tisztázása további kutatást kíván.
Az elváltak nagyobb arányban érzik nagynak a családi terhek mértékét is, de a munkaterhet
is, mint a házasok, vagy akár a „nőtlen vagy hajadon” kategóriába tartozók.
Kérdés, miért érzik gyakrabban nagynak nemcsak a családi gondok mértékét is az elváltak,
hanem a munkaterhet is.
Talán úgy értik, hogy több a családi gond például a gyermeknevelés egyedül
megterhelőbb –, és ehhez képest gyakrabban marad túl kevés energiájuk, mint a házasoknak,
amikor hazatérnek a munkából (bár maga a munka nem fárasztja el őket jobban)?
Vagy talán több munkát vállalnak például másodállást a házasokhoz képest, mert relatíve
nehezebb a megélhetésük? Ezért éreznék magukat gyakrabban fáradtnak?
Vagy gyakoribb köztük a depresszió, és ezért érzik magukat enerváltnak?
Vagy az lenne az ok, hogy éppen ez a jelenlegi munkahelyük terhelte őket annyira túl már
évekkel ezelőtt is (nemcsak most, amit a jelenben megvallanak), hogy amiatt is váltak el?
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
49
Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása további kutatások feladata lehet.
A kapott eredmények alapján valószínű, hogy sok lehet arkapcsolati probléma az
élettársi és „látogató” (LAT) kapcsolatokkal, hiszen az ez utóbbiakban részt vevők nagy
átlagban jóval fiatalabbak a házasoknál, mégis jóval nagyobb részüknél volt már munkahelyi
hiányzás párkapcsolati konfliktus miatt.
A házastársak közötti ritka, túl kevés, kommunikáció összefüggött a gyermekük átlagosan
gyengébb tanulmányi eredményével. Az összefüggés statisztikailag már nem volt egészen
biztos. Elképzelhető, hogy amennyiben ez érvényesül ami azért valószínűnek tűnik azt
talán az magyarázza, hogy a házastársaknak nemcsak egymásra, hanem a gyerekükkel való
foglalkozásra sincs elég idejük. Az is elképzelhető, hogy egyes esetekben a megromlott
kapcsolat miatt romlik a gyermek tanulmányi eredménye is, és emiatt szegényes a pár
kommunikációja is. Ezeket a feltevéseket további kutatások eredményei tisztázhatják.
Eredményeink alapján igazolódott az a hipotézis, hogy a túl sok munkahelyi stressz, a túl
nagy munkateher szorongáshoz, pszichoszomatikus tünetekhez vezethet. Összefüggés
mutatkozott a nagy munkateher, a rossz munkahelyi légkör és az emésztőszervi problémák
kialakulása között. A munka és a családi élet között tapasztalt feszültséggel is összefüggött az
emésztőszervi problémák gyakorisága.
A párkapcsolat megromlása miatt átlagosan 9%-ban romlott valószínűleg a
munkateljesítmény, (de hogy ez milyen hosszan tartott, arról nincs adatunk).
Az elvált dolgozóknak 7,7%-a állította, hogy első válásuk időszakában voltak hosszabb ideig
betegszabadságon. Ezek zöme, 7,2%-a, azt is megmondta, hogy ez mennyi ideig tartott: az
átlag 115 nap.
Akinek első házassága válással ért véget, azok zül 4,5% mondta azt, hogy elveszítette a
munkahelyét családi konfliktus vagy válás miatt.
A párkapcsolat megromlása miatt kialakuló munkateljesítmény-csökkenésre vonatkozó
adatok a betegségek és a munkanélküliség országos költségeinek számításához kiindulást
jelenthetnek.
A munkateljesítmény romlására vonatkozó eredmény és a rkapcsolati problémák miatt a
munkahelyről való hiányzások adatai alapján becsülhető volt a munkaadókat, a gazdaságot
Magyarországon érő kár egy része. Ez évi 100-200 milliárd forintra tehető.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert OMFB-00701/2009 számú
NKTH INNOTÁRS projekt támogatásával készült, melynek címe: A gazdasági fejlődésnek és
a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával.
A kézirat publikálását az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is segítette.
Irodalomjegyzék
Allen T. D. et al. (2000): Consequences associated with work-to-family conflict: A review
and agenda for future research. Journal of Occupational Health Psychology 5, 278-308.
Forthofer M. S. et al. (1996): Associations between Marital Distress and Work Loss in a
National Sample. Journal of Marriage and the Family, 58, 3. (Aug., 1996), 597-605.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
50
Gottman J. (1998): Worker loss. On-line Newsletter. March 13, 1998,
http://www.smartmarriages.com.
Relationships Indicators Survey (2006): Executive Summary. Relationships Australia.
http://www.relationships.com.au/resources/pdfs/reports-
submissions/Relationships%20Indicators%20Survey%202006_Executive%20Summary.pd
f
Roxburgh S. (2004): „There aren’t just enough hours in the day”: the mental health
consequences of time pressure. Journal of Health and Social Behavior 45, 115-131.
Schulz M. S. et al. (2004): Coming home upset: Gender, marital satisfaction, and the daily
spillover of workday experience into couple interactions. Journal of Family Psychology
18, 250-263.
Steinmetz H. et al.(2008): A longitudinal panel study on antecedents and outcomes of work-
home interference. Journal of Vocational Behavior 73, 231-241.
Jegyzetek
i
77%, 17% és 5% volt a három kategória aránya.
ii
Az előbbi, 1-3. összevont kategóriába tartozók aránya 77% volt, az utóbbiba tartozóké
22%.
iii
Az egyetértőknél 7% volt a bizonytalanok aránya, a nem vagy legfeljebb közepesen
egyetértőknél 13%. (Itt az átlag 8% volt.) Tehát az egyetértők és bizonytalanok együttes
aránya 9% volt az inkább elégedetteknél és 26% a nem vagy legfeljebb közepesen
elégedetteknél.
iv
Megfigyelhető, hogy azoknak egy része, akik szerint a figyelmüket lekötik a
munkahelyükön a családi gondok, azok szerint ez még nem hátráltatja őket a munkájuk
elvégzésében. Csak ezek többsége érzékeli így. (Ez így volt több más ezzel kapcsolatos
összefüggésnél is.) Lehet, hogy közülük egyeseknek igaza van, másoknak viszont nincs,
mert ha nem a munkán jár az eszük, akkor az rosszat tehet a munkájuk minőségének, még
akkor is, ha nem veszik észre. (Az persze természetes, hogy a „párkapcsolati probléma”
nem mindig olyan súlyos, hogy az aggodalmat jelentsen.)
v
Az egyetértőknél 3% volt a bizonytalanok aránya, a nem vagy legfeljebb közepesen
egyetértőknél 10%. (Itt az átlag 5% volt.) Tehát az egyetértők és bizonytalanok együttes
aránya 4% volt az inkább elégedetteknél és 21% a nem vagy legfeljebb közepesen
elégedetteknél.
vi
Itt az elégedetlenek kis esetszáma miatt jobb lett volna a közepesen elégedetteket is
hozzájuk számítani. Az éles különbség viszont az 1-2. és a 3-5. kategóriák között van itt.
Ha mégis oda számolnánk, akkor azt mondhatjuk, hogy az elégedetlenek és a bizonyos
fokig (közepesen) elégedettek 16%-ára volt igaz ez (szemben az elégedetteknél tapasztalt
9%-kal).
vii
A szakmunkásképzőt végzetteknél a munkájukra a munkaidő 91-100%-ában odafigyelni
tudók aránya a párkapcsolati problémáikat nyugodtan megbeszélőknél 67%, a
véleményüket maguknak megtartóknál 60% (n=18), a sértődötten hallgatóknál 58%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
51
(n=26) Pearson: 0,064. A középiskolát gzetteknél ezek az arányok a problémát
nyugodtan megbeszélőknél 54%, a véleményüket maguknak megtartóknál 50% (n=11), a
sértődötten hallgatóknál 42% (n=18) Pearson: 0,060.
A párjukkal való konfliktuskezelés módjával maximálisan elégedettek 67%-a munkaideje
91-100%-ában (vagyis mindig vagy szinte mindig) teljes mértékben oda tud figyelni a
munkájára, az ezzel legfeljebb közepes mértékben elégedettek körében csak 50% képes
erre. Pearson: 0,191.
A munkájukra teljes mértékben legfeljebb az idő 75%-ában odafigyelni tudók aránya 7%
volt azoknál, akiknél nem merült föl a válás lehetősége az elmúlt egy évben, és 13%
azoknál (n=9), ahol legalább az egyik félnél fölmerült. (Itt Pearson értéke 0,004, vagyis
megfelelő, de az esetszám kicsi, ezért bizonytalan az eredmény.)
viii
Legalábbis fölmerült a válás gondolata egyik vagy mindkét félben, vagy esetleg már
folyamatban is van a válás.
ix
Utóbbiak aránya 11%, akiknél nem merült föl, azoknál 89%.
x
(Ha a bizonytalanok felét az egyetértőkhöz sorolnánk, akkor 5, 28 és 36% lenne az
egyetértők aránya a három csoportban.)
xi
Ha a bizonytalanok felét az egyetértőkhöz sorolnánk, akkor 5 és 28% lenne az egyetértők
aránya a két csoportban.
xii
Legalacsonyabb a 4. kategóriánál volt, ahol a napi átlag 3-5 óra kommunikációval járó
együttlét. Itt 18% volt az arány.
xiii
Legalacsonyabb a 4. kategóriánál volt, ahol a napi átlag 3-5 óra kommunikációval járó
együttlét. Itt 20% volt az arány.
xiv
A párkapcsolati konfliktus esetén a problémát nyugodtan megbeszélőknél azzal az
állítással, hogy gyakran olyannyira kifacsartnak érzem magam, amikor a munkából
hazajövök, hogy nem vagyok képes a családdal törődni” inkább egyetértők és a
bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók) együttes aránya 21% volt, a vita esetén
véleményüket maguknak megtartóknál 36%, a végül sértődötten hallgatóknál 33% és az
általában veszekedőknél 31% (Pearson: 0,067). Tehát a problémát nyugodtan
megbeszélők között ritkább volt a munkahelyi túlterheltség, mint a többi kategória
esetében.
Ehhez hasonlóan a problémát nyugodtan megbeszélőknél azzal az állítással, hogy
„gyakran annyira fáradt vagyok, amikor a munkából hazajövök, hogy nem vagyok képes a
családdal törődni” inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók)
együttes aránya 21% volt, a véleményüket maguknak megtartóknál 33%, a sértődötten
hallgatóknál 31% és a veszekedőknél 23% (n=8) (Pearson: 0,092).
„A munkahelyi légkör kellemes és nyugodt” állítással egyet nem értők vagy bizonytalanok
aránya 37% volt, de ezek köréből került ki a házastársukkal veszekedők 49%-a (Pearson:
0,135).
xv
A munkahelyemen figyelmemet gyakran lekötik az otthoni, családi gondok” állítással
inkább egyetértők és a bizonytalanok (tehát azt el nem utasítók) együttes aránya 16%
azoknál, akik napi átlagban egy óránál kevesebbet beszélgetnek a párjukkal, szemben az
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
52
átlagos 12%-kal. Legalacsonyabb az 5. kategóriánál volt, ahol a napi átlag több, mint 5 óra
beszélgetés. Itt 9% volt az arány (n=6). Pearson: 0,109.
Akik egyáltalán nem értettek egyet az állítással, azok aránya a három kategóriában (1.
kategória, teljes válaszadói népesség és 5. kategória) 51, 61 és 72% volt. Itt az 1.
kategóriában levőknél volt az arány a legkisebb és az 5. kategóriában levőknél a
legnagyobb.
„A családi életemből fakadó feszültség és szorongás gyakran hátráltat a munkám
elvégzésében” állítással kapcsolatban az előbbi arányok 14 és 8%. Legalacsonyabb az 5.
kategóriánál volt, ahol a napi átlag több, mint 5 óra beszélgetés. Itt 3% volt az arány
(n=2). Pearson: 0,066.
Akik egyáltalán nem értettek egyet az állítással, azok aránya a három kategóriában (1.
kategória, teljes válaszadói népesség és 5. kategória) 56, 70 és 79% volt. Itt is az 1.
kategóriában levőknél volt az arány a legkisebb és az 5. kategóriában levőknél a
legnagyobb.
Akik a legkevesebbet beszélgetnek a párjukkal (vagy legalábbis a legkevesebbet vannak
vele együtt némi kommunikációval járó együttlétben), azoknál a legnagyobb a tapasztalt
feszültség a munka és a családi élet között. Bár ritkább az, de még náluk tapasztalható a
leginkább, hogy a családi életükben, párkapcsolatukban olyan feszültség van, ami
akadályozza őket a munkában.
xvi
A munkahelyi légkör kellemes és nyugodt” állítással egyet nem értő vagy bizonytalan
37%-nyi csoport köréből került ki az emésztőszervi betegségben szenvedők 54%-a
(Pearson: 0,181).
27%-kal fordul elő gyakran, hogy munkája túl nagy erőfeszítést igényel, de ők teszik ki az
emésztőszervi betegségben szenvedők 37%-át (Pearson: 0,090).
52%-kal fordul elő gyakran vagy legalább néha, hogy munkája során egymásnak
ellentmondó elvárásokkal találkozik, de ők teszik ki az emésztőszervi betegségben
szenvedők 71%-át (Pearson: 0,136).
21%-kal fordul elő gyakran, hogy munkája során egymásnak ellentmon elvárásokkal
találkozik, de ők teszik ki a szív- és vagy vérnyomásproblémától szenvedők 28%-át
(Pearson: 0,181).
xvii
A szakmunkásképzőt végzettek között a „munkahelyemen figyelmemet gyakran lekötik az
otthoni, családi gondok” állítással egyáltalán nem egyetértők aránya annál kisebb volt,
minél kevesebb időt töltenek együtt a kérdezettek a párjukkal. A napi átlagban
legkevesebb időt érdemi kommunikációval töltők között ez 27% volt (n=8), míg a többi
kategóriában sorra 59, 55, 61 és 68% (Pearson: 0,019). Hasonló a helyzet „a családi
életemből fakadó feszültség és szorongás gyakran hátráltat a munkám elvégzésében”
állítással. A középiskolát végzettek között az ezzel egyáltalán nem egyetértők aránya a
kommunikatív együttlét átlagos heti időtartamának növekedésével 55, 63, 70, 82 és 70%
volt (Pearson: 0,030). Ugyanakkor azt nem tudjuk, hogy a kommunikatív együttlét
alacsony aránya mikor mennyiben oka vagy következménye a párkapcsolatok
megromlásának. Mégis reális feltevésnek tűnik, hogy legalábbis az esetek egy részében
nem következmény, hanem ok. Ennek a kérdésnek a tisztázása további kutatást kíván.
xviii
A kis esetszám miatt 3-6%-ra tehető véleményem szerint ez az arány.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Munkahely és párkapcsolat
I. évf. 2014/1. http://www.ecssz.eu
53
Azok közül, akik azt is megmondták, hogy első házasságuk lással ért-e get (963+10
fő), meg azt is, hogy jelenleg mi a munkapiaci státusuk (1493 fő) mindkettőt 971
mondta meg, és ebből 243 volt, akinek első házassága válással ért véget. Viszont a 243
főből csak 221 beszélt arról, hogy válása időszakában mi volt a helyzet, tehát hogyan
alakult előtte és utána a munkateljesítménye, volt-e akkoriban betegszabadságon,
elveszítette-e ilyen üggyel kapcsolatban a munkáját.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
54
Élettársi kapcsolatban élés, intim párkapcsolat és házasság
Magyarországon a 2009-es „Családi kapcsolatok” országos vizsgálat
alapján
Tárkányi Ákos
koinoni@freestart.hu
Bevezetés
Az életminőség javításához, az emberek testi és lelki egészségének megtartásához
ugyanúgy fontos a családok, stabil együttélések kialakulása, mint a szociális biztonsághoz
és a gazdasági versenyképességhez (Kopp, 2006). A házasságok vagy élettársi kapcsolatok
működésének minőségét befolyásolják az életút és a kapcsolat előzményei, valamint a bennük
részt vevők magatartását alakító normák. Egy erre, a partnerkapcsolatokra irányuló felmérés
révén átfogó képet lehet kapni a fiatalok rkapcsolati magatartásáról, elképzeléseiről,
amelyek a házasságok megalapozását kialakítják és befolyásolják.
2009-ben készült egy ilyen, országosan reprezentatív szociológiai felmérés (1493 fős
mintával), amely fiatalok és középkorúak 15-61 évesek körében vizsgálta a
párkapcsolatok alakulását és az arra ható tényezőket. A kutatás célja kettős volt: egyrészt a
fiatalok párkapcsolatainak és az azokkal összefüggő tényezőknek a feltárása, általános
bemutatása, másrészt a párkapcsolatok stabilitásának és az erre ható főbb tényezőknek a
vizsgálata. E Családi kapcsolatok” című felmérés
1
adatainak felhasználásával tisztább képet
kaphatunk a fiatalok és középkorúak párkapcsolati trendjeinek és a párkapcsolatok minőségét,
tartósságát befolyásoló tényezőknek az alakulásáról. A felmérés adatai alapján egy átfogó,
részletes, tényfeltáró leírás készült az ifjúság, illetve a párok, párkapcsolatok helyzetéről,
sajátosságairól Magyarországon. Külön vizsgálat tárgyát képezték az élettársi kapcsolatok
stabilitása, a szülők élettársi kapcsolatban élésének hatása gyermekeik attitűdjére, valamint az
élettársi kapcsolatban élés összefüggése a válás gyakoriságával. A következőkben
bemutatásra kerülnek a felmérés eredményei
2
. A tanulmány bevezető része ismerteti a
makrostatisztikai adatokat, a szakirodalomban szereplő főbb szociológiai és demográfiai
kutatási eredményeket is.
Házasodás, válás, élettársi kapcsolat, csonka család a fejlett országokban
A termékenységnek a 20. század folyamán történt rendkívüli mértékű csökkenését a fejlett
világban az úgynevezett „baba hullámhegy”, a termékenység átmeneti, újbóli megnövekedése
követte az 1930-40-es évektől. Ez számos országban egyszerre, 1965-ben ért véget, majd egy-
két évtized alatt (illetve a dél- és kelet-európai országokban valamivel később, a ’90-es
években) a teljes termékenységi arányszám a jelenleg jellemző 1,3 és 2,0 közötti szintre
1
A felmérés a Tudomány a Családért Egyesület megbízásából az NKTH INNOTARS OMFB-00701/2009
számú pályázati projekt keretében készült.
2
A szerzőnek a 2009-es felmérés bizonyos eredményeit ismertető első cikke a Mester és Tanítvány folyóirat
2010. augusztusi számában jelent meg „A fiatalok párkapcsolatainak válsága Magyarországon” címmel. Jelen
tanulmány a munka bővebb, továbbfejlesztett változata.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
55
csökkent az európai országokban. Ez az utóbbi fél évszázadot jellemző, nemcsak a
termékenységet, hanem a házassággal kapcsolatos magatartást is érintő változás a
demográfusok között a második demográfiai átmenet elnevezést kapta (Van de Kaa 1987;
Popenoe 1993; Hablicsek 1995; Sobotka 2003).
A termékenység újabb csökkenését több más tényező (női munkavállalás,
individualizálódás) mellett nt a fogamzásgát tabletták használatának a fejlett világban
ebben az időszakban törté elterjedése magyarázhatja. A gyermekvállas tervezhetőb
sa megváltoztatta a házasodási magatarst is. lön vált a fiatal párok gondolkodásában és
gyakorlatában is a gyermektelen párkapcsolat a gyermekes párkapcsolat időszakától. Ez a
különlás relativizálhatta a házasság intézményét. Elterjedt a házasságot megelőző, egyeseknél
(a huszonévesek között gyakran) azt helyettesítő
3
élettársi kapcsolat. Egyre gyakoribbá lt a
gyermekek házasságon kívüli születése. A válások aránya is meredeken megnőtt. A ltozások
egyst követő fázisokban, fokozatosan történtek az egyes országokban. A termékenység
csökket általában szorosan követte a házasodási arányé egy-egy országban, majd kevéssel
sőbb nőtt magasra a házasságon kívül szüsek és asok száma és anya.
Valószínűnek tűnik, hogy ezek a demográfiai illetve családszociológiai változások
valamiképpen egymásra épülhettek (rkányi, 2008). Közben az értékrendi tényezők, illetve
azok változása is jelentős, még tisztázásra váró szerepet játszhattak a folyamatok hátterében.
Bár a vallott értékek között fontos maradt a család, a házasság, mindezen ltozások az
ezekkel kapcsolatos felfogás, értékek változását mutatják.
A házassággal kapcsolatban megváltozott magatartás új társadalmi problémák forrása lett.
Főként a válások magas aránya, ezek nyomán a gyermekeiket egyedül nevelő anyák
arányának növekedése érdemel figyelmet. A házasságkötések arányának a visszaesése és a
házasságokat részben helyettesítő élettársi kapcsolatok terjedése is jelentős tényező. Az ezzel
kapcsolatos kutatások eredményei szerint az élettársi kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak a
házasságoknál: legalább 2-szerte, legfeljebb 5-szörte voltak bomlékonyabbak, tehát a
kapcsolat kezdetétől számított adott időszak alatt ennyivel nagyobb rész bomlott fel száz
élettársi kapcsolatból, mint száz házasságból (Leridon, 1990, Les femmes, 1995, Wu, 1995,
Kamarás, 1996, Lindgren, 1997, Kiernan, 1999, Lichter, 2006., Wilson, 2010). Egyes
országokban szignifikánsan gyakoribbnak bizonyult a válás azon házasságokban, amelyeket
élettársi kapcsolat előzött meg, mint amelyeket nem (Bennet 1987; DeMaris 1992; Axinn
3
Olyan országokban, ahol az élettársi kapcsolatban élés már igen elterjedt (pl. a skandináv országokban és
Franciaországban már a ’90-es években, ld. Kiernan, 1999b), egyre inkább hasonlítani kezdhet a házasságra. Így
Franciaországban Leridon (1990.) tapasztalata szerint a tipikus házasodási életkorban kezdődő élettársi
kapcsolatokból lesz a leggyakrabban házasság. (Tehát ezekre állhat a leggyakrabban a „papír nélküli házasság”
kifejezés.) Villeneuve-Gokalp (1991.) a következőképpen kategorizálja az élettársi kapcsolat alapvető fajtáit. Az
egyik fajta az „előházasság”, az ilyenben élők a kapcsolat kezdetétől számított egy éven belül összeházasodnak,
míg a próbaházasságban élők a kapcsolat kezdetétől számított egy év után, de három éven belül. Ha az élettársi
kapcsolat a kezdetétől számított három éven belül fölbomlik, akkor az átmeneti kapcsolat volt. Ha a kapcsolat
kezdetétől számítva több mint három évig élnek együtt házasságkötés és gyermekvállalás nélkül, akkor az
elkötelezettség nélküli tartós együttélés. Végül a kvázi házasság az az együttélés, melyben gyermek születik a
kapcsolat kezdetétől számított három éven belül, de a szülők a gyermek fél éves koráig nem kötnek házasságot.
Manning (1993) egy szociológiai vizsgálat adatai alapján úgy vélte, hogy Amerikában a fekete nőknek és a
tizenéves fehér nőknek csak az egyedüllét alternatíváját jelenti az élettársi kapcsolat, és csak a huszonéves fehér
nők számára jelenti a házasság bevezető szakaszát. Svédországban viszont a ’90-es évekre már a fiatalok zöme
számára a házassággal egyenértékű vált az élettársi kapcsolat. Ezt az is mutatja, hogy amint a házasság
valószínűségét növeli a női munkavállalás, úgy Svédországban az élettársi kapcsolatban élését is (Bracher,
1998). A várandósság vagy gyermekszülés ugyanúgy siettette az élettársi kapcsolatra lépést, mint egyébként
számos esetben a megházasodást is szokta.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
56
1992; Berrington 1999; Kiernan 1999a, b; Cohan 2002). Az élettársi kapcsolatok jóval
nagyobb bomlékonyságát mutatja például az a 2002-es kutatási eredmény, amely szerint az
USA-ban országosan a gyermek születésekor élettársi kapcsolatban élő szülők gyermekeinek
50%-a élte át szülei párkapcsolatának felbomlását 9 éves korára, míg a gyermek születésekor
házas szülők gyermekeinek csak 20%-a (Kennedy, 2008). A rosokban még
bomlékonyabbak az élettársi kapcsolatok, mint általában. A gyermek születésekor élettársi
kapcsolatban élő szülők párkapcsolatainak 50%-a már a gyermekük 5 éves korára felbomlott
egy e népességet érintő vizsgálat eredménye szerint (Bendheim-Thoman, 2007).
A válás és a házasságon kívüli szülés aránya is sokszorosára nőtt az utóbbi évtizedekben a
fejlett országokban. A skandináv országokban, ahol ezek a legmagasabb szintet érték el
Európában, stabilizálódni látszik a helyzet, úgy tűnik, mindkét jelenség terjedése megáll egy
magas szinten. A változások eredményeként amennyiben a fejlett országok teljes mértékben
követik a változásokban élen járó skandináv országokat olyan helyzet alakulhatna ki
Európában, hogy a legtöbb országban a házasságok 40-50%-a válással végződik, és a
gyermekek mintegy fele házasságon kívül születik (Recent, 2005). Figyelembe véve, hogy az
élettársi kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak a házasságoknál, becslésem szerint a skandináv
házasodási és válási arányok általánossá válásával csak az emberek 30-40%-a élne élete
folyamán olyan tartós párkapcsolatban, ami nem bomlik fel.
Egy amerikai szociológiai vizsgálat (Cherlin, 1998) kimutatta, hogy a válás vagy
valamilyen hozzá szorosan köthető tényező olyan maradandó pszichés károsodást okoz a
gyermekeknek, amelynek a negatív hatása még felnőttkorban is kimutatható. Egy másik
kutatási eredmény szerint világos összefüggés van a szülők válása és gyermekeik élettársi
kapcsolatban élése, korai házasodása és válása között (Kiernan, 1999a). Miután a jelenlegi
fiatal generációk szülei már a növekvő válási arányok korszakában voltak fiatalok, ez a
demográfiai tény azt jelezheti előre, hogy a jövőben tovább halad előre a fiatalok
kapcsolatainak labilisabbá válása (Amato, 1997). Természetesen nemcsak a válás ténye,
hanem a szülők ezt megelőző rossz kapcsolata is negatív hatással lehet a gyermekekre, amint
Ranschburg Jenő megjegyzi (1994). Hozzáteszi, hogy a csonka családban felnövő gyermekek
az egyik szülőjük hiánya miatt nem tapasztalhatják meg a megfelelő nemi szerepeket, és hogy
a válás után a gyermekeit egyedül nevelő szülő a válás és az ezt megelőző párkapcsolati
konfliktusok következtében fellépő lelki sérülései, torzulásai miatt esetleg nem tudja
megfelelően nevelni gyermekeit.
Egy vizsgálat kimutatta, hogy a két szülő által, ép családban nevelt tizenévesek között
jóval ritkább az alkohol és drogfogyasztás, valamint a dohányzás (az iskolai végzettség
hatását kiszűrve is), mint az egy szülő által, csonka családban neveltek között (Johnson,
1996). Az egy szülő által, csonka családban nevelt fiúk esélye jóval nagyobbnak bizonyult
arra, hogy valami olyan törvénybe ütköző dolgot követnek el, amiért szabadságvesztésre ítélik
őket, mint a két szülő által, ép családban neveltek között (több tényezőt kiszűrve is) (Harper,
1998). A csonka családok jelensége a gyermekek szegénységét növelő egyik fő tényező
(Blank, 1997).
A fejlett országokban azok történelmében soha nem tapasztalt magasságba nőtt a
házasságon kívüli születések aránya. Ezek egy része mögött olyan esetek vannak, ahol
egyáltalán nem élt együtt a gyermek születésekor annak apja és anyja. Más esetekben élettársi
kapcsolatban éltek együtt de sokszoros kutatási eredmény, tapasztalat, hogy az élettársi
kapcsolatok sokkal bomlékonyabbak a házasságoknál, így az ilyen kapcsolatban születő
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
57
gyermekek jelentős része is végül a csonka családban élő gyermekek arányát növeli. Így tehát
a házasságon kívüli szülések arányának növekedése negatív jelenségnek tűnik.
A házasodás arányának csökkenése, az élettársi kapcsolatok terjedése valószínűleg tovább
növeli a csonka családban élő gyermekek arányát. Ha a szülők élettársi kapcsolatban élnek,
akkor Norvégiában 2,5-szer, az USA-ban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban
ötször akkora a valószínűsége, hogy a gyermekeik kénytelenek megtapasztalni a
szétválásukat, mint hogyha házasságban élnek (Jensen, 2003, Les femmes, 1995, Osborne,
2007, State, 2006).
Magyarország trendjei
Magyarország adatai alapján beleillik a nemzetközi trendbe, a párkapcsolatok trendjei és
problémái hasonlóak a fejlett európai államokban és az USA-ban tapasztaltakhoz. Ha az
elmúlt fél évszázadot tekintjük, akkor az 1960-as és 2007-es adatok összevetésével a
következő tényekre mutathatunk (1. ábra). A teljes válási arányszám 0,18-ról 0,45-re nőtt.
A teljes válási arányszám azt mutatja meg, hogy ha az adott év válás viszonyai
állandósulnának, akkor hosszú távon hogyan alakulna 100 megkötött házasságból a válás által
felbomlottak aránya. Az 1960-as arányszám alapján 100-ból 18 házasság bomlott volna fel, a
2007-es alapján a házasságok 45%-ának felbomlása jelezhető előre (ugyanakkor az első
házasságoknak ennél valószínűleg kisebb sze, mert ezt az arányszámot az összes házasság
illetve válás adatai alapján számítják, és a második házasságok bomlékonyabbnak tűnnek,
mint az elsők
4
).
A teljes első női házasságkötési arányszám 1,00-ről 0,44-re csökkent. A teljes első női
házasságkötési arányszám azt mutatja meg, hogy ha az adott év házasságkötési viszonyai
állandósulnának, akkor 100 nőből hány kötne legalább egyszer házasságot élete folyamán. Az
1960-as év arányszáma alapján 100-ból 100, a 2007-es alapján 100-ból 44.
Az 1960-as adathoz fontos megjegyezni, hogy nagyobb időtávlatban felmérve az
eredményt látható, hogy az akkoriban házasodó nőknek mintegy 5-7%-a nem kötött végül
házasságot. Az 1960-as évre jellemző 100-as (illetve arányszámként 1,0-es) érték azért
lehetett ilyen magas, mert az adott évben különösen sokan kötöttek házasságot. Ez úgy
lehetséges, hogy akkoriban csökkent az első házasságkötés átlagéletkora
5
, így többen kötöttek
olyanok is házasságot abban az évben, akik egy ilyen folyamatos változás hiányában később
kötöttek volna. Az utóbbi két évtizedben ennek az ellenkezője a jellemző, vagyis az első
házasságkötések átlagéletkora folyamatosan későbbre tolódik. Ennek az lehet a
következménye, hogy a teljes házasságkötési arányszám valamivel alacsonyabb házasodási
arányra utal, mint ami végül megvalósul majd. Tehát valószínűnek tűnik, hogy nem csak
44%-nyi nő, hanem valamivel több (50-65%) fog házasságot kötni a 2000-2010-es évtizedben
házasodási korban levő nők közül. Mindezzel együtt is, igen alacsony ez a házasodási
arányszám, és elképzelhető, hogy a jelenleg 20 és 35 év közötti nőknek a 35-50%-a soha nem
fog megházasodni. Az élettársi kapcsolatokról (amelyek a házasságokat a legtöbbször
helyettesítik) pedig tudjuk, hogy jóval bomlékonyabbak, mint a házasságok.
1960-ban a nők átlagos életkora első házasságuk kötésekor 22,4 év volt, ami 2007-re 27,5
évre nőtt. Ugyanez a változás a férfiaknál 25,8-ról 30,1 éves átlagos életkorra való növekedést
4
Lásd Andersson, 1995.
5
Az akkoriban csökkenő trendet mutatja, hogy az 1960-as 22,0 évről 1975-re 21,2 évre csökkent a nők között az
átlagos életkor az első házasságkötéskor.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
58
jelent. Tehát az első házasságkötés átlagos kora a nőknél kerekítve 5 évvel tolódott későbbre,
a férfiaknál 4 évvel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fiatalok része 28-30 éves koráig ne
élne párkapcsolatban. A huszonévesek között jelentős részben hiányzó házasságok helyét
nagyrészt az élettársi kapcsolatok vették át. A 25 évesnél fiatalabbak között már a ’90-es
években többségbe kerültek azok, akiknek az első együttlakással járó tartós párkapcsolata az
élettársi kapcsolat volt, nem a házasság. De még a 30 évesnél fiatalabbak között is
egyharmadra nőtt azok aránya, akiknél élettársi kapcsolat volt az első együttlakással járó
tartós párkapcsolat
6
.
Forrás: Demográfiai évkönyvek.
1. ábra A teljes első női házasságkötési arányszám és a teljes válási arányszám alakulása,
19602008
Az együttélések elterjedésével az is mintegy természetessé vált sokak számára, hogy
gyermeket is házasságon kívüli kapcsolatban vállalnak. A korábban már említett hosszabb
időszakot tekintve az mondható, hogy 1960-tól 2007-ig 6%-ról 38%-ra nőtt a házasságon
kívül született gyermekek aránya Magyarországon. A KSH NKI 2001-es Életünk
fordulópontjai vizsgálata alapján az 1990-92-es időszakban a házasságon kívül született
gyermekek aránya g csak 12% volt, ami az 1999-2001-es időszakra 25%-ra nőtt.
Ugyanebben az időszakban az élettársi kapcsolatban é szülők gyermekeiként születettek
aránya 6-ról 18%-ra nőtt, vagyis lényegében nem változott az egyedülálló anya gyermekeként
születettek aránya, a növekedés csak az élettársi kapcsolatban született gyermekek aránya
növekedésének köszönhető.
6
Az adatok forrása a következő cikk: Spéder Zsolt: Az élettársi kapcsolat térhódítása Magyarországon és
néhány szempont a demográfiai átalakulás értelmezéséhez. In: Demográfia 2005/2-3.
A KSH NKI 2001-es "Életünk fordulópontjai" nevű panelfelvétele volt a cikk alapjául szolgáló adatok forrása.
0,0
0,1
0,2
0,3
0,4
0,5
0,6
0,7
0,8
0,9
1,0
1,1
1960
1962
1964
1966
1968
1970
1972
1974
1976
1978
1980
1982
1984
1986
1988
1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
2006
2008
Teljes első női házasságkötési arányszám
Teljes válási arányszám
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
59
A 2001-ig terjedő mintegy évtizednyi időszak tapasztalata az, hogy miközben a házasságon
kívül szülések aránya erősen megnőtt, a házasságon kívül szülés a ’90-es években továbbra is
főként a legfeljebb 8 osztályt végzettekre volt jellemző. Minden társadalmi tegben nőtt a
házasságon kívül születések aránya, de leginkább az alacsony iskolai végzettségűek között. Ez
tehát ebben az időszakban is főleg közöttük volt jellemző (Spéder, 2004). Az 1996-os
mikrocenzus adatai alapján is ezzel egybecsengő következtetés vonható le. Ezek szerint
miközben az élettársi kapcsolatban élés gyakorisága minden iskolai végzettségi szinten nőtt
1990-től 1996-ig, iskolai végzettség szerinti megoszlása ekkor is ugyanúgy alakult, mint
1990-ben és mint az 1993-as vizsgálat adatai szerint, tehát az iskolai végzettség
növekedésével egy erős csökkenés keveredett egy U alakú görbével. Vagyis az élettársi
kapcsolatban élés gyakorisága erősen csökkent a 8 osztályt sem gzettektől a
szakmunkásképzőt végzettek felé haladva, majd kissé nőtt az egyetemet vagy főiskolát
végzettek csoportja felé. Hasonló eredményekre jutott Bukodi Erzsébet (2002) a ’90-es évek
végén készült fölmérések adatait elemezve. Szoros összefüggés mutatkozott a nehéz
munkapiaci helyzet és az élettársi kapcsolatban élés között.
A csonka családok aránya az összes gyermeket nevelő család között 23 százalék volt
Magyarországon 1990-ben (Szukicsné, 1996), ami európai összehasonlításban kiemelkedően
magas arányt jelentett.
Bár nem mutatta ki még magyarországi kutatás, hogy a termékenység ’90-es években
tapasztalt közismert csökkenése összefüggésben állna a házasságok későbbre halasztásával, ez
valószínűnek tűnő, még igazolásra váró föltevés. Mindenesetre az 1990-es években, egy
időben a házasságkötések átlagéletkorának későbbre tolódásával és a házasságok arányának
lecsökkenésével a gyermekszülések száma is mélyre csökkent. A következő, utóbbi
évtizedben pedig az elért alacsony szinten, stagnálva hullámzott a termékenység. A hosszú
távú változás eredménye, hogy az 1960-as 2,02-ről 2007-re 1,32-re csökkent a teljes
termékenységi arányszám. A hosszú távú demográfiai egyensúlyhoz, a népesség csökkenése
és elöregedése elkerüléséhez a 2007-esnél 59%-kal magasabb teljes termékenységi
arányszámra lenne szükség.
A fiatalok és középkorúak párkapcsolatai Magyarországon
Aki nem házas, az nemcsak élettársi kapcsolatban élhet, hanem úgynevezett „látoga
partnerkapcsolatban” is amikor a két fél között rendszeres szexuális kapcsolat
7
és általában
szoros érzelmi kapcsolat van, de nem laknak együtt, hanem az egyik csak rendszeresen
meglátogatja a másikat
8
. Amint az élettársi kapcsolatnak is valószínűleg számos alfaja lehet, a
viszonylag házasság jellegű kapcsolattól a nagyon bizonytalan és átmeneti jellegűig, úgy a
látogató párkapcsolatok terén is hasonlókat tételezhetünk fel. Valószínű, hogy ebbe a
kategóriába tartoznak olyan kapcsolatok is, amelyek meglehetősen szoros és elkötelezett
jellegű kapcsolatok, dacára annak, hogy (még) nem laknak együtt a felek, másrészt teljesen
bizonytalan, alkalmi jellegű kapcsolatokat is feltételezhetünk itt. Mindenesetre valószínűnek
tűnik, hogy a látogató partnerkapcsolatok nagy átlagban még az élettársi kapcsolatoknál is
lazábbak, labilisabbak, bomlékonyabbak lehetnek. Elképzelhető, hogy a fiatalok egy része
számára egy tartós párkapcsolat látogató kapcsolatként kezdődik, majd élettársi kapcsolattá
7
A szexuális, nemi kapcsolat alatt a kérdőívben megadott definícióval csak a közösülést, szeretkezést értettük,
más szexuális jellegű érintkezéseket nem.
8
A fogalom angol nyelvű megfelelője a ’living apart together’.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
60
válik, végül aztán összeházasodnak a partnerek. Ám az is valószínűnek tűnik, hogy sok
esetben nem így alakulhat a történet, hanem vagy a „látogató” fázisban, vagy az élettársi
szakaszban felbomlik a kapcsolat, még mielőtt házasság lenne belőle.
Lényegében négy alapvető lehetőség valósulhat meg egy házasságkötéssel járó
kapcsolatban a házasságkötés előtt. Elképzelhető, hogy egy nemi életet nem jelentő
partnerkapcsolat intim, látogató partnerkapcsolattá válik, majd élettársi kapcsolattá, végül
pedig házasságot kötnek a felek. Az is lehetséges, hogy a nemi élettel nem járó
partnerkapcsolatot csak élettársi kapcsolat, vagy csak látogató partnerkapcsolat követte, és
ezeknek így csak egyike előzte meg közvetlenül a házasságkötést. Végül pedig az is lehet,
hogy csak nemi élettel nem járó partnerkapcsolat előzte meg a házasságot.
A látogató partnerkapcsolat fogalma helyett az „intim párkapcsolat” megnevezést
használja a következő táblázat, amely bemutatja, hogy 2009-ben a fiatal és középkorú
népesség milyen párkapcsolati formákban élt Magyarországon (2. ábra). Látható, hogy az
intim párkapcsolatban élők aránya magasabb, mint az élettársi kapcsolatban élőké.
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés. Megjegyzés: a partnerkapcsolat fogalmába itt mind élettársi
kapcsolat, mind intim párkapcsolat, mind pedig szexuális kapcsolattal nem járó párkapcsolat beleértendő.
2. ábra A partnerkapcsolatok jellege
9
2009-ben a 15-61 évesek között, %
9
A nem „házas” családi állapotúak számára az volt a következő kérdés a 2009-es „Családi kapcsolatok”
felmérésben, hogy „van-e most Önnek élettársa, olyan partnere, akivel közös háztartásban él”. Ha nem volt,
akkor a következő kérdés az volt, hogy „van-e Önnek most olyan kedvese, szerelme, akivel nem lakik együtt, de
akivel szexuális kapcsolatot tart fenn”. (Kérdőívünkben tehát ez volt a látogató partnerkapcsolat „definíciója”. A
kérdés kiegészítésként szerepelt a kérdőívben a pontosítást szolgáló definitív megjegyzés, hogy „szexuális
kapcsolatnak csak a teljes értékű nemi kapcsolatot szeretkezést, közösülést tekintjük”.) Ez a kérdés az intim,
vagy „látogató” partnerkapcsolatban élőket kívánta fölmérni. Ha erre a kérdésre is „nem” volt a válasz, akkor a
következő kérdés az volt, hogy „van-e Önnek most olyan partnere barátja, udvarlója / barátnője –, akivel még
nem volt szexuális kapcsolata”. Mindezen kérdésekre adott válaszok összegzésével állt össze a diagram.
22,0
4,0
13,3
10,7
50,0
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Házas, együtt élnek
Élettársi kapcsolatban él
Intim rkapcsolatban él
Párkapcsolatban él, szexuális
kapcsolat nélkül
Nincs partnerkapcsolata
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
61
A felmérés adatai alapján mintegy 850-880 ezer élhetett intim párkapcsolatban
Magyarországon 2009-ben. Egy másik 2009-es felmérés
10
adatai szerint félmillióra tehea
látogató partnerkapcsolatban élők száma. Ennek az eltérésnek minden bizonnyal az az oka,
hogy annak a kutatásnak a során másként fogalmaztak az ezzel kapcsolatban feltett kérdésben.
Az itt ismertetett kutatás kérdésére olyanok is válaszoltak, akiknél a kapcsolat egészen laza,
még a kapcsolat volta is kérdéses, a másikéra viszont (zömében) csak azok, ahol (viszonylag)
szoros párkapcsolat van, csak nem laknak együtt a felek. A különbség, mintegy 350-400 ezer
fő azok lehetnek, ahol eléggé laza vagy akár rendkívül laza, teljesen bizonytalan, csak alkalmi
jellegű a kapcsolat. Az itt ismertetett felmérés adataiba tehát az Intim párkapcsolatban él”
kategóriába utóbbiak is beleértendők.
Ha életkori bontásban vizsgáljuk a fiatal és a fiatal középkorú népességet (lásd 3. ábra),
akkor azt láthatjuk, hogy a huszonévesek között az intim párkapcsolat a legelterjedtebb,
minden harmadik fiatal ilyenben él. Így az élettársi kapcsolat, melynek aránya körükben ennél
jóval alacsonyabb, talán csak átmeneti fázis sok esetben a házasság felé. De lehetséges, amint
fent említettük, hogy sok esetben véget ér az intim párkapcsolat, mielőtt élettársi kapcsolattá
vált volna, illetve az élettársi kapcsolat, mielőtt házassággá vált volna.
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés
11
.
3. ábra A partnerkapcsolatok jellege a 15-44 évesek korcsoportjaiban 2009-ben, %
10
Monostori Judit és tsai (szerk.) 2009. Demográfiai portré 2009. Jelentés a magyar népesség helyzetéről.
Budapest: KSH NKI.
Az adatok forrását jelentő 2008-09-es felmérés a KSH NKI „Életünk fordulópontjai” kutatása harmadik hullámát
jelentette.
11
A cikkben ismertetett adatok minden táblázatban és diagramban szignifikánsak (Pearson 0.000).
64,9
30,2
12,5
14,3
11,0
20,8
31,2
9,0
13,7
16,0
14,3
61,9
0,6
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
1517 1829 3044
Házas, együtt élnek
Élettársi kapcsolatban él
Intim rkapcsolatban él
Párkapcsolatban él, szexuális
kapcsolat nélkül
Nincs partnerkapcsolata
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
62
Figyelemre méltó az is, hogy a huszonévesek között milyen magas arányt jelent, szintén
közel egyharmadot tesz ki a partnerkapcsolatban nem élők csoportja. Ez azt valószínűsíti,
hogy a házasságkötés halogatása és alacsony szintje mögött nemcsak az élettársi kapcsolatok
elterjedése állhat, hanem jelentős részben a partnerkapcsolat nélkül élők
12
arányának a
növekedése is
13
.
Így tehát a 18-29 éves
14
pességben 30% nem él rkapcsolatban, 56% párkapcsolatban
él, de nem él házasságban és 14% házasságban él. Az 56% párkapcsolatban élőből 45%
élettársi kapcsolatban vagy intim párkapcsolatban él, vagyis olyan párkapcsolatban, amely
általában valószínűleg nagyfokú testi-lelki egymásnak adottságot jelent, miközben
ugyanakkor lényegében bizonytalan, mert gyakran labilis kapcsolat is. A többféle átmeneti
állapotoknak ez az időszaka (amelyben intim párkapcsolat vagy élettársi kapcsolat a jellemző,
és valószínűleg egyeseknél ezek váltakozása is) a harmincasok között is csak fokozatosan
alakulhat át egy olyan helyzetté, ahol zömük már házasságban él.
Tekintsük meg a helyzet alakulását részletesebb bontásban! Míg az előző grafikon nagy
vonalakban adott áttekintést, az alábbi táblázat világosabban mutatja be a trendeket (1.
táblázat).
Látszik, hogy a 20-as éveik végén lépnek nagyobb arányban együttéléssel járó tartós
párkapcsolatba (házasság vagy élettársi kapcsolat). A következő korcsoportban meg a
házasságban élők aránya, míg a lazább formáké, partnernélküliségé csökken. Valószínű, hogy
a házasok egy része az együttélők közül kerül ki. Ami feltűnő, az az „intim párkapcsolat” és a
partnernélküliség átmenete a házasság irányába. Ez régebben is így volt az „intim
párkapcsolatokból” vagy élettársi kapcsolatokból előbb-utóbb házasság lett –, de az arányok
megváltozása – az idősebb korcsoportok felől a fiatalabbak felé az, ami még inkább
figyelemre méltó. Az, hogy g a késő huszonévesek között is a többség nem házas, hanem
labilis rkapcsolati formákban él. Hozzá kell tenni, hogy a főbb demográfiai trend (a teljes
házasságkötési arányszám tartós alakulása) alapján a 30 évesnél fiatalabbak fele-harmada nem
is fog soha házasságot kötni. Ők tehát vagy párkapcsolat nélkül élnek majd (a fenti adatok
szerint mintegy 10-15%), vagy a házasságnál (a nemzetközi tapasztalatok szerint) jóval
labilisabb párkapcsolati formákban (20-40%-nyian).
12
Megjegyzendő, hogy a pességnek ebben a kategóriájában előfordulhat szexuális kapcsolat (esetleg
promiszkuus életmód is), hiszen az egyszeri szexuális érintkezéseket a válaszadók valószínűleg nem intim
párkapcsolatnak tekintették. A partnerkapcsolat nélkül élő fiatalok zöme nem egyedül él, hanem a szüleivel.
13
Az itt látott kép életkori, periódus és kohorszhatások együttes eredménye. Az állítás hogy növekszik a
partnerkapcsolat nélkül élők aránya nem magából ebből az adatból (a partnerkapcsolat nélkül élők aránya)
következik, hanem korábbi elméleti feltételezések kontextusába illik. Az első házasságkötések arányszáma a
fejlett országok zömében erősen lecsökkent, és a múlt trendjeit továbbvetítve a befejezett házasodási arányszám,
tehát a bizonyos életkorig, tipikusan 50 éves korig megházasodók aránya is erősen csökkent és csökkenni fog.
Az elmúlt évtizedek szociológiai felismerése, hogy az „eltűnő” házasságok helyét élettársi kapcsolatok veszik át.
A 2009-es hazai felmérés adatai is mutatják, hogy az élettársi kapcsolatban élés részben átvette a házasság
szerepét a fiatalok között. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a 18-29 évesek körében a házasságban és élettársi
kapcsolatban élők együttes aránya is alacsonyabb volt 1/3-nál, és alacsonyabb volt, mint a párkapcsolat nélkül
élők aránya. Az 1970-80-as években még a kora-huszonéves korban való házasodás volt a tipikus, míg az elmúlt
mintegy két évtizedet az jellemezte, hogy a házasságban élés nagyrészt eltűnt a huszonévesek életéből. A
párkapcsolatban nem élők magas aránya arra enged következtetni, hogy nemcsak az élettársi kapcsolatban élés
terjedése állhat a házasság visszaszorulásának a jelensége mögött, hanem a párkapcsolat nélkül élők arányának a
megnövekedése is. Ezt a feltevést további kutatásoknak érdemes megvizsgálniuk.
14
Vagyis ők 18. és 30. születésnapjuk között levők.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
63
1. táblázat Párkapcsolati kategóriák 5 éves korcsoportokban 2009-ben Magyarországon,
%-ban, (zárójelben az esetszám, n)
Élettársak
IPK
Párkapcsolat
Nincs párkapcsolat
NV
15-19 éves
1 (2)
32 (45)
17 (24)
48 (68)
0 (0)
20-24 éves
13 (18)
33 (46)
13 (18)
36 (51)
1 (1)
25-29 éves
20 (26)
24 (31)
5 (6)
20 (31)
0 (0)
30-34 éves
20 (32)
12 (20)
1 (1)
14 (23)
0 (0)
35-39 éves
15 (27)
9 (15)
1 (2)
9 (15)
0 (0)
40-44 éves
12 (19)
5 (8)
0 (0)
15 (24)
0 (0)
45-49 éves
9 (13)
6 (9)
1 (2)
14 (20)
0 (0)
50-54 éves
5 (10)
7 (13)
2 (3)
17 (33)
0 (0)
55-59 éves
4 (8)
5 (10)
2 (3)
23 (45)
1 (2)
60-61 éves
7 (5)
1 (1)
1 (1)
26 (18)
0 (0)
p < 0,01. Megjegyzés: az IPK intim párkapcsolatotjelent, ahol a felek nemi életet élnek egymással, de nem
laknak együtt. A ’Párkapcsolat’ kifejezés a táblázatban olyan párkapcsolatokat jelent, melyeknek nem része a
(teljes értékű) nemi élet és nem is laknak együtt a felek. Az NV a „nem válaszolt” rövidítése.
Az elmúlt fél évszázadban periférikus jelenségből a házasságot kötők többségére
jellemzővé vált, hogy a házasságkötés előtt nemi életet élnek a leendő házastársukkal és
élettársi kapcsolatban is együtt élnek vele. Először, az 1970-80-as években azok aránya nőtt
meg, akik csak nemi életet éltek a párjukkal, vagyis „intim párkapcsolatban” éltek vele, utóbb,
a ’90-es évektől kezdve azoké is, akik élettársi kapcsolatban együtt is laktak a párjukkal (2.
táblázat).
2. táblázat Az együttélés formái az első házasságkötés előtt házasodási kohorszokban, 1954-
2009
Első házasságkötése előtt nemi
életet élt leendő házastársával,
%
Első házasságkötése előtt élettársi
kapcsolatban együtt élt leendő
házastársával, %
1970 előtt első
házasságot kötöttek
27
9
1970-79-ben első
házasságot kötöttek
50
13
1980-89-ben első
házasságot kötöttek
66
24
1990-99-ben első
házasságot kötöttek
73
43
2000-2009-ben első
házasságot kötöttek
77
66
p < 0,01 mindkét oszlop adatai esetében.
Magyarországon a felmérésünk adatai szerint kb. 1965-85-ig volt egy általános korábbra
tolódás az első szexuális kapcsolat kezdetének életkorában. A medián egy évvel került
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
64
korábbra, 18,5-ről 17,4 éves korra. A legfiatalabb generációk magatartásának változásáról
még nem lehetnek teljes körű és biztos ismereteink.
Viszont az 1990-es években nem csak az első gyermekszülés átlagos időpontja került
későbbre, hanem magának a nemi életnek a megkezdéséé is későbbre tolódott (legalábbis a
2009-ben 30-as éveikben járóknál). Ez a viszonylag később kezdőknél, tehát valószínűleg
főként középiskolát végzetteknél jelentkezik
15
.
Mint korábban említettük, a nemi érés időpontja tipikusan 12-13 éves kor körül van, az
első házasságkötéseké, egyre későbbre tolódva, átlagosan már a 30 éves életkorhoz közelít
számos fejlett országban. Így kialakult egy hosszú, gyakran 15-20 éves életszakasz a legtöbb
fiatal életében, amelyben már nemileg érettek, de még nem zasok. A legtöbben pedig már
ebben az időszakban is nemi életet élnek. Amellett, hogy „mit lehet tenni a házasságok jobb
működése érdekében”, az is kérdés valamennyire az előbbi rdés része is –, hogy mit
lehet tenni e 15-20 éves problematikus életszakasz áthidalására, mit lehet tenni ennek minél
reálisabb, bölcsebb, minél kevésbé kockázatos átélése érdekében”.
16
Élettársi kapcsolatok
Azok közül, akik valaha is élettársi kapcsolatban éltek úgy, hogy abból nem lett házasság,
75%-nak csak egy ilyen kapcsolata volt, 19%-nak kettő, 5%-nak három, és csak egy
százaléknak volt négy vagy öt (4. ábra). Ha ezt összevetjük a házasságkötésekkel, akkor az
látható, hogy a valaha is házasságot kötöttek 89%-a egy, 10%-a két házasságot kötött
életében, és csak egy százalék rmat vagy négyet. Látható, hogy a „sorozatban élettársi
kapcsolatban élés” nem jellemző. (Ugyanakkor az „intim párkapcsolatokról” még az élettársi
kapcsolatoknál is nagyobb bomlékonyság tételezhető fel, és az is, hogy ilyenből az egyes
életutakat tekintve akár viszonylag nagyobb számú is lehet átlagosan.)
Azért nem bizonyítja ez az összevetés az élettársi kapcsolatok nagyobb bomlékonyságát
(amit már számos külföldi kutatás kimutatott
17
), mert nem az összes élettársi kapcsolat
szerepelt benne, hanem csak a felbomlottak. Erre bizonyítékként csak házasságok és élettársi
kapcsolatok kohorszai történetének az összehasonlítása szolgálhatna. (Erre a felmérés
esetszáma nem elegendő.)
Ugyanakkor sokatmondó, ha a felbomló élettársi kapcsolatok számának bemutatása mellé
odatesszük azt az adatot is, hogy milyen arányban bomlottak fel azok a zasságok,
amelyeket élettársi kapcsolatban élés előzött meg, és azok, amelyeket nem. Az esetek
többségében tapasztalható kis esetszámok vagy a szignifikancia hiánya miatt az első
házasságok közül csak az 1980-as években kötöttek adatai vizsgálhatók ilyen szempontból.
Ezek közül azoknak csak a 29%-a (n=36) bomlott fel válással, melyeket nem előzött meg
élettársi kapcsolatban élés, de 40%-a (n=17) azoknak, amelyeket élettársi kapcsolatban élés
előzött meg (Pearson: 0,000). Ez az eredmény azon korábban már említett kutatási
eredmények sorába tartozik, melyek szerint számos esetben gyakrabban bomlottak fel azok a
házasságok, amelyeket élettársi kapcsolatban élés előzött meg, mint azok, amelyeket nem
18
.
15
Talán a felsőoktatás kiterjedésének a hatása lehet ez, vagy a gazdasági válságé.
16
Lásd erről bővebben: Tárkányi Ákos: Családi életre nevelő és házasságra felkészítő iskolai képzések és
tanfolyamok külföldön. Új Pedagógiai Szemle 2011/1-5.
17
Leridon, 1990, Les femmes, 1995, Wu, 1995, Kamarás, 1996, Lindgren, 1997, Kiernan, 1999, Lichter, 2006.,
Wilson, 2010.
18
Bennet 1987; DeMaris 1992; Axinn 1992; Berrington 1999; Kiernan 1999a, b; Cohan 2002
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
65
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
4. ábra Az élettársi kapcsolatok, amelyekből nem lett házasság, és a házasságot kötöttek
házasságkötéseinek száma, %
Így tehát egyrészt az élettársi kapcsolatok azon kategóriája, amelyek nem bizonyultak egy-
egy házasság bevezetőjének, bomlékonyabbnak bizonyultak, mint a zasságok. Ezt az is
bizonyítja, hogy az élettársi kapcsolatokban élők átlagosan fiatalabbak, mint a házasok, és
átlagosan rövidebb életút folyamán mégis több ilyen kapcsolatuk volt, mint a (náluk átlagosan
idősebb) házasoknak házassága.
Másrészt pedig azok a házasságok bomlékonyabbnak bizonyultak, amelyeket élettársi
kapcsolatban élés előzött meg, mint azok, amelyeket nem. Így tehát az élettársi kapcsolat
akkor is a kapcsolat nagyobb bomlékonyságát vetítette előre, mint annak a hiánya, ha
házasságkötés követte ugyanavval a partnerrel.
Az élettársi kapcsolatok és a házasságok bomlékonyságának összevetése érdekében néhány
további érdekes eredményt is érdemes megemlíteni a felmérés adataiból. (Technikai okból
egyszerűen a nyers esetszámokkal kalkuláltam.) Ha csak a 20-29 éveseket nézzük, és köztük
csak a házas családi állapotúak és az elvált családi állapotúak arányát, akkor 5 elvált (az
összes valaha is házasságot kötött 10%-a) állítható szembe a 45 házas családi állapotúval.
Viszont ha a valaha házasságot kötöttek és a valaha is elváltak arányát, akkor 6 elvált állítható
arányba az 50 főnyi valaha is házasságot kötöttel, mert egy házas családi állapotúnak ez már a
második házassága. Ebben az esetben a valaha is házasságot kötöttek között a valaha is
elváltak aránya 12% de így sajnos az esetszám nagyon kicsi. Evvel a 12%-kal
hasonlíthatjuk össze azok arányát, akik éltek már korábban felbomlott élettársi kapcsolatban
azok közül, akik soha nem kötöttek házasságot és éltek már élettársi kapcsolatban.
118 nem kötött még soha házasságot, ugyanakkor vagy élt már élettársi kapcsolatban,
vagy jelenleg is abban él. Közülük 45 főnek, azaz 38%-nak bomlott már fel élettársi
kapcsolata. Így 12%-nyi elvált viszonyítható (a valaha is házasságot kötöttek között) a 38%-
75,0
89,0
19,0
10,0
5,0
1,0
1,0
0
10
20
30
40
50
60
70
80
90
100
Élettársi kapcsolat Házasságkötés
Négy vagy öt
Három
Kettő
Egy
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
66
nyi felbomlott élettársi kapcsolatúhoz (a soha házasságot nem kötött, valaha is élettársi
kapcsolatban éltek között).
Ez az egyik összehasonlítási lehetőség. Viszont ezzel figyelmen kívül hagytuk, hogy a
valaha is házasságot kötöttek egy részének az életében is volt r felbomlott élettársi
kapcsolat. Ha csak a jelenleg zas és együtt is élő családi helyzetűeket tekintjük, ők 45-en
vannak, de ebből egy főnek ez már a második házassága és a 44 első házasságában élőből 4-
nek volt már korábban felbomlott élettársi kapcsolata. Így tehát a 44-ből 4, azaz a jelenleg
első házasságukban élők 9%-a életében volt már tartós együttlakással járó felbomlott
párkapcsolat, míg az egy második házasságában élőt és a további 5 elvált családi állapotút
is beleszámítva 50-ből 10, azaz 20% életében volt már ilyen. Tehát a valaha is házasságot
kötöttek között 20% életében volt már együttlakással járó és felbomlott tartós párkapcsolat.
Így négy adatunk is van a valaha is házasságot kötöttek együttlakással járó tartós
párkapcsolatainak a felbomlási arányáról 10, 12, 11 és 20% amiket a soha házasságot
nem kötöttek, de valaha is élettársi kapcsolatban éltek 38%-ához hasonlíthatunk.
A 30-39 éveseknél 226 kötött valaha is házasságot. Ebből két jelenleg özvegy családi
állapotú. Őket leszámítom, mert nem tudni, hogy ha nem özvegyültek volna meg, akkor
elváltak volna-e vagy sem. Így marad 224 fő. Ebből 199 fő házas, 25 fő elvált családi
állapotú. Így a valaha is házasságot kötöttek között a jelenleg elvált családi állapotúak aránya
11%.
182 fő, vagyis 81% él jelenleg is az első házasságában. Két fő, 1 % különváltan élő házas
(és szintén csak egyszer házasodott). 15 (7%) házas családi állapotú, de a második
házasságában él. Így a valaha is házasságot kötöttek között a valaha is (jogilag) elváltak
aránya ebben a korcsoportban 11%+7%, vagyis 18%. (A „házas, együtt élnek” családi
helyzetűek száma 197 fő, de ebből 15-en már a második házasságukban élnek.)
A 182 első házasságában élőből 16-nak, a 224 valaha is házasságot kötött 7%-ának, az első
házasságukban élők 9%-ának volt már életében fölbomlott élettársi kapcsolata.
A jelenleg első házasságukban élőkön kívül további 40 fő, 18% van, aki valaha már elvált
(ebből 15 fő, 7% jelenleg második házasságában él és 25 fő, 11% jelenleg is elvált családi
állapotú) és említésre méltó az említett 1%-nyi két fő, aki különváltan élő házas. Így az első
házasságkötésük előtt felbomlott élettársi kapcsolatban éltek 7%-át, a különváltan élő házasok
1%-át és a valaha is elváltak 18%-át összeadva 26% olyan van, aki valaha is házasságot
kötött, és volt már az életében válás, különválás vagy felbomlott élettársi kapcsolat.
Tehát itt 11, 18, 9 és 26% a gy lehetséges arányszám a valaha is házasságot kötöttek
együttlakással járó tartós párkapcsolatainak a felbomlási arányát illetően.
79 volt a 30-39 évesek között, aki még soha nem kötött házasságot, viszont élt már
élettársi kapcsolatban, vagy jelenleg (is) abban él. Ebből 56 főnek volt már fölbomlott
élettársi kapcsolata. Ez a valaha is élettársi kapcsolatban élt, soha meg nem házasodottak
71%-át jelenti. Így a 30-39 éves korosztályban a valaha is felbomlott tartós párkapcsolatok
arányát illetően a valaha is házasságot kötöttek között talált 11, 18, 9 vagy 26%-ot vethetjük
össze a soha házasságot nem kötött, valaha is élettársi kapcsolatban éltek 71%-os arányával.
Mind a négy összevetés azt mutatja a 30-39 évesek között s a 20-29 évesek között is, ahol
ugyan kicsi az esetszám), hogy egy adott korcsoportban a valaha is házasságot kötöttek között
jóval ritkább a párkapcsolat felbomlása, mint a házasságot nem kötöttek között. Ennek
többféle magyarázata lehet.
Elképzelhető, hogy az élettársi kapcsolat felbomlása olyan nagy kudarcélmény, hogy
emiatt ezek nagy része már nem köt később házasságot. Így a házasságot kötők végül
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
67
viszonylag kis arányban válogatódnak ki azok, akiknek volt már felbomlott élettársi
kapcsolata. Így aztán az is elképzelhető, hogy talán az élettársi kapcsolatok elterjedése ily
módon az egyik oka a házasságkötések száma visszaesésének.
Az is lehet, hogy ugyanazért bomlik föl egyesek élettársi kapcsolata, amiért végül is
házasságot sem kötnek. Ez a tényező lehet szegénység, pszichés problémák vagy erősen
individualista értékrend egyaránt (Cohan, 2002). Mivel a házasságkötések aránya erősen
visszaesett Magyarországon (is), logikusan merül föl a kérdés, hogy amennyiben így állna
fent az összefüggés, akkor milyen közös háttértényező lehet, amely hasonlóképpen olyan
dinamikusan terjedt, hogy magyarázó tényezőnek tekinthető. Mindhárom említett tényező
szegénység, pszichés problémák vagy erősen individualista értékrend az utóbbi 2-3
évtizedben való jelentős gyakoribbá válása lehet magyarázat
19
.
A második élettársi kapcsolatok jóval nagyobb arányban bomlottak föl, mint az elsők,
annak ellenére, hogy ezek időben későbbiek, tehát a korábbiaknak több idejük volt a
fölbomlásra. Ez azt mutatja, hogy az élettársi kapcsolatok nemcsak bomlékonyabbak, hanem
minél többször él valaki ilyenben, valószínűleg annál nagyobb az esélye arra, hogy fölbomlik
a kapcsolata. Ezt a következtetést erősíti az is, hogy a fölbomlott élettársi kapcsolatok között a
második élettársi kapcsolatok átlagosan jóval hamarabb bomlottak föl a kapcsolat kezdetéhez
képest, mint az elsők.
Az első élettársi kapcsolatok között 52% volt azon kapcsolatok aránya, amelyek a
kapcsolat kezdetétől számított 3 éven belül fölbomlottak, míg a második élettársi
kapcsolatoknál ha a felbomlottak aránban tekintjük már 63% volt ez az arány. (Bár itt
elég kicsi volt az esetszám, mert az a 63% csak 16 főt jelent. Így ez az utóbbi következtetés
már inkább csak valószínűnek tekinthető, nem biztosnak.)
Mindebből az még nem derül ki, hogy itt szelekciós hatás van, tehát a tapasztalt jelenség
csak annak az eredménye, hogy nagyobb számú élettársi kapcsolatra az erősebben
individualista emberek lépnek, akiknél kevésbé fontos a hűség illetve a párkapcsolat
tartóssága, vagy pedig az élettársi kapcsolatban élés állapota eleve, önmagában hozzájárul
ehhez a geredményhez. Valószínűnek tűnik, hogy minél többször használja valaki a
kapcsolat felbontását konfliktuskezelési módszerként, annál inkább „belejön”. Valószínű,
hogy mindkét hatás érvényesül.
A felbomlással véget érő első élettársi kapcsolatoknak 52%-a bomlott fel a rkapcsolat
kezdetétől számított 3 éven belül, míg a felbomlással végződött első házasságoknak csak a
17%-a (5. ábra).
19
Ugyanakkor érdemes figyelembe venni, hogy nemcsak Magyarországon, hanem a világ valamennyi fejlett
társadalmában jellemző demográfiai trendről van szó. Így a szegénységet mint lehetséges okot illetően igaz,
hogy Magyarországon erősen megnőtt a jövedelmi egyenlőtlenség az utóbbi két évtizedben, de mint azt
kimutattuk, a jelenség a házasság előtti nemi élet elterjedésével kezdődött még az 1970-es években, amikor jóval
kisebb volt a vedelmi egyenlőtlenség. Másrészt nemcsak Magyarországon észlelhetőek ezek a trendek, hanem
a világ valamennyi fejlett országában, így például Svédországban, ahol viszonylag kicsi a vedelmi
egyenlőtlenség éppúgy, mint az USA-ban, ahol nagy. Így a házasságkötések aránya csökkenése általános
magyarázó okának a szegénység nem lehet alkalmas.
Felvethető, hogy ha az alacsony iskolai végzettségűek között gyakoribb az élettársi együttélés és a kapcsolataik
is könnyebben felbomlanak (akár élettársi kapcsolataik, akár a házasságaik), mint a diplomásoké, akkor a
házasságban élőkhöz képest az élettársként együtt élők körében tapasztalt magasabb bomlékonyságért részben a
két csoport eltérő összetétele a felelős. Ugyanakkor akár az élettársi kapcsolatban élés gyakoribbá válását, akár a
válás arányának növekedését tekintjük, ezek általános magyarázataként az alacsony iskolai végzettségűek
tényezője akkor lenne alkalmas, ha az arányuk jellemzően növekedett volna a fejlett világban. Az iskolai
végzettség általános növekedése hosszú távú, robosztus nemzetközi trend (ami Magyarországon is érvényesült),
ez pedig éppenséggel csökkenti az alacsony iskolai végzettségűek arányát.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
68
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
5.ábra A felbomlással véget érő párkapcsolatokból a 3 éven belül megszűntek aránya, %
Az első zasságok előtti élettársi kapcsolatok a leendő párral jellemzően rövidek voltak,
ezek több mint fele még egy évig sem tartott. Minél hosszabb időtartamot nézünk (meddig
tartott az első házasság előtti élettársi kapcsolat), annál kisebb arányban fordultak elő. Itt tehát
a házasság látszik lenni a lényegnek, az élettársi kapcsolat csak egyfajta előzetes ehhez. Itt a
házasságra lépők kétharmada nem is élt együtt a házasságkötés előtt.
A második házasságkötések előtti élettársi kapcsolatoknál viszont már némileg más volt a
tapasztalat. Ott viszonylag jelentős arányt képviseltek a hosszú, 3 évnél tovább tartó élettársi
kapcsolatok. Ezek aránya, ha az összes zasságkötést tekintjük, 18% volt, szemben az első
házasságkötések előtti 6%-kal. Az első házasságkötés előtt a 3 évnél tovább tartók aránya
17% volt, a 2. házasságkötés előttieknél 31% (6. ábra). A második házasságoknál tehát az
emberek egy jelentős kisebbsége akár sokáig halogatja a házasságkötést, és darabig
mintegy a házasság helyett élnek élettársi kapcsolatban.
1. Lehet, hogy azért van ez így, mert a második házasságokat az emberek kevésbé veszik
komolyan, mint az elsőt.
2. Lehetséges, hogy az az ok, hogy nincs olyan kényszer, ami az összeházasodást sürgetné.
A szülők befolyása már nem játszik olyan szerepet, mint a fiatalabbaknál.
3. Lehet, hogy azért, mert az első zasságuk negatív tapasztalata, kudarca miatt jelentős
mértékű lehet az aggodalom, és így sokáig bizonytalankodnak, amíg rászánják magukat a
házasságkötésre.
4. Lehet az is, hogy az élettársi kapcsolatok elterjedése van annyira új jelenség, hogy g
nem jelenik meg a mintában az első házasságkötések előtti jelentősebb arány.
E viszonylag kis mintán bemutatott összefüggések további nagymintás ellenőrzést, a felmerült
hipotézisek pedig tesztelést igényelnek.
52
17
0
10
20
30
40
50
60
70
Első élettársi kapcsolat Első házasság
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
69
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
6.ábra Három évnél tovább tartó házasságkötés előtti együttélések aránya, %
Házassági szándékok és a házassághoz, élettársi kapcsolathoz való viszonyulás
Egyelőre nem rendelkezünk adatokkal arról, hogy a megházasodás különböző tipikus
korábbi, megelőző életutak esetén átlagosan mennyivel csökkentheti a párkapcsolat
felbomlásának a kockázatát. A 2007-es teljes válási arányszám alapján a zasságok 45%-a
bomlana fel.
Amint említettük, a múlt trendjeit továbbvetítve a befejezett házasodási arányszám, tehát a
bizonyos életkorig, tipikusan 50 éves korig megházasodók aránya erősen csökkent és
csökkenni fog. Azt sem tudjuk pontosan előrebecsülni, hogy a jelenleg huszonéves korban
levők közül mekkora arányban fognak végül zasságot kötni. Például a 2007-es teljes első
női házasságkötési arányszám alapján csak 44% kötne házasságot. Ám mivel jelenleg a
házasságkötések egyre későbbre halasztása a jellemző, így valószínű, hogy a végül
megházasodók aránya ennél magasabb lesz. Ugyanakkor az is valószínű, hogy ez az arány
csak 50 és 70% között lesz majd. Más szóval valószínű az, hogy a jelenleg nőtlen vagy
hajadon fiatalok fele-harmada nem fog házasságot kötni élete folyamán, amennyiben
változatlanok maradnak a közelmúltban tapasztalható társadalmi, demográfiai trendek.
Ugyanakkor a nem házasodás a legtöbbször nem egy tudatos stratégia eredménye, sőt,
inkább ellentétes a fiatalok zöme részéről kinyilvánított egyéni célokkal. A felmérés
eredményei szerint a 18 és 30 év közötti fiatalok 14%-a volt házastársával együtt élő házas,
további 69%-uk pedig házasságot akart kötni valamikor élete folyamán ez összesen 83%.
Csak élettársi kapcsolatban akart élni 6%, még abban sem 2%. Maga sem tudta vagy nem
mondta meg, hogy mit akar, 9% (7. ábra).
Bár csak 14% élt házasságban ebben a korcsoportban, de a legtöbbjük számára az eszmény
és cél a házasság volt amint láttuk. Ilyen szempontból 83% választotta a zasságot
20
,
20
Ugyanakkor a házasok egy részénél elképzelhető, hogy eredetileg nem volt szimpatikus vagy fontos számukra
a házasság gondolata, de idővel valamilyen nyomás vagy érdek (pl. szülők befolyása) miatt mégiscsak
megházasodtak.
17
31
0
5
10
15
20
25
30
35
Első házasságkötés előtt Második házasságkötés előtt
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
70
szemben azzal a 6%-kal, aki az élettársi kapcsolatot (vagy gabb szemszögből azzal a 17%-
kal, aki nem, vagy talán nem döntött /még?/ a házasság eszménye mellett).
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
7. ábra 18-29 éves fiatalok által választott párkapcsolati forma
21
, %
Csak a kérdezettek 8%-ának volt olyan eset az életében, amikor szeretett volna
megházasodni, de valamiért nem tudott. Ugyanakkor tudjuk, hogy a szándékokat tekintve a
18-29 éves fiatalok legalább 83%-a (valószínű, hogy a választ nem adók egy részével együtt
mintegy 85-90%-a) választotta a házasságot. A házasodás aránya mélyre zuhant, a teljes első
női házasságkötési arányszám 0,5 alatt volt az utóbbi évtizedben. Ez azt jelenti, hogy míg
mintegy 85-90% szeretne megházasodni, addig csak mintegy 50-70% fog ténylegesen. A
tendenciák összegzése alapján a fiatalok 20-40%-a esetében várható az, hogy bár szeretne
megházasodni, gül gsem fog soha házasságot kötni. A végül megházasodók részénél
is a halogatás jellemző a házasodás terén. Így valószínű, hogy a többségről mondható el, hogy
vagy halogatja az első házasságkötést (és végül megházasodik), vagy egyáltalán nem
házasodik meg, annak ellenére, hogy eredetileg ez volt a terve, gya. Ehhez képest kevés az
a 8%, aki azt állította, hogy „volt már életében olyan eset, hogy valamiért szeretett volna
házasságot kötni, de nem tudott”. Igaz, hogy tekintetbe kell venni, hogy a 25-29 éveseknél
21
A nem „házas” családi állapotúak számára az volt a következő kérdés a 2009-es „Családi kapcsolatok”
felmérésben, hogy „van-e most Önnek élettársa, olyan partnere, akivel közös háztartásban él”. Ha nem volt,
akkor a következő kérdések az egyéb szexuális kapcsolattal járó („intim”) vagy azzal nem járó
partnerkapcsolatokra kérdeztek rá. Akinek volt partnere, attól megkérdezték, hogy „szeretne-e Ön a
későbbiekben jelenlegi partnerével házasságot kötni”. Aki erre nem”-mel válaszolt, attól megkérdezték, hogy
„hogyan tervezi, szeretne-e élete folyamán valamikor valakivel házasságot kötni”. Aki erre is „nem”-mel
válaszolt, attól pedig megkérdezték, hogy „szeretne-e a későbbiekben élettársi kapcsoltban élni”. Mindezen
kérdésekre adott válaszok összegzésével állt össze a diagram. A különbökérdésekre nem válaszolók, vagy
„nem tudom” választ adók aránya volt összesen 9%.
Nem tudja
9%
Élettársi kapcsolat
nélkül akar élni
2%
Élettársi
kapcsolatban akar
élni
6%
Házasságot kíván
kötni
69%
Házas, együtt
élnek
14%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
71
19% volt ez az arány azoké, akik gátló tényezőt érzékeltek , a 30-34 éveseknél pedig 15%,
amelyek már elég magas arányok. De még így is alacsonynak tűnnek az általánosan jellemző
halasztó magatartás és az igen alacsony házasságkötési arányok ismeretében. Körülbelül 40%
azok aránya a huszonévesek között, akiknek még nem volt olyan eset az életében, hogy
„akart, de nem tudott” megházasodni, miközben nem házas, és állítólag szeretne majd
valamikor megházasodni.
Ennek alapján valószínűnek tűnik, hogy a legtöbben, akik halogatják a házasságot, nem
külső akadályozó tényezőként tekinthetnek azokra a tényezőkre, amelyek miatt ténylegesen
meglehetősen későn kötnek házasságot (vagy egyáltalán nem). Sokan talán már eleve beépítik
a gondolkozásukba az akadályokat, és azokhoz szabják az életüket. Nem külső tényezőként
tekintenek az akadályokra, amelyeket le kellene küzdeni, hanem megkerülhetetlen
adottságokként, amiket nem lehet befolyásolni. Nem is akarnak még zasodni, mert még
„nem reális” (külső akadályoknak a gondolkodásukba „beépítése”), vagy mert senki nem
várja el tőlük (külső kényszer hiánya), így nem is igen kerestek még erre alkalmasnak tetsző
társat. Ezek további vizsgálatra méltó hipotézisek.
Az eredmények tehát azt mutatják, hogy annak ellenére, hogy az első együttlakással járó
tartós partnerkapcsolatok között az élettársi kapcsolatok váltak jellemzővé az utóbbi 2-3
évtizedben, a nagy többség továbbra is házasságban akar élni, nem élettársi kapcsolatban. Mi
lehet az oka annak, hogy bár a megházasodás maradt az eszmény, mégis az élettársi kapcsolat
lett többnyire az első komolyabb párkapcsolat, és hogy a házasságkötések arányának
csökkenése az jelzi előre, hogy a mai fiatalok fele-harmada nem fog megházasodni élete
folyamán? Valószínű, hogy sokan különböző bizonytalanságok, problémák, konfliktusok
miatt végül addig halogatják a házasságkötést, amíg nem lesz belőle semmi, és így nekik csak
a házasságoknál jóval labilisabb élettársi kapcsolatok maradnak.
A legfeljebb 8 osztályt végzetteknél a nőtlenek, hajadonok aránya még viszonylag későbbi
életkorban is igen magas, míg a felsőfokú végzettségűeknél a legalacsonyabb. A 35-49
éveseknél így alakul növekvő iskolai végzettség szerint: 31%, 14%, 14% és a felsőfokú
végzettségűeknél 8%. A legfeljebb 8 osztályt végzettek jó része ezek szerint valószínűleg már
régebben (pl. ’80-as években) sem tudott megházasodni egész élete folyamán sem, és ez
valószínűleg még inkább így lett mára. Náluk, a legfeljebb 8 osztályt végzetteknél jellemző
lehet az élettársi kapcsolat és intim párkapcsolat elterjedtsége, és az, hogy ezek helyettesítik a
házasságot.
Az elváltak aránya a felsőfokú végzettségűeknél sőn lesz igen magas (24% a felsőfokú
végzettségű 50-61 éveseknél), ami azt mutathatja, hogy ott már régebben elkezdődött az
individualizálódásnak, a zasság intézménye bomlásának a folyamata. A 35-49 éveseknél
viszont a legfeljebb 8 osztályt gzettek esetében ugrik igen magasra, ami azt mutathatja,
hogy köztük a közelmúltban nőtt meg igen nagy mértékben a válás aránya. Ez lehet a
hagyományok szétzilálódásának, gyengülésének eredménye is, meg a gazdasági válságtól
sújtott helyzetükének is.
Úgy tűnik, hogy jelenleg az a helyzet, hogy a felsőfokú végzettségűek kötnek nagy
átlagban még viszonylag legkorábban házasságot. Ez úgy néz ki, hogy egy viszonylag kis
részük relatíve korán, vagyis g a húszas éveiben, a többiek pedig az átlagnak megfelelően.
Hasonlóan hozzájuk a legfeljebb 8 osztályt végzettek egy kis része is viszonylag korán, de
náluk a többiek nagyon későn (egy részük jóformán egész életen át halogatja, vagy egyáltalán
nem köt házasságot). Náluk csak az ötvenes éveikben járóknál közelíti meg a házasok aránya
a társadalom átlagát (bár még ott sem éri el teljesen). A szakmunkásképzőt végzettek nem
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
72
házasodnak lényegében később, mint a felsőfokú végzettségűek, de náluk nincs „korán”
házasodó plusz csoport. Végül a középiskolát végzetteknél is a későn házasodás feltűnő,
akárcsak az alacsony iskolai végzettségűeknél úgy, hogy itt nincs korán házasodó csoport.
Igaz, hogy a középiskolát végzetteknél legalább a negyvenesek között már eléri a valaha
megházasodottak aránya a luk magasabb (felsőfokú) végzettségűekét, de ennél fiatalabb
korban leszakad azokétól. Így kérdés, hogy nem köztük lesz-e az, hogy a zasodás aránya
nagyon lecsökken majd a jövőben, mert a halasztgatás luk vezet a leggyakrabban teljes
elmaradáshoz.
Összefügg a gyermekvállalási és a házasodási magatartás, és a gyermekvállalási
magatartás vizsgálatával a házasodásiról is tisztább pünk lehet. Az adatokat megvizsgálva
azt találtuk, hogy nemcsak a házasság halogatása, hanem a gyermekvállalás házasságon belüli
halasztása is a középiskolát végzetteknél a leginkább jellemző. Ez a középiskolát végzettek
kategóriájába tartozók nehéz élethelyzeteire utalhat. Itt az együtt élő házasok között 11% volt
a gyermektelenek aránya, a legmagasabb az iskolai végzettség kategóriái közül (szemben az
átlagos 7%-kal).
A házasságon kívül szülés a nőtlenek vagy hajadonok között a szakmunkásképzőt
végzetteknél volt a legnagyobb arányú. Itt 20% volt a gyermekesek aránya, szemben a
nőtlenek vagy hajadonok között átlagos 13%-kal. A legalacsonyabb arán a felsőfokú
végzettségűeknél volt (7%).
Szülőkkel való kapcsolat
A szakirodalomban található elméletek szerint a fiatalok párkapcsolati viselkedését
befolyásolja az, hogy mit tapasztaltak e téren a szüleik részéről. Az egyik elmélet szerint a
válásokkal és újraházasodásokkal járó stressz az, ami a tényező itt. Így minél több ilyent él
át egy gyermek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy ezek (jellemzően negatív)
hatással lesznek (Amato, 1993; Martinson, 1992). A másik elmélet szerint a szülők
példája, szocializációs hatása az, ami számít (McLanahan, 1991). Így a válások,
újraházasodások, élettársi kapcsolatok a szülők részéről arra indítják a gyermekeiket, hogy
gyenge elkötelezettséget alakítsanak ki a párkapcsolatok terén, és engedékeny hozzáállást
ezekhez a lehetőségekhez (Amato, 2001; Axinn, 1996). Egy harmadik megközelítés, mely
magyarázó elmélet is, kutatási módszer is, a szülők életútját, annak strukturális jellemzőit és
ezeknek a gyermekeik életútjával való kapcsolatát vizsgálja (Amato, 2000; Astone, 1994;
Chase-Lansdale, 1995; Simmons, 1987).
A néhány konkrét, említésre méltó tapasztalat egyike, hogy 14 éves gyermekek
családjában tapasztalt feszült, ellenséges légkör kapcsolódott a 17 évvel később az ő házassági
interakcióikban megnyilvánuló ellenségesség szintjéhez (Whitton, 2008). Az elvált szülő
gyermekei negatívabban viszonyulnak a házassághoz (Thornton, 1987; Riggio, 2008), és a
válást átélt gyermekek gyakrabban vesznek részt serdülőkori „romantikus kapcsolatokban”
(Cavanagh, 2008), valamint gyakoribb köztük a több szexuális partner (Kirby, 2005).
Ugyancsak gyakoribbak köztük a pszichés problémák (Sigle-Rushton, 2005) és a házasságon
kívül szülés (Wu, 1993, Hill, 2001), mint másoknál.
Láthatjuk, hogy komoly szakirodalma van már a szülők gyermekeik párkapcsolatára
gyakorolt hatása kutatásának. A 2009-es hazai vizsgálatból már Magyarországot illetően is
rendelkezünk adatokkal (8. ábra).
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
73
A kérdezettek felének élt még az édesapja és közel romnegyedének az édesanyja a
kérdezés időpontjában. Az arányok eltérésének oka részben a rfiak magasabb arányú korai
halandósága lehet, részben az a tény, hogy a házasságkötéseknél a férj legtöbbször néhány
évvel idősebb szokott lenni, mint a felesége. A kérdezettek az életben levő szüleik közül az
édesanyjukkal jóval szorosabb kapcsolatot tartottak, mint az édesapjukkal.
A kérdezettek születésekor csak a szüleik 5%-a nem volt összeházasodva, és később 16%
vált el. Ezzel szemben a felmérést megelőző időszakra (2004-09) a házasságon kívüli szülések
aránya közel 40%-ra nőtt (csaknem 8-szorosára), a teljes válási arányszám pedig 0,4 fölötti
érték lett, ami a házasságok több mint 40%-ának felbomlását vetíti előre (amennyiben ezek a
válási arányok állandósulnak). Így a válások aránya a 2000 utáni évtizedben mintegy 2,5-
szerese volt annak, mint amilyen elvált arányt a 2009-ben megkérdezett 15-61 évesek szülei
között tapasztalhattunk (és ez a jóval magasabb arány valószínűsíthető a jövőre nézve is).
A vizsgált mintában csak a kérdezettek születésekor nem házas szüleinek nem egészen ¼-e
házasodott össze később. Valószínűnek tűnik, hogy ez az arány nem nőhetett inkább
csökkenhetett – az utóbbi évekre, tekintve, hogy a házasságkötések aránya erősen lecsökkent.
A házasságon kívüli szülések egy része esetében élettársi kapcsolatban élnek a gyermek
szülei, az élettársi kapcsolatokról pedig tudjuk, hogy többszörte bomlékonyabbak a
házasságoknál. Így mindezen ltozások és trendek következményeként sokkal gyakoribbá
válnak a csonka családok a jövőben, mint amilyen ezek aránya a vizsgált népességben volt.
A kérdezettek körében mintegy 20% volt azok aránya, akiknek a szülei vagy elváltak, vagy
nem éltek házasságban, és később sem házasodtak össze
22
. Valószínű, hogy a kérdezettek
életében ez még nem a végleges arány, még nőhet valamelyest, hiszen egy részük még csak
tizenéves, és előfordulhat, hogy a szülei még csak a jövőben fognak elválni. Így talán még az
¼-ük is ilyen helyzetűvé válhat idővel tehát, hogy a szülei elváltak (különváltak), vagy r
a születésekor sem éltek együtt.
A 2004-09-es jellemző trendet előrevetítve viszont másféle képet vázolhatunk fel a jövőre
nézve
23
. Az utóbbi években született gyermekek életében az valószínűsíthető, hogy legalább
50%-uk tapasztalja majd meg azt a helyzetet, ami a kérdezetteknek g csak mintegy 1/5-
ével történt meg
24
, hogy vagy már a születésekor hiányzott az egyik szülője, vagy később
elváltak (illetve szétváltak, amennyiben élettársi kapcsolatban éltek) a szülei.
A kérdezettek közül 63% lényegében vagy teljes mértékben vonzó példának tekintette a
maga számára a szülei párkapcsolatát, míg 17% - minden hatodik kérdezett lényegében nem
vagy egyáltalán nem. Kérdés, hogy a legfiatalabb generációkban nem lehet-e jóval nagyobb
ez utóbbiak aránya, tekintve a párkapcsolatok növekvő bomlékonyságát.
22
Mivel az élettársi kapcsolatban élők párkapcsolatai jóval bomlékonyabbak, mint a házasságban élőkéi,
valószínű, hogy a később sem összeházasodó mintegy 4%-nyi szülő mintegy ¾-e, tehát 3% párkapcsolata később
felbomolhatott.
23
A közel 40%-nyi házasságon kívül születettnek talán egyharmada esetében nem lehetett jelen a gyermek apja a
kapcsolatban már a gyermek születésekor sem, a másik 2/3 élettársi kapcsolatban élhetett együtt.
24
Vagy a valószínű jövőt is beleszámítva talán ¼-ükről mondható majd el.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
74
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
8. ábra Szüleik párkapcsolatát elutasítók
25
aránya, %
A fiatalabb generációkban jóval gyakoribb volt, hogy a kérdezett szülei élettársi
kapcsolatban éltek, vagy nem éltek együtt, amikor a rdezett született. Ez volt a helyzet az
idősebb (35-61 éves) korcsoport 3%-ánál, és a fiatalabb (15-34 éves) korcsoport 7%-ánál. Az
idősebb korcsoportban a szüleik párkapcsolatát példaképnek nem tekintők között 8% volt
azok aránya, akiknek a szülei nem éltek párkapcsolatban (szemben az átlagos 3%-kal), a
fiatalabb korcsoportban 16% (szemben az átlagos 7%-kal).
Ha azt vesszük szemügyre, hogy a gyermekük születésekor házasként együtt élő és nem
élő szülők gyermekei milyen arányban nem tekintették szüleik párkapcsolatát példaképnek,
akkor azt látjuk, hogy az idősebb generációban (35-61 évesek) a házas szülők gyermekei
16%-ban nem tekintették szüleik kapcsolatát példaképnek, a nem házas szülők gyermekei
viszont 44%-ban utasították el azt. A fiatalabb korosztályban (15-35 évesek) a zas szülők
gyermekei 20%-ban utasították el szüleik párkapcsolatát, a nem házas szülők gyermekei 54%-
ban.
Ez az eredmény egyrészt azért fontos, mert arra vall, hogy amint egyre ritkábban születnek
a gyermekek házasságban, úgy válik egyre ritkábbá az is, hogy a szüleik közötti kapcsolat
vonzó eszményt jelentsen a számukra. Mivel egyre gyakoribbá vált az utóbbi két-három
évtizedben az, hogy a gyermekek házasságon kívül születnek, az eredmény alapján reális,
nagyon valószínű és lényegében biztosra vehető föltevés az, hogy egyre ritkábbá vált és válik
az, hogy a gyermekek a szülők ldájára tudnak építeni párkapcsolatuk kialakításakor, ezért
egyre nagyobb szükség van arra, hogy külső segítséget kapjanak a párkapcsolatra való
felkészítés, családi életre való nevelés formájában. A fiatalabb generációban is g csak 7%
volt azok aránya, akiknek a szülei nem éltek zasságban a kérdezett születésekor. Jelenleg
(az utóbbi években) viszont a házasságon kívüli születések aránya már a 40%-ot közelíti.
Valószínűnek tűnik, hogy közöttük is az így születők több mint a fele nem találja majd vonzó
példának a szülei közötti kapcsolatot.
25
„Szülei párkapcsolata mennyiben követendő példa az Ön számára?” Elutasította az, aki 5 fokozatú skálán csak
1-est vagy 2-est adott erre.
20
54
16
44
0
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
Házas szülők gyermeke Nem házas szülők gyermeke
1535 éves
3561 éves
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
75
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
9. ábra A szüleik párkapcsolatának elutasítása a gyermekük születésekor házas szülőkel
rendelkező kérdezettek körében
26
,%
A szülők párkapcsolatának elutasítása nőtt a fiatalabb generációkban azok között is, akiknek a
szülei házasok voltak a gyermekük születésekor. Ez valószínűleg döntően annak köszönhető,
hogy erősen megnőtt a válások aránya az utóbbi évtizedekben. Nagyon erős összefüggés
tapasztalható, érthető módon, a szülők párkapcsolatának, mint példának az elutasítása és az
elvált szülők aránya között. A szüleik párkapcsolatát csak a gyermekük születésekor házas
szülőkel rendelkező rdezettek átlagosan 17%-a nem találta vonzó ldának, de az elvált
szülők gyermekeinek az 54%-a utasította el, míg az el nem váló szülők gyermekei csak 10%-
ban utasították el szüleik párkapcsolatát mint eszményt (9. ábra). A születésükkor házas
szülőkkel rendelkezők között többé-kevésbé vonzó példának találta a szülei párkapcsolatát
64% az el nem vált szülők gyermekeinek 74%-a, míg az elváltakéinak csak 17%-a.
Azért is fontos, hogy a gyermekük születésekor nem házas szülők kapcsolatát jóval
gyakrabban utasítják el, és jóval kevésbé tekintik eszményinek a gyermekeik, mint a házas
szülőkét, mert a házasságon kívüli szülések és az élettársi kapcsolatok elterjedésével ez a
helyzet a korábbinál sokkal gyakoribbá vált napjainkra, és várhatóan ez a jövőben is így lesz.
Fontos az is, hogy a fiatalabb generációkban sem ltozott ez a trend. Ez valószínűleg azért
lehet így, mert hiába gyengült az erkölcsi ellenállás a házasságon kívül szüléssel szemben az
utóbbi 2-3 évtizedben a társadalomban, ez nem ltoztat azon, hogy az ilyen helyzet jóval
gyakrabban vezet ahhoz, hogy a párkapcsolat felbomlik, és így az egyik szülő mintegy eltűnik
a képből, valószínűleg gyakran elhidegülés vagy veszekedések után. Így természetes és
érthető, hogy a kérdezettek a tapasztalataik alapján igen gyakran nem ítélik meg pozitívan,
sikertörténetként és vonzó eszményként az ilyen, a szüleik közötti élettársi kapcsolatokat. Más
magyarázatot nehéz lenne találni a tapasztalt trendeket illetően.
26
„Szülei párkapcsolata mennyiben követendő példa az Ön számára?” Elutasította, aki 5 fokozatú skálán csak 1-
est vagy 2-est adott erre.
54
10
0
5
10
15
20
25
30
35
40
45
50
55
Elvált szülők gyermekei El nem váló szülők gyermekei
%
Átlag: 17%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
76
A nemi partnerek száma és a párkapcsolat labilitása
Az 1954-69-ben házasodottaknál még 60% volt azok aránya, akiknek sem a
házastársukkal, sem mással nem volt nemi kapcsolatuk házasságkötésük előtt, ami a 2000-
2009-es házasságkötési kohorszra 8%-ra csökkent. Azok aránya viszont, akiknek legalább két
nemi partnerük volt a házastársukon kívül első házasságkötésük előtt, 11%-ról 59%-ra nőtt
ugyanezen időszakban. A változás mindkét esetben folyamatos.
Ha a különböző házassági kohorszokat tovább vizsgálva nem foglalkozunk azzal, hogy
házasságkötés előtt vagy esetleg válás után volt-e az említett nemi partner, hanem csak ettől
függetlenül a partnerszámmal, akkor az látszik, hogy az 1960-astól az 1980-as évekig volt egy
nagyarányú, erőteljes romlás, azaz növekedés a partnerszámban, aminek következtében az 1
partnerről beszámolók aránya 53-ról 29%-ra csökkent, a 4 vagy több partnerről beszámolóké
pedig 13-ról 43%-ra nőtt. Majd ez megállt, úgyhogy az 1980-as és az 1990-es években
házasságot kötöttek adatai között alig van változás. (Elképzelhető, hogy talán annak
köszönhető ez, hogy a válások aránya a rendszerváltozás körül átmenetileg meredeken
visszaesett.) Az utóbbi évtizedet viszont újabb, bár valamivel enyhébb hasonló tendencia
jellemezte. Ez azt jelenti, hogy az 1990-esről a 2000-es évekre a megkötött házasságoknál az
1 partnerről beszámolók aránya 28-ról 21%-ra csökkent, a 4 vagy több partnerről
beszámolóké 41-ről 48%-ra nőtt.
Ugyanezeket a trendeket látjuk azoknál, akik csak egy házasságot kötöttek. Ez érthető,
hiszen a zöme csak egy házasságot kötött élete folyamán. Mindenesetre ez azt mutatja, hogy
nem a válások miatti újabb kapcsolatok alakították ki ezeket a tapasztalt arányokat, hanem
zömmel a házasság előtti bomlékony együttélések (vagy egyéb, még lazább kapcsolatok)
elterjedése. Itt a konkrét számok szerint az első házasságkötési kohorsztól (1954-69-es) az
utolsóig (2000-2009-es) 63-ról 21%-ra csökkent a csak 1 partnerről beszámolók aránya, az
1970-es évektől 2000-2009-es időszakig pedig 48-ról 21%-ra. A legalább 4 partnert említőké
az utóbbi időszakban 26-ról 47%-ra nőtt
27
.
Ha megnézzük az elváltak és különváltak arányát iskolai végzettségenként a házasodási
kohorszokban, akkor az látható, hogy legalábbis a 2. (az 1970-es években házasodott)
kohorszban kimagaslóan nagy az elváltak és különváltak együttes aránya a felsőfokú
végzettségűeknél. Ugyanakkor a legfeljebb 8 osztályt végzetteknél meg éppen a későbbi
kohorszokban nő meg a többihez képest. Tehát régebben (talán az 1970-80-as években)
inkább a magasabb iskolai végzettségűeknél lehetett elég magas a válások aránya, majd a
következő időszakban főként az alacsony iskolai végzettségűeknél nőhetett meg. A magas
iskolai végzettségűek között az 50 évesnél fiatalabb generációkban jelenleg az átlagosnál
alacsonyabb a válás aránya. (E rdésre bővebben kitér a válás háttértényezőivel foglalkozó
fejezet.)
A felmérés eredménye az is, hogy azok között, akik sikeresek a munkapiacon, az iskolai
végzettség csökkenésével válik gyakoribbá az, hogy valakinek legalább két nemi partnere volt
a házastársán kívül első házasságkötése előtt, és az iskolai végzettség növekedésével az, hogy
sem a házastársával, sem mással nem volt nemi kapcsolata az első házasságkötése előtt. A
sikerteleneknél (a munkanélkülieken kívül például alkalmi munkákból élők) viszont nem volt
27
Az 1954-69-es időszak utóbbiaknál a kis esetszám miatt értékelhetetlen, de valószínűnek tűnik, hogy a 10%-ot
akkor nemigen haladhatta meg az arány.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
77
egyértelmű, világos tendencia, bár úgy tűnik, a magasabb iskolai végzettségűeknél az
átlagosnál jellemzőbb itt az, hogy legalább két partnere volt még első házasságkötése előtt.
Már egy 1993-as magyarországi családi érték vizsgálat eredményeit
28
elemezve az a
tapasztalat volt megfogalmazható, hogy a válás és az élettársi kapcsolat is messze leginkább a
legfeljebb 8 osztályt végzettekre volt jellemző, és az élettársi kapcsolatban élés kevéssé, a
válás pedig a legkevésbé a diplomásokra
29
. A válás és az élettársi kapcsolat is jellemzőbb volt
azokra minden, tehát még a legmagasabb iskolai végzettségnél is , akik sikertelenek a
munkapiacon (ez nemcsak a munkanélkülieket jelenti, hanem rokkantnyugdíjasok, alkalmi
munkából élők is ide kerültek). A válás és az élettársi kapcsolat jóval gyakoribb volt azok
között, akik az apjuk iskolai végzettségéhez képest lefelé mobilak, mint akik fölfelé
30
.
A településtípusok szerint tekintve az volt látható, hogy a falvaktól Budapest felé haladva
nőtt a lás és az élettársi kapcsolatban élés gyakorisága, és különösen Budapesten ugrott
meg. Az egyház tanításait követve vallásosakra kevésbé volt jellemző az élettársi kapcsolat is
és a válás is, mint azokra, akik nem vallásosak.
Amint fent, a Magyarország demográfiai trendjeit bemutató részben már említettem, az
1990-es években minden társadalmi rétegben nőtt a házasságon kívül születések aránya, de a
leginkább az alacsony iskolai gzettségűek között. Ez tehát az utóbbi időszakban is főleg
közöttük volt jellemző (Spéder, 2004).
Visszatérve a 2009-es „Családi kapcsolatok” felmérés eredményeire: jóval nagyobb volt az
elváltak aránya (ahol az első házasság fölbomlott) azoknál, akiknél a leendő házastárson kívül
legalább két nemi partner is volt az első házasságkötés előtt, mint a többieknél (akiknél csak
egy ilyen partner volt vagy egy sem) (10. ábra). Az előbbieknél (több nemi partnerűek) 29%
volt az elváltak aránya, szemben a többieknél jellemző 21-23%-kal
31
.
Tehát a házasság bomlékonysága szempontjából nem azok váltak el élesen a többiektől,
akiknek sem a házastársukkal, sem mással nem volt nemi kapcsolatuk az első házasságkötés
előtt, hanem a skála másik széle, vagyis azok, akiknél két vagy több más nemi partner is volt
a leendő házastárson kívül az első házasságkötés előtt.
Egy másik eredmény is ebbe az irányba mutat. Az együtt élő házasoknak csak 3%-a
esetében volt az első házasságkötésük előtt felbomlott másik élettársi kapcsolata, (nem a
leendő házastárssal), míg elváltaknál 11%-nak (n=11).
28
Ezek és a következő ismertetett eredmények forrása: Tárkányi Ákos: Az élettársi kapcsolatban élés
háttértényezői. Kézirat. (Az 1993-as vizsgálatnak amely az adatok forrása volt az anyagát bemutatja
Pongráczné, 2000.)
29
Az élettársi kapcsolatban élés a szakmunkásképzőt végzettek között volt a legritkább. Az 1996-os
mikrocenzus adatai szerint miközben az élettársi kapcsolatban élés gyakorisága minden iskolai végzettségi
szinten nőtt 1990-től 1996-ig, iskolai végzettség szerinti megoszlása ekkor is ugyanúgy alakult, mint 1990-ben
és mint az 1993-as vizsgálat adatai szerint, tehát az iskolai végzettség növekedésével egy erős csökkenés
keveredett egy U alakú görbével. Vagyis az élettársi kapcsolatban élés gyakorisága erősen csökkent a 8 osztályt
sem végzettektől a szakmunkásképzőt végzettek felé haladva, majd kissé nőtt az egyetemet vagy főiskolát
végzettek csoportja felé.
30
Ezek az összefüggések általában szignifikánsak voltak. Kivétel a munkapiaci sikeresség és az élettársi viszony
közötti kapcsolat a szakmunkásképzőt végzetteknél (ahol gyenge volt az összefüggés) és a diplomásoknál (ahol
kicsi volt az esetszám).
31
Pearson: 0,049
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
78
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
10. ábra: Elváltak aránya az első házasságot megelőző nemi kapcsolatok száma
32
szerint, %
Úgy tűnik, hogy ami romboló, az a több komoly kapcsolat megszakadása. Ez teheti talán
„begyakorolttá”, megoldási mintává a szakítást, vagy olyan rültté, zavarttá a személyiséget,
hogy nem lesz ezáltal alkalmas a sikeres párkapcsolatra. Bár itt is felvethető, hogy talán csak
(vagy nagyobb arányban) olyan személyeknek van sok párkapcsolata, akik nem igazán veszik
komolyan a hűséget vagy a párkapcsolatot, ezért a házasságot is könnyebben felbontják (vagy
olyanoknak, akik személyisége eleve sérültebb, vagy akiknek rossz volt a szocializációjuk).
Tehát lehet itt is úgy érvelni, hogy csak előzetes szelekció eredménye ez a tapasztalat.
Ennek a tapasztalatnak, hogy bomlékonyabbak azok a házasságok, amelyeket élettársi
kapcsolat előzött meg, mint azok, amelyeket nem, a négy lehetséges magyarázatát összegezte
az addigi eredmények alapján egy korábbi kutatás (Cohan, 2002).:
1. Az élettársi kapcsolatban élők összetétele valamilyen (szociológiai, pszichológiai,
kulturális) szempontból különbözik a házasokétól. Tehát olyanok lépnek élettársi
kapcsolatra, akik a válásra eleve hajlamosabbak.
2. Az élettársi kapcsolat megváltoztatja a benne élők értékrendjét. Tehát az élettársi
kapcsolatban élés a benne élők számára leértékeli a házassághoz köthető erkölcsi
értékeket, így a hűséget, tartósságot.
3. Mire az élettársi kapcsolatban élők eljutnak a zasodásig, már kezdenek kiábrándulni a
kapcsolatból, a partnerből. Tehát ha az élettársi kapcsolattal együtt nézzük a párkapcsolat
hosszát, akkor – e szerint az érv szerint mindegy, hogy élettársi kapcsolat előzte-e meg a
házasságot, ezzel a számítási módszerrel ugyanolyan lesz a felbomlás valószínűsége.
4. Az élettársi kapcsolatban már élt házasok valamiért rosszabbul kommunikálnak egymással
(kevésbé konstruktívan, türelmesen, támogatóan), mint azok, akik korábban ilyenben nem
32
A diagram azon két kérdésre adott válaszokat összegzi, hogy „volt-e Önnek nemi kapcsolata első
házastársával a házasságkötésük előtt” és hogy „házastársán kívül hány emberrel élt elházasságkötéséig nemi
életet”.
23
21
22
29
0
5
10
15
20
25
30
35
Nem volt nemi
kapcsolata
zastársával és
rajta kívül mással
sem
Volt nemi
kapcsolata
zastársával, de
rajta kívül mással
nem
Másik személlyel
volt nemi
kapcsolatas
zastársával is
lehetett)
Két vagy több
másik személlyel
volt nemi
kapcsolatas
zastársával is
lehetett)
%
Egy másik
személlyel volt
nemi kapcsolata
(és házastársával
is lehetett)
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
79
éltek. Ez a magyarázat az előző három kombinációjának is tekinthető, azokat nem zárva ki
a „közvetítő tényezőt”, avagy a felbomlás közvetlen okát igyekszik megnevezni.
A fentiek közül a második lehetőséget alátámasztja az a kutatási eredmény (Axinn, 1992),
hogy az élettársi kapcsolatban élés a benne élők számára leértékeli a párkapcsolat tartósságát,
így az élettársi kapcsolatok terjedése hozzájárul a válás gyakoribbá válásához
33
.
Tach kutatása (2009 azt mutatta ki, hogy az előzetes élettársi kapcsolat akkor növeli a
válás esélyét, ha ebből már van olyan gyerek, aki nem a házastárssal közös gyermek,
Teachmané (2003) pedig azt, hogy akkor növeli a válás esélyét, ha a házas fél nem vagy nem
csak a későbbi, leendő házastársával élt az első házasságkötése előtt élettársi kapcsolatban.
Egyesek az előzetes élettársi kapcsolatot követő zasságoknak a közvetlen
házasságokénál nagyobb bomlékonysága hátterében a szelekciós hatást hangsúlyozták
(Lillard, 1995). Mások szerint az lehet az ok, hogy az összeköltözés után a kapcsolat
„tehetetlensége” („inertia”) folytán a párok belesodródnak a házasságba (amit így sokszor
nem fontolnak meg eléggé, és hiányzik az egymás iránti komolyabb elkötelezettség). Ezért
valószínű, hogy ha volt már eljegyzés az élettársi kapcsolat előtt, akkor jobb lesz az azt
követő házasság minősége és nagyobb a stabilitása, mint ha nem volt, minthogy az eljegyzés a
megfontolás és elkötelezettség jele lehet (Stanley, 2006). Két kutatási eredmény is igazolja ezt
az utóbbi feltevést (Brown, 2004, Rhoades, 2009).
Egy további eredmény (Busby, 2010) szerint pedig, ha viszonylag később, illetve főleg, ha
csak a házasságkötés után kezdte egy pár a nemi életet, akkor gyakrabban volt a
házasságuk minősége. Ennek a magyarázata az lehet, hogy akik korán kezdik a közös
szexuális életet, rendszerint össze is házasodnak, mivel az idő előtti
34
intim együttlétek miatt
kapcsolatuk szociális és pszichés szempontból kusza lesz és bonyolult, amiből nagyon nehéz
kilépni. Az ilyen meggondolatlanul, zavarosan induló kapcsolat azonban gyakran nem vezet
jóra, azaz kudarc és válás lesz a vége. Akik később kezdték a nemi életet, azok addigra, mire a
szexuális élet megerősítette a kapcsolatukat, gyakrabban megtanultak rendesen kommunikálni
egymással, és tisztázták azt is, hogy egyformák vagy különbözőek-e az elképzeléseik az
életről, ami a házasság alapja.
A válás háttértényezői
A válás Budapesten és az alacsony iskolai végzettségűek között a leggyakoribb
35
(11.
ábra). Budapesten feltehetőleg az erkölcsi és családi kötelékek lazább volta, a vallásgyakorlás
kisebb aránya miatt lehet ez így. A válásnak az alacsony iskolai végzettségűek között
leggyakoribb voltára pedig talán az a magyarázat, hogy fejlett társadalmakban (amilyennek a
budapestit itt tekintjük), ahol már a nagyfokú individualizáció miatt gyakori és könnyen
33
Ugyanakkor olyan kutatási eredmény is született (Kulu, 2010), mely szerint pl. erősen individualista, nem
vallásos nagyvárosi nők esetében az előzetes élettársi kapcsolatban élés még mindig kisebb későbbi válási
aránnyal járt együtt, mint ennek a hiánya. Ez utalhat az élettársi kapcsolat esetükben pozitív szerepére a szerző
szerint. Bár elképzelhető, hogy az inkább a magyarázat, hogy ilyen esetben az élettársi kapcsolat választása a
részükről nagyobb fokú kötődés, elkötelezettség jele volt, mint az enélküli direkt házasság.
34
Túl korai azaz pszichés és szociális szempontból nem eléggé érett partnerek kapcsolata, vagy olyan
kapcsolat, amelynél a partnerek még nem eléggé ismerték egymást és az összeillőségük mértékét, mire már nagy
elkötelezettséget feltételező intim kapcsolatot alakítottak ki.
35
A felsőfokú végzettségűek zött vagy már régebben is gyakoribb volt, mint a társadalom átlagában, vagy az
a jellemző, hogy itt a válás még a viszonylag idősebb (középkorú és idősebb) házasok között is gyakoribb az
átlagosnál. Ez a kettő egyszerre is igaz lehet. A helyzet tisztázása további kutatást kíván.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
80
elérhető megoldás a válás, ott a több kulturális tőkével rendelkező magasabb iskolai
végzettségűek jobban ki tudják választani a házastársukat, és gyakrabban el tudják érni azt is,
hogy a házasságuk jól működjön, tehát ritkábban jutnak el odáig, hogy el kívánnak válni. Ezt
az összefüggést valószínűsíti egy külföldi kutatási eredmény is. Blossfeld és társai (1995)
összehasonlították a válás kockázatának alakulását iskolai gzettség szerint három
országban: Olaszországban, Németországban és Svédországban. Azt tapasztalták, hogy a
tradicionális olasz társadalomban a válás kockázata jóval kisebb, mint az erősen
modernizálódott svéd társadalomban, viszont az olaszoknál a magas iskolai végzettségűek
válási kockázata nagyobb, mint az alacsony iskolai végzettségűeké, g a svédeknél éppen
fordítva, az alacsony iskolai végzettségűe a nagyobb (mint ahogy utóbbit Budapest
esetében is tapasztaltuk egy 1993-as kutatás adatainál, vagyis hogy ott az alacsonyabb
végzettségűek válnak inkább).
p < 0,01. Forrás: „Családi kapcsolatok” felmérés.
11. ábra Az első megkötött házasságok közül a fölbomlottak aránya a település típusa
szerint, %
Tehát a tradicionális társadalomban a magasabb iskolai végzettségűek előnye az, hogy
könnyebben ki tudnak lépni egy elviselhetetlen kapcsolatból, míg az individualizálódottban
az, hogy hatékonyabban és gyakrabban el tudják érni, hogy a kapcsolatuk jól működjön. Az
alacsonyabb iskolai végzettségűek hátrányos helyzete így a nagyobb egyéni szabadság
viszonyai között is megmarad.
Ehhez hasonló egy másik, svéd kutatás eredménye (Hoem, 1997), mely nők születési
kohorszaiban hasonlította össze a válás kockázatának alakulását iskolai végzettség szerint.
Míg az 1944-es kohorsznál még minden iskolai végzettségnél alacsony az elválás
valószínűsége, csekély a különbség a különböző iskolai végzettségűek elválásának
valószínűsége között, és a magas iskolai gzettségűek kockázata kissé magasabb, mint az
alacsony iskolai végzettségűeké, addig a legfiatalabb, 1964-es kohorsznál az átlagos válási
valószínűség jóval nagyobb, mint korábban, a legalacsonyabb iskolai végzettségűek elválási
esélyének nagysága már messze meghaladja a legmagasabb iskolai végzettségűekét, a
21
25
23
36
0
5
10
15
20
25
30
35
40
Község Város Megyeszékhely,
megyei jogú
város
Budapest
%
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
81
különböző iskolai végzettségűek elválási valószínűségei között óriási különbségek jönnek
létre.
Kérdés, hogy Magyarországon az igen magasra nőtt válási arányszám mögött milyen
tényezők állnak. Vajon milyen tényezők csökkentik, és az említetteken kívül milyen
tényezők növelik a válások arányát, kockázatát? Vajon a fiatalok párkapcsolatainak az utóbbi
két-három évtizedben kialakult kuszasága, a bizonytalan, átmeneti kategóriák intim
párkapcsolat, élettársi kapcsolat arányainak a megnövekedése mennyire járulhattak hozzá a
válások arányának a növekedéséhez?
A több partner és a házasság nagyobb bomlékonysága között összefüggés mutatkozik,
amint az előző részben említettük. Ezt mutatják azok a kissé részletesebb eredmények is, hogy
az 1970-es és 1980-as években házasodottak között kisebb arányban bomlottak föl azok
házasságai, akik első házasságkötésük előtt nem éltek senkivel, vagy legfeljebb csak a
házastársukkal nemi életet, mint azoké, akiknek legalább két más partnerük is volt
36
. Így
valószínűsíthető, hogy a partnerkapcsolatok kuszasága hozzájárult a válások aránnak a
növekedéséhez, és hogy ez a negatív hatás továbbra is fennáll.
A 2009-es felmérés egy további eredménye az is, hogy a hűség leértékelése és a nemi
élettel kapcsolatos nézetek engedékenysége pozitívan függtek össze a válás gyakoriságával. A
házastársi hűtlenség szerepét és a r tagjai egymás iránti elkötelezettségének mértékét
tételezhetjük fel lehetséges közvetítő tényezőkként. Egy kutatás (Billingham, 1987) kimutatta,
hogy minél alacsonyabb az elköteleződés szintje egy kapcsolatban, annál hajlamosabbak a
felek verbális és fizikai erőszak alkalmazására a konfliktusok kezelésében.
Míg a több partnerkapcsolat magasabb válási valószínűséggel járt együtt, a válás
gyakorisága csökkent a vallásosság növekedésével. A valaha is házasságot kötöttek között 7,
11, és 14% volt a különváltak és elváltak együttes aránya a vallásosság szerint csökkenő
kategóriákban, vagyis sorra az egyházuk tanítása szerint vallásosak, a maguk módján
vallásosak és a nem vallásosak között. A 35-61 éves korosztályban 10, 16 és 21% voltak ezek
az arányok.
A párkapcsolattal való elégedettség ezzel pont ellentétesen alakult: 8, 11, 12% volt a
legfeljebb közepesen elégedettek és 67, 57, 55% a párkapcsolatukkal maximálisan elégedettek
aránya a vallásosság csökkenő kategóriái szerint. Vagyis minél vallásosabbak voltak a
kérdezettek, annál elégedettebbek voltak a párkapcsolatukkal az egyházuk tanítása szerint
vallásosaknak a 67%-a volt maximálisan elégedett a párkapcsolatával, míg a nem
vallásosaknak csak az 55%-a. Ha a vallásosság a párkapcsolattal való nagyobb fokú
elégedettséget jelent, azzal is a válás arányát csökkentő tényezőnek bizonyulhat.
Összefoglalás
Magyarországon a huszonévesek között az intim vagy látogató” párkapcsolat a
legelterjedtebb, minden harmadik fiatal ilyenben él. Így az élettársi kapcsolat, melynek aránya
körükben ennél jóval alacsonyabb, talán csak átmeneti fázis sok esetben a házasság felé. (De
lehetséges, hogy sok esetben véget ér az intim párkapcsolat, mielőtt élettársi kapcsolattá vált
volna, illetve az élettársi kapcsolat, mielőtt házassággá vált volna.)
36
Az 1970-es években kötött házasságok esetében azok házasságai is gyakrabban bomlottak föl, akiknek még
egy másik partnerük is volt a házasságkötés előtt.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
82
Szintén közel egyharmadot tesz ki a partnerkapcsolatban nem élők csoportja. Ez arra
látszik utalni, hogy a házasságkötés halogatása és alacsony szintje mögött nemcsak az élettársi
kapcsolatok elterjedése állhat, hanem jelentős részben a partnerkapcsolat lkül élők
arányának a növekedése is.
Így tehát a 18-29 éves népességben 30% nem él párkapcsolatban, 56% párkapcsolatban él,
de nem él házasságban és 14% házasságban él. Az 56% párkapcsolatban élőből 45% élettársi
kapcsolatban vagy intim párkapcsolatban él. A bizonytalan jellegű kapcsolatok aránya g a
harmincasok között is 25%.
Magyarországon kb. 1965-85-ig volt egy általános korábbra tolódás az első szexuális
kapcsolat kezdetének életkorában: 1,0-1,4 évvel. Az 1990-es években nem csak az első
gyermekszülés átlagos időpontja került későbbre, hanem magának a nemi életnek a
megkezdéséé is későbbre tolódott. Ez a viszonylag később kezdőknél, tehát valószínűleg
főként középiskolát végzetteknél jelentkezik. Talán a felsőoktatás kiterjedésének a hatása
lehet ez, vagy a gazdasági válságé. Más vizsgálatból (Kamarás, 2002) már ismert, hogy a
leginkább a középiskolát végzettek termékenysége csökkent le a ’90-es évek folyamán.
Míg a jelenleg 60-as éveikben járóknál 18-19 év volt a nemi élet kezdetének medián
életkora, a változások eredményeként a mai huszonévesek között a 17 éves kor jelenti a
mediánt. Ugyanakkor a házasodás tipikus életkora megnőtt. Mintegy gy évtizede
Magyarországon a nők első házasságkötési átlagéletkora 21-22 év volt, ami 2008-ra 28 évre
nőtt. Így mintegy 3 évről jó egy évtizednyire nőhetett annak a tipikus életszakasznak a hossza,
amelyben a fiatalok jelentős részben már nemi életet élnek, de még nem élnek házasságban.
Természetesen sokféle egyéni szituáció és élettörténet volt és van. Ezek az adatok csak arra
mutatnak , hogy sokszorosára nőhetett azok aránya, akik házasság előtt nemi életet élnek,
illetve hogy az élettársi kapcsolat vagy a látogató párkapcsolat sok esetben már nem csupán a
házasság bevezetője lehet. A huszonéves korban jellemző lazább, bizonytalanabb kapcsolatok
egy sajátos életformává és ezáltal jellemzett életszakasszá váltak sokak számára. Az esetek
egy jelentős részében az ilyen kapcsolatok már nem is válnak később házassággá. A jelenlegi
demográfiai trendek, főként a teljes első női zasságkötési arányszám értékének alakulása
alapján az jelezhető előre, hogy a jelenlegi 15 évesek 35-50%-a soha nem fog házasságot
kötni, hacsak nem nő meg ismét jelentősen és tartósan a házasságkötések arányszáma.
Az élettársi kapcsolatok labilisabbnak, bomlékonyabbnak mutatkoztak a házasságoknál, és
az a következtetés is adódott, hogy minél többször él valaki ilyenben, annál nagyobb az esélye
arra, hogy fölbomlik a kapcsolata. Az nem derült ki, hogy itt szelekciós hatás van, tehát a
tapasztalt jelenség csak annak az eredménye, hogy nagyobb számú élettársi kapcsolatra az
erősebben individualista emberek lépnek, akiknél kevésbé fontos a hűség, illetve a
párkapcsolat tartóssága, vagy pedig az élettársi kapcsolatban élés állapota eleve, önmagában
hozzájárul ehhez a végeredményhez. E kérdés további kutatás tárgya lehet. Az élettársi
kapcsolatnak a szelekciós hatástól független, a párkapcsolat bomlékonyságát önmagában
növelő hatását már mutatta ki kutatás (Axinn, 1992).
Az első házasságkötés előtti élettársi kapcsolatok általában rövidek, csak egyfajta előzetest
jelentenek a házassághoz, a második házasságoknál viszont az emberek egy jelentős
kisebbsége akár sokáig halogatja a házasságkötést, és darabig mintegy a házasság helyett
élnek élettársi kapcsolatban.
Bár csak 14% élt házasságban a 18-29 éves korcsoportban, de a legtöbbjük számára az
eszmény és cél a házasság volt. Ilyen szempontból 83% választotta a házasságot, szemben
azzal a 6%-kal, aki az élettársi kapcsolatot (vagy tágabb szemszögből azzal a 17%-kal, aki
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
83
nem, vagy talán nem döntött még a házasság eszménye mellett). A nagy többség továbbra is
házasságban akar élni, nem élettársi kapcsolatban. Ugyanakkor sokan különböző
bizonytalanságok, problémák, konfliktusok miatt végül addig halogatják a zasságkötést,
amíg nem lesz belőle semmi, és így nekik csak a házasságoknál jóval labilisabb élettársi
kapcsolatok maradnak.
A legfeljebb 8 osztályt végzetteknél a legalacsonyabb már évtizedek óta a megházasodók
aránya, de az utóbbi két évtizedben a középiskolát végzetteknél is nagyon lecsökkent.
Feltételezhető, hogy a vőben a halasztgatás náluk vezet a leggyakrabban a házasságkötések
végleges elmaradásához. Figyelemre méltó, hogy az utóbbi két évtized folyamán náluk volt a
leginkább jellemző a nemi élet kezdetének a későbbre halasztása is, és még inkább az első
gyermek megszületéséé utóbbi a házasságon belül is. Így a középiskolát végzettek sajátos
problémái további kutatást kívánnak. Így van!
A gyermekük születésekor nem házas szülők kapcsolatát jóval gyakrabban utasítják el, és
jóval kevésbé tekintik eszményinek a gyermekeik, mint a zas szülőkét. A fiatalabb
generációkban sem ltozott ez a trend. A házasságon kívüli szülések és az élettársi
kapcsolatok elterjedésével ez a helyzet a korábbinál sokkal gyakoribbá vált napjainkra, és
várhatóan ez a jövőben is így lesz. Mivel egyre gyakoribbá vált az utóbbi két-három
évtizedben az, hogy a gyermekek házasságon kívül születnek, az eredmény alapján reálisnak
tűnik az a következtetés, hogy egyre ritkábbá vált és válik az, hogy a gyermekek a szülők
példájára tudnak építeni párkapcsolatuk kialakításakor, ezért egyre nagyobb szükség van arra,
hogy külső segítséget kapjanak a rkapcsolatra való felkészítés, családi életre való nevelés
formájában.
Az 1954-69-ben házasodottaknál még 60% volt azok aránya, akiknek sem a
házastársukkal, sem mással nem volt nemi kapcsolatuk házasságkötésük előtt, ami a 2000-
2009-es házasságkötési kohorszra 8%-ra csökkent. Azok aránya viszont, akiknek legalább két
nemi partnerük volt a házastársukon kívül első házasságkötésük előtt, 11%-ról 59%-ra nőtt
ugyanezen időszakban. A változás mindkét esetben folyamatos.
Külföldi kutatási eredmények szerint nagyobb a válás esélye, ha volt már korábbi más
élettársi kapcsolat vagy más kapcsolatból született gyermek a házasságkötés előtt (Tach,
2009, Teachman, 2003). 2009-es hazai felmérésünk eredményei hasonlóak. Jóval nagyobb
volt az elváltak aránya ahol az első zasság fölbomlott azoknál, akiknél t vagy több
más nemi partner is volt a leendő házastárson kívül az első házasságkötés előtt, mint a
többieknél, akiknél csak egy ilyen partner volt vagy egy sem. Az előbbieknél 29% volt az
elváltak aránya, szemben a többieknél jellemző 21-23%-kal.
A szakirodalom szerint az elvált szülő gyermekei negatívabban viszonyulnak a
házassághoz (Thornton, 1987; Riggio, 2008). Összefüggés van a szülők válása és gyermekeik
élettársi kapcsolatban élése, korai házasodása és válása között (Kiernan, 1999a). A 2009-es
hazai felmérés adatainak elemzése ezen eredményekhez hasonlóan azt mutatta, hogy az elvált
szülők gyermekei az el nem vált szülők gyermekeinél jóval gyakrabban utasították el szüleik
párkapcsolatát, mint eszményt a maguk számára.
Mint már említettük, nagyobb volt az elváltak aránya ahol az első házasság fölbomlott
azoknál, akiknél két vagy több más nemi partner is volt a leendő házastárson kívül az első
házasságkötés előtt, mint a többieknél, akiknél csak egy ilyen partner volt vagy egy sem. A
házasságoknál jóval labilisabbak az élettársi kapcsolatok számos külföldi kutatási eredmény
szerint, amit hazai adataink is megerősítettek. Az ilyen labilis kapcsolatok elterjedése növeli
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
84
az olyan helyzetek arányát, ahol két vagy több más nemi partner is volt a leendő házastárson
kívül az első házasságkötés előtt.
Ugyanakkor a nemi partnerek átlagos számának generációról generációra való nagyfokú
növekedése azt mutatja, hogy az utóbbi helyzet jóval gyakoribbá vált. Ez a gyakoribbá válás
összefüggésben állhat a kérdezettek szüleinek generációiban a válás gyakoribbá válásával.
Külföldi kutatási eredmények alapján ez valószínű, mivel azok szerint a válást átélt
gyermekek gyakrabban vesznek részt serdülőkori „romantikus kapcsolatokban” (Cavanagh,
2008) és gyakoribb köztük a több szexuális partner (Kirby, 2005).
Így a magyar adatok alapján is megalapozottnak tűnik az az amerikai adatok alapján levont
következtetés, hogy miután a jelenlegi fiatal generációk szülei már a növekvő válási arányok
korszakában voltak fiatalok, ez a demográfiai tény azt jelezheti előre, hogy a jövőben tovább
halad előre a fiatalok kapcsolatainak labilisabbá válása (Amato, 1997). Az egyre gyakoribb
magas partnerszám az első házasságkötés előtt a lás arányának további növekedése
irányába hathat. Ugyanakkor a házasságkötés gyakorisága erősen csökkent, elterjedtek az
élettársi kapcsolatok, így a párkapcsolatok labilisabbá válása várhatóan már inkább az
élettársi kapcsolatok felbomlásának növekvő számát fogja jelenteni, és csak kis részben a
válások arányának esetleges további növekedését.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert OMFB-00701/2009 számú
NKTH INNOTÁRS projekt támogatásával készült, melynek címe: A gazdasági fejlődésnek és
a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a családok stabilitásával
A kézirat publikálását az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is támogatta.
Irodalom
Amato, P. (1993): Children’s Adjustment to Divorce: Theories, hypotheses and empirical
support. Journal of Marriage and the Family, 1993/1, 55, 23-38.
Amato, P. R. Booth, A. (1997) A generation at risk: growing up in an era of family
upheaval. Harvard University Press.
Amato, P. R. (2000): The Consequences of Divorce for Adults and Children. Journal of
Marriage and the Family, 62, 1269-1987.
Amato, P. R. DeBoer, D. D. (2001): The Transmission of Marital Instability Across
Generations: Relationship Skills or Commitment to Marriage? Journal of Marriage and
Family 2001/4. 1038-1051.
Andersson, G: Divorce-Risk Trends in Sweden (1971-1993). In: European Journal of
Population 1995/4.
Astone, N. M. McLanahan, S. (1994): Family structure, residential mobility, and school
dropout: A research note. Demography 31, 575-584.
Axinn, W. Thornton, A. (1992): The Relationship between Cohabitation and Divorce:
Selectivity or Causal Influence? In: Demography 1992/3
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
85
Axinn, W. Thornton, A. (1996): The influence of parents' marital dissolutions on children's
attitudes toward family formation. Demography 1996/1. 66-81.
Bendheim-Thoman Center for Research on Child Wellbeing (2007) Parents’ relationship
status five years after a nonmarital birth. Fragile Families Research Brief. Retrieved from
http://www.fragilefamilies.princeton.edu/briefs/ResearchBrief39.pdf, December 6, 2008.
Bennett, N. G. et al. (1987): Commitment and the Modern Union: Assessing the Link between
Premarital Cohabitation and Subsequent Marital Stability. In: American Sociological
Review.
Berrington, A. Diamond, I. (1999): Marital dissolution among the 1958 British birth cohort:
The role of cohabitation. In: Population Studies 1999/1.
Billingham, R. E. (1987): Courtship Violence: The Patterns of Conflict Resolution Strategies
Across Seven Levels of Emotional Commitment. Family Relations 36, 283-289.
Blossfeld, H-P. et al. (1995): Education, Modernization and the Risk of Marriage Disruption
in Sweden, West Germany and Italy. in: Mason, K. O. Jensen, A. M. (eds.) 1995 Gender
and Family Change in Industrialized Countries. Oxford: Clarendon Press.
Blank, Rebecca M. (1997): It Takes a Nation: A New Agenda for Fighting Poverty. New
York: Russell Sage Foundation.
Bracher, M. Santow, G. (1998): Economic independence and union formation in Sweden.
In: Population Studies 52.
Brown, S. L. (2004): Moving from cohabitation to marriage: Effects on relationship quality.
Social Science Research 33, 1-19.
Bukodi E. (2002): Házasság vagy élettársi kapcsolat: ki mikor mit (nem) választ. In:
Statisztikai Szemle 2002/3.
Busby, D. M. et al. (2010): Compatibility or restraint? The effects of sexual timing on
marriage relationships. Journal of Family Psychology 24, 766-774.
Cavanagh, S. E: et al. (2008): Family Structure History and Adolescent Romance. Journal of
Marriage and Family 70, 698-714.
Chase-Lansdale, P. L. et al. (1995): The long-term effects of parental divorce on the mental
health of young adults: A developmental perspective. Child Development 66, 1614-1634.
Cherlin, A. J. Chase-Lansdale, P. L. McRae, Ch. (1998): Effects of Parental Divorce on
Mental Health throughout the Life Course. In: American Sociological Review 1998/2.
Cohan. C. L. Kleinbaum, S. (2002): Toward a Greater Understanding of the Cohabitation
Effect: Premarital Cohabitation and Marital Communication. In: Journal of Marriage and
the Family 2002/1.
DeMaris, A. - Rao, K. V. (1992): Premarital Cohabitation and Subsequent Marital Stability in
the United States. A Reassessment. In: Journal of Marriage and the Family.
Hablicsek L. (1995): Az első és második demográfiai átmenet Magyarországon és Közép-
Kelet-Európában. KSH NKI Kutatási Jelentései 54, KSH NKI, Budapest.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
86
Harper, Cynthia McLanahan, Sara: Father Absence and Youth Incarceration. Working
Paper #99-03, www.aboutdads.org/reports/Father_Absence_and_Youth_Incarceration.pdf,
Center for Research on Child Wellbeing.
Hill, M. et al. (2001): Childhood family structure and young adult behaviors. Journal of
Population Economics 14, 271-299.
Hoem, Jan M. (1997): Educational Gradients in Divorce Risks in Sweden in Recent Decades.
In: Population Studies 1997/1.
Jensen, An-Magritt Clausen, Sten-Erik (2003): Children and Family Dissolution in Norway:
The Impact of Consensual Unions. In: Childhood. Sage Publications (p65-81).
Johnson, Robert A. et al. (1996): The Relationship Between Family Structure and Adolescent
Substance Use. Rockville, MD: Substance Abuse and Mental Health Services
Administrations, Office of Applied Studies, U. S: Department of Health and Human
Services.
Kamarás F. (2002): Gyermekvállalás. In: Spéder Zsolt (szerk.): Demográfiai folyamatok és
társadalmi környezet. (Életünk fordulópontjai Műhelytanulmányok 1). Budapest: KSH
NKI.
Kennedy, S. Bumpass, L. (2008): Cohabitation and children’s living arrangements: New
estimates from the United States. Demographic Research, 19, 1663-1692.
Kiernan, K. (1999): Cohabitation in Western Europe. Population Trends, Summer, 1999. 25
32.
Kiernan, K. (1999): Childbearing outside marriage in Western Europe. in: Population Trends,
Winter.
Kirby, D. et al. (2005): A matrix of risk and protective factors affecting teen sexual behavior,
pregnancy, childbearing, and sexually transmitted disease. Washington, DC: The National
Campaign to Prevent Teen Pregnancy.
Kopp M. - Kovács M. E. (szerk.) (2006): A magyar népesség életminősége az ezredfordulón,
Budapest: Semmelweis Kiadó.
Kulu, H. Boyle, P. J. (2010): Premarital cohabitation and divorce: Support for the Trial
MarriageTheory? Demographic Research 23(31), 879-904.
Leridon, H. (1990): Cohabitation, Marriage, Separation : An Analysis of Life Histories of
French Cohorts from 1968 to 1985. In: Population Studies 1990/1.
Les femmes (1995): Les femmes. Portrait social. 1995. INSEE, Paris.
Lichter, D. T. - Qian, Zh. - Mellott, L. M. (2006): Marriage or Dissolution? Union Transitions
Among Poor Cohabiting Women. Demography 2006/2.
Lillard, L. A. et al. (1995): Premarital cohabitation and subsequent marital dissolution: A
matter of self-selection. Demography 1995/3. 437-457.
Lindgren, J. (1997): Non-Marital Cohabitation and Union Dissolution. The Population
Research Institute, Helsinki.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
87
Manning, W. D. (1993): Marriage and Cohabitation Following Premarital Conception. In:
Journal of Marriage and the Family 1993/4.
Martinson, B. C. Wu, L. L. (1992): Parent histories: Patterns of change in early life. Journal
of Family Issues 13, 351-377.
Mason, K. O. Jensen, A. M. (eds.) (1995): Gender and Family Change in Industrialized
Countries. Clarendon Press, Oxford.
McLanahan, S. et al. (1991): The role of mother-only families in reproducing poverty. in: A.
C. Houston (ed.): Children in poverty: Child development and public policy. Cambridge,
UK: Cambridge University Press.
Monostori Judit és tsai (szerk.) (2009): Demográfiai portré 2009. Jelentés a magyar népesség
helyzetéről. Budapest: KSH NKI.
Osborn, Cynthia et al. (2007): Married and Cohabiting Parents’ Relationship Stability: A
Focus on Race and Ethnicity. In: Journal of Marriage and Family 2007/5, vol 69, p 1345-
1366.
Pongrácz Tibor S. Molnár E. (2000): Kísérlet a “tradícióőrző” és az attól elszakadó
“modernizálódó” családi értékek empirikus vizsgálatára. In: Spéder Zsolt Tóth Pál Péter
2000. Emberi viszonyok. Cseh-Szombathy László tiszteletére. Budapest: Andorka Rudolf
Társadalomtudományi Társaság – Századvég Kiadó.
Popenoe, D. (1993): American Family Decline, 1960-1990: A Review and Appraisal. Journal
of Marriage and the Family 1993/3. 527542.
Ranschburg J. (1994): A családi diszharmónia és a válás hatása a gyermek fejlődésére. In:
Demográfia 1994/3-4.
Recent (2005): Recent Demographic Developments in Europe 2005. Council of Europe
Publishing, Strasbourg.
Rhoades, G. K. et al. (2009): The pre-engagement cohabitation effect: A replication and
extension of previous findings. Journal of Family Psychology 17, 169-180.
Riggio, H. R. Weiser, D. A. (2008): Attitudes toward marriage: Embeddedness and
outcomes in personal relationships. Personal Relationships 15, 123-140.
Sigle-Rushton et al. (2005): Parental divorce and subsequent disadvantage: a cross-cohort
comparison. Demography 42, 427-446.
Simmons, R. G. et al. (1987): The impact of cumulative change in early adolescence. Child
Development 58, 1220-1234.
Sobotka, T. Zeman, K. Kantorová, V. (2003): Demographic Shifts in the Czech Republic
after 1989: A Second Demographic Transition View. European Journal of Population
2003/3. 249277.
Spéder Zs. (2004): Gyermekvállalás házasságon kívül egy terjedő magatartásminta
összetevői. Századvég 2004/1, 83-100.
Spéder Zs. (2005): Az élettársi kapcsolat térhódítása Magyarországon és hány szempont a
demográfiai átalakulás értelmezéséhez. In: Demográfia 2005/2-3.
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi Családi kapcsolatok felmérés
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
88
Stanley, S. M. et al. (2006): Sliding versus deciding: Inertia and the premarital cohabitation
effect. Family Relations 55, 499-510.
The State of the Nation Report: Fractured Families. The Social Policy Justice Group, 2006, 9
13. forrás: www.centreforsocialjustice.com/client/downloads/BB_family_breakdown.pdf.
Szukicsné Serfőző K. (1996): Az egyszülős családok az állandó és a lakónépesség alapján.
KSH NKI Kutatási Jelentései 59, Budapest: KSH NKI.
Tach, L. Halpern-Meekin, S. (2009): How does premarital cohabitation affect trajectories of
marital quality? Journal of Marriage and Family, 2009/2. 298-317.
Tárkányi Á.: Az élettársi kapcsolatban élés háttértényezői. Kézirat.
Tárkányi Á. (2008): A második demográfiai átmenet néhány főbb tényezője a fejlett világban
és Magyarországon. In: Demográfia 2008/4.
Teachman, J. (2003): Premarital sex, premarital cohabitation, and the risk of subsequent
marital dissolution among women. Journal of Marriage ad Family 2003/2. 444-455.
Thornton, A. Camburn, D. (1987): The influence of the family on premarital sexual
attitudes and behavior. Demography 23, 323-340.
Van de Kaa, D. (1987): Europe’s Second Demographic Transition. Population Bulletin 1987,
42 (1).
Villeneuve-Gokalp, C. (1991): From marriage to informal union: recent changes in the
behaviour of French couples. In: Population 1991/3. (English version)
Whitton, S. W. et al. (2008): Prospective associations from family-of-origin interactions to
adult marital interactions and relationship adjustment. Journal of Family Psychology, 22,
274-286.
Wilson, B. Stuchbury, R. (2010): Do partnerships last? Comparing marriage and
cohabitation using longitudinal census data. Population Trends No. 139.
Wu, L. L. Martinson, B. C. (1993): Family structure and the risk of a premarital birth.
American Sociological Review 58, 210-232.
Wu, Zh. Rao, B. T. (1995): Dissolution of Premarital Cohabitation in Canada. Demography
1995/4. 521532.
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
89
A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása és annak
kapcsolata a vallásossággal Magyarországon 2009-ben
Mayer Annamária, Balásházy Imre, Czettele Győző
info@tcse.hu
A mai fogyasztói társadalom és így hazánk valószínűleg legalapvetőbb válságtényezője
mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában a család körüli válság, amelynek csak
egyik következménye és tünete a küszöbön álló demográfiai krízis. A 2008-ban hazánkban
alakult Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa (NFFT) felmérése szerint a szociális
biztonság kérdései megoldhatatlannak látszanak egy olyan társadalomban, amelyben a család
és a szolidaritás közösségi önszerveződéseinek megbecsülése alacsony szintű.” „A család, a
család nyújtotta harmonikus élet, boldogság, gondoskodás elengedhetetlen feltétele az egyén
teljességének” (NFFT, 2009: 22 és 49).
Igen kevés szó esik arról, hogy e válságnak köze lenne a nemiséghez, illetve a
párkapcsolati formákhoz, pedig pl. S. Molnár Edit a „Demográfia” című folyóiratban azt írja,
hogy: „A 20. század második felétől fogva a nemzetközi és hazai demográfiai szakkutatások
egész sora látszik bizonyítani, hogy éppenséggel a párkapcsolatok terén bekövetkezett
változások azok, amelyek a legnagyobb hatást gyakorolták/gyakorolják a termékenységre, a
családok stabilitására” (S. Molnár, 2010: 236).”
A „szexualitás, mint a társadalom különböző részei közötti kötelékeket közvetítő tényező”
(Tóth, 1996: 14) szoros összefüggésben áll az adott társadalmi viszonyokkal, mind gazdasági,
életminőségi, mind fenntarthatósági szempontból. A téma relevanciáját mi sem bizonyítja
jobban, mint az, hogy a szexualitás, a szexuális kapcsolatok természete, jellege a fajfenntartás,
a reproduktivitás szempontjából kulcsfontosságú jelentőséggel bír.
Idézhetjük II. János Pál pápa leghíresebb művét, a Test teológiáját, amelyben azt írja, hogy
a „kulturális vitában hihetetlenül nagy a tétje a szex és a házastársi szeretet jelentésének”. „A
nemek közössége az emberi etika és kultúra legfontosabb alapja. De mit jelent ez? Röviden
azt, hogy az emberi szexualitásnak életbevágó a jelentősége házasságra és családra nézve és
alapvető kapcsolatban áll velük. Amilyen a házasság és a család, olyan a kultúra.” (II. János
Pál Test Teológiájáról Christopher West 2010: 20-21.)
Míg régen a nemi kapcsolatok megélése, a társadalmi elvárások szerint, csak a
házasságban volt javasolt, addig napjainkban, a média és a társadalom nagy része
természetesnek tartja a házasságon kívüli, főként a házasság előtti együttlétet, sőt sokan a
házasságot is feleslegesnek, egyesek akár károsnak is tartják. Úgy a helyesnek tartott, mint a
megélt nemi szokások spektruma az utóbbi évtizedekben igen szélessé terjedt a fogyasztói
társadalmakban. „Az elmúlt harminc-egynéhány évben a szexualitással kapcsolatos attitűdök
a legtöbb nyugati társadalomban egyre megengedőbbé váltak” (Giddens, 2003: 205).
A fentiek alapján egyértelműnek látszik, hogy ha a társadalom fejlődését,
fenntarthatóságát, vagy hanyatlásának fékezését, esetleg jelentős negatív tendenciák
megfordítását célozzuk meg, akár az egn, akár a közösség szempontjából, akkor először
érdemes megvizsgálni az egyes jellemző nemi viselkedéstípusok gyakoriságát, majd kutatni
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
90
célszerű azok legkülönbözőbb hatásait az egyénre, a közösségekre és az egész társadalomra
vonatkozóan. Ekkor esély van arra, hogy a fent említett válságot megérthessük, jobb esetben
enyhíthessük és a vonatkozó negatív folyamatok megfordítását elősegíthessük.
Jelen közlemény egy tervezett cikksorozat első tanulmánya. Ezekben az írásokban
felmérések adatainak elemzése révén vizsgáljuk majd az alapvető nemi viselkedéstípusok,
(viselkedésformák, normák), vagy az azokról alkotott vélemények (mint e tanulmányban is)
magyarországi eloszlását és ezek kapcsolatát a vallásossággal, a gyermekszámmal, a
párkapcsolatok minőségével és reméljük még számos fontos paraméterrel. Vagyis arra fogunk
törekedni, hogy az alapvető nemi viselkedéstípusok, más szóval nemi normák, minél több
hatását (az egyénre, közösségre, társadalomra) felmérjük és elemezzük, illetve vizsgáljuk az
azokról alkotott vélemények kapcsolatát számos fontos paraméterrel. Jelen írás egy korábbi
felmérés, a 2009-ben készült Családi kapcsolatok” című országos reprezentatív szociológiai
munka adataira támaszkodik, melynek során többek között a 15 és 62 évesek körében egy
1493 fős mintán vizsgáltuk a párkapcsolatok alakulását és azok számos hatását. A felmérésre
a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert NKTH INNOTARS OMFB-00701/2009
számú projektben került sor (INNOTÁRS 2009). A konkrét felmérést az Adatgyűjtő Kft.
végezte és a szakmai felügyeletet Tárkányi Ákos, a KSH egyik akkori családszociológusa
irányította. E folyóirat jelen kötetében is van még néhány tanulmány, amelyek ezen felmérés
eredményein alapulnak.
Jelen tanulmány az alapvető nemi viselkedéstípusokról alkotott vélemények magyarországi
eloszlását vizsgálja, valamint elemzi e vélemények kapcsolatát a vallásossággal.
Alapvető nemi viselkedéstípus alatt sok mindent érthetnénk. E bekezdés után definiáljuk,
hogy e tanulmányban milyen értelemben alkalmazzuk e kifejezést. A nemi viselkedéstípus
alapja lehetne például a szexuális beállítottság, azaz hogy heteroszexuális, homoszexuális,
biszexuális, aszexuális, transzszexuális (és ma már folytathatnánk a sort a legkülönbözőbb
elnevezések között) e valaki. A 2009-es fent említett felmérésünk szerint 95%-os
valószínűségi szint mellett a heteroszexuálisok aránya 97,9%. A meglehetősen nagy arányuk
(97,9%) miatt feltételezhető, hogy elsősorban a heteroszexuálisak nemi viselkedésformájában
bekövetkezett változásoknak lehet köze a fent említett, a család és a házasság körüli, negatív
tüneteknek. Természetesen az egyén szintjén ugyanolyan fontos a nem heteroszexuálisok
viselkedésének kérdésköre is. Csak arra utalunk, hogy a fent említett negatív folyamatokban
szerepük a kis statisztikai súlyuk miatt valószínűleg nem szignifikáns. Még megemlítjük,
hogy a válaszok alapján a megkérdezettek 0,7%-a aszexuális, azaz egyik nemhez sem
vonzódik (és ezen válaszadók 80%-a 40 év feletti, tehát feltételezhető, hogy válaszukkal
többnyire azt akarták kifejezni, miszerint ez a kérdéskör őket már nem igazán érdekli). 0,4%-
uk mondta magát biszexuálisnak és 1%-uk homoszexuálisnak (akik között több a hölgy, mint
a férfi). (Természetesen az is elképzelhető, hogy nem mindenki válaszolt őszintén.) E
tanulmányban többet nem foglalkozunk a szexuális beállítottsággal.
Alapvető nemi viselkedéstípus alatt e tanulmányban azt értjük, hogy valaki mennyire laza
vagy szigorú feltételek között él teljes nemi kapcsolatot, pl. rmikor, amikor teheti, csak
tartós kapcsolatban, csak házasságban. E cikkben az elemzéseket az alapvető nemi
viselkedéstípusokról alkotott vélemények alapján vizsgáljuk, azaz mikor helyes a kérdezett
szerint teljes nemi kapcsolatot létesíteni (részletesebben lásd később az „Eredmények” rész
elején).
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
91
Szexuális reformok, avagy a kultúra elpusztítása?
Az 1960-as és 1970-es évektől kezdődően a nyugati társadalmak körében a szexuális
viselkedési formák liberalizálódására figyelhetünk fel (Giddens, 2003: 206). Ez mind a mai
napig igaz. Jelentős politikai erők e változások mellé állnak és az ember felszabadításáról
beszélnek. Mások a legbensőbb emberi kapcsolatok, a házasság és a család szétrombolását
látják ebben, például II. János Pál egyenesen a „halál kultúrájának” nevezte e folyamatokat
(II. János Pál, CW 2010). Gabriele Kuby német szociológus szerint a “szexuális forradalom”
és a fogyasztói társadalmakban a témakörben tapasztalható „liberalizálódó” változások célja a
kultúrák és vallások hagyományos értékrendszerének a lerombolása (Kuby, 2013: 10). Kuby a
„Globális szexuális forradalom” című könyvében egy olyan totális diktatúra közeledtéről
beszél, amely „a szabadság nevében rombolja szét a szabadságot” (Kuby, 2013: 11). Ír az
iskolákban és óvodákban folytatott szexuális nevelés hátrányairól, a szexuális normák
lebomlásáról és az erkölcsi értékek háttérbeszorítására, elpusztítására irányuló centralizált
politikai és állami törekvésekről (Kuby, 2013). Nyilván vannak, akik másként látják.
Akárhogyan is nevezzük ezeket a folyamatokat, tény, hogy a történelem során a szexualitás, a
szexuális viselkedéssel kapcsolatos attitűdök, az ezt szabályozó társadalmi normák körében
számos változásra figyelhetünk fel. A ma ismert jellemző trendek közül néhány: csökken a
házasságkötések száma és későbbre tolódik a házasságkötés, a házasságok több mint fele
válással végződik, egyre kevesebb gyermek születik, növekszik a nemi úton terjedő fertőzések
száma, „a szexuális funkciózavarok pedig r népbetegség jellegűvé váltak”, egyre többen
házasságot sem kötnek, csak hosszabb-rövidebb ideig együtt élnek vagy a szingli életformát
választják”, vagyis a szexuális párkapcsolatok világválságát éljük. (Szilágyi, 2010: 19-20)
Alkalmazott módszerek
Az adatelemzés alapjául szolgált a fent már említett 2009-ben készült „Családi
kapcsolatok” című országosan reprezentatív szociológiai felmérés. Ebben a szexualitásra
vonatkozó kérdések önkitöltős kérdőív formájában kerültek lekérdezésre. A felmérést az
Adatgyűjtő Kft. végezte.
A kutatási eredmények értelmezése során e tanulmányban az SPSS Statistics
programcsomag 20-as verzióját alkalmazva kereszttábla elemzésekre került sor. A változók
közötti kapcsolatok felderítésére a Pearson-féle Khi-négyzet
1
mérőszámát vizsgáltuk és 0,05-
ös szignifikancia szintet
2
alkalmaztunk.
Hipotézisek
1. A fiatalabb korcsoportba tartozók megengedőbb nemi viselkedéstípusokat tartanak
helyesnek, mint az idősebbek.
2. Minél vallásosabb valaki, annál szigorúbb nemi viselkedéstípust tart helyesnek (a
megkérdezett három lehetőség közül).
1
A Pearson-féle Khi-négyzet mutatószám két nominális vagy ordinális változó közötti összefüggés statisztikai
szignifikanciáját méri.
2
A szignifikancia szint alapján állapítható meg, hogy a két változó között van-e statisztikailag összefüggés. Ha a
szignifikancia szint értéke „p” nagyobb, mint 0,05, akkor nincs szignifikáns kapcsolat a két változó között, ha
ennél kisebb, akkor van.
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
92
Eredmények
Mint fent említettük az alapvető nemi viselkedéstípusokat itt aszerint kategorizáljuk, hogy
ki milyen szigo feltételek mellett vagy körülmények között él teljes nemi kapcsolatot. E
tanulmányban az alapvető nemi viselkedéstípusokról alkotott vélemények eloszlását és e
vélemények kapcsolatát a vallásossággal vizsgáljuk.
A 2009-es országos reprezentatív felmérésben szerepelt az a kérdés, hogy: „Ön szerint
mikor helyes szexuális életet élni (itt teljes értékű nemi kapcsolatra gondolunk).” Négy
lehetőség között választhattak. Ebből kettőt összevontunk és így lett három alapvető
vélemény a nemi viselkedéstípusokról, melyek a következők.
Teljes szexuális kapcsolatot élni helyes:
1) bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert;
2) csak ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük;
3) csak házasságkötés után.
Nézzük e 2009-es magyarországi országos reprezentatív felmérés ide vonatkozó
eredményeit.
1. A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása kor és nem szerint
A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok kor és nem szerinti gyakoriság
eloszlását mutatja az 1. ábra. Az elemszám N=1326, ugyanis nem mindenki laszolt. A
korcsoport és a helyesnek tartott szexuális viselkedéstípus között szignifikáns kapcsolat
figyelhető meg (Pearson
3
: 0,000). A Cramer’s V
4
értéke 0,284, tehát a változók között gyenge
(majdnem közepes) erősségű összefüggés
5
van.
A megkérdezettek 22 %-a véli úgy, hogy bármikor helyes szexuális életet élni, amikor az
ember kívánja és talál magának hozzá partnert, 71 %-a gondolkozik azon módon, hogy akkor
helyes szexuális életet élni, ha a partnerek szerelmesek egymásba, vagy ha már tartós
kapcsolat alakult ki közöttük, és végül mindössze 8 %-a vélekedik akképpen, hogy a nemi
életnek csak a házasságban van helye.
Jelentősek és szignifikánsak (Pearson: 0,000) a nemek szerinti különbségek: a teljesen
megengedő álláspont mellett áll ki a férfiak 34 %-a, de a nőknek csak 11 %-a, tehát több mint
háromszor annyi férfi, mint vallja ezt a nézetet. A második kategóriával ért egyet a férfiak
60 %-a és a nők 80 %-a. Azt, hogy csak házasságban helyes nemi életet élni a férfiak 6 %-a és
a nők 9 %-a mondja magáénak.
A kor szerinti megoszlás egy kivételtől eltekintve igazolja első hipotézisünket, miszerint a
fiatalabbak megengedőbb nemi viselkedéstípust vallanak magukénak, mint az idősebbek. A
kivétel, hogy a 35-62 éves nők 12 %-a, míg a 15-34 éves nőknek csak 9 %-a tartozik a
legmegengedőbb kategóriába. Érdemes még odafigyelni arra, hogy az idősebbeknek (35-62
éveseknek) 11 %-a, míg a fiataloknak (15-34 éveseknek) csak 3 %-a vallja azt, hogy a nemi
életnek csak a házasságban van helye. E különbség majdnem négyszeres.
3
Rövidítés: Pearson-féle Khi-négyzet
4
Két (nominális vagy ordinális) változó közötti kapcsolat szorosságának a mérőszáma. Értéke 0 és 1 határok
között helyezkedik el. 0- a két változó független egymástól, 1- a két változó teljes mértékben függ egymástól,
avagy determinisztikus kapcsolatban állnak.
5
A két változó között nincsen determinisztikus kapcsolat, vagyis a helyesnek tartott alapvető nemi
viselkedéstípusokat nemcsak a nemi hovatartozás, hanem más tényezők/változók is befolyásolhatják.
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
93
1. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása két korcsoportban és
összesen, valamint nemi megoszlás szerint (N=1326)
Továbbá jelentős eltérések figyelhetők meg az egyes korcsoportokon belül a nemek közötti
vélemények megoszlása terén is. A 35-62 év közötti férfiak kétszer annyian, míg az ebbe a
korcsoportba tartozó nők több mint négyszer annyian vélik úgy, hogy csak házasságkötés után
helyes szexuális életet élni, mint a 15-34 éves korcsoportba tartozó férfiak és nők.
Közel 10 éves korcsoportonkénti bontásban mutatja ezen összefüggéseket a 2. ábra. A
helyesnek tartott nemi viselkedéstípus gyakorisága és a korcsoportok között gyenge erősségű
(Gamma
6
: 0,188) szignifikáns kapcsolat van (Pearson: 0,000). A finomabb korcsoportos
bontás alapján megállapítható, hogy a 20-29 éves korcsoporttól az idősebb korcsoportok felé
haladva egyre inkább növekszik azoknak az aránya, akik úgy vélik, hogy csak házasságkötés
után helyes szexuális életet élni, míg egyre csökken azoknak az aránya, akik a
legmegengedőbb kategóriába tartoznak. Érdemes megjegyezni, hogy az 50-62 évesek körében
nyolcszor annyian vélekednek úgy, hogy csak házasságkötés után helyes szexuális életet élni,
mint a 20-29 évesek körében. Az 50-62 évesek és a 15-19 évesek között ez az arány már csak
valamivel több, mint háromszoros. E viszonylag nagy különbség a nyolcszoros és a
háromszoros szorzó között abból adódik, hogy a tinédzserek (15-19 évesek) 5 %-a, viszont a
huszonéveseknek csak 2 %-a tartja a helyes viselkedéstípusnak a legszigorúbb kategóriát.
A legmegengedőbb nemi viselkedéstípus nem a tinédzserek (15-19 évesek), hanem a
huszonévesek között a legkedveltebb. A legszigorúbb álláspontot a huszonévesek tartják a
legkisebb arányban helyesnek. Így hazánkban (2009-ben) egyértelműen a huszonévesek
tekinthetők a legszabadelvűbbeknek az élet e fontos síkján. Szintén érdekes, hogy ugyan a
legmegengedőbb álláspontot magukénak vallók aránya csökken a huszonéves kortól az ötven-
6
Két ordinális (sorrendi) változó közötti kapcsolat szorosságának a mérőszáma. Értéke -1 és 1 határok között
mozog. A kapcsolat szorosságán kívül annak irányát is megadja.
4
3
3
8
13
11
6
9
8
58
88
73
61
76
69
60
80
71
39
9
24
31
12
20
34
11
22
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Férfi Összesen Férfi Összesen Férfi Összesen
(N=264) (N=264) (N=528) (N=355) (N=443) (N=798) (N=619) (N=707) (N=1326)
15-34 év 35-62 év 15-62 év
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
94
hatvan évesekig, mégis e legszabadelvűbb nemi viselkedéstípust a tinédzserek között
majdnem olyan kevesen vallják magukénak, mint az 50-62 évesek (19% kontra 17%).
2. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása közel 10 éves
korcsoportonként (N=1326)
A 3. ábra ugyanezen paramétereket mutatja, de még nemi megosztás szerint is. Itt mind a
férfiak mind a nők körében a helyesnek tartott nemi viselkedéstípus szigorúsága és az életkor
között gyenge erősségű szignifikáns összefüggés van (a rfiak esetében: Gamma: 0,181,
Pearson: 0,001), a nők esetében: Gamma: 0,178; Pearson: 0,005).
A 2. ábra alapján megállapíthatjuk, hogy a 20-49 évesek körében a legmagasabb az aránya
azoknak, akik úgy vélik, hogy rmikor helyes szexuális életet élni, amikor az egyén kívánja
és talál magának hozzá partnert. Vagyis ők azok, akik a legmegengedőbb attitűdökkel
rendelkeznek e ren. Ugyanakkor a 3. ábra alapján kiderül, hogy ez csak a férfiakra igaz és e
tekintetben jelentős a különbség a nők és a férfiak között, például a huszonéves fiúknak 46 %-
a, míg a huszonéves lányoknak csak 6 %-a vallja helyesnek e legmegengedőbb
viselkedéstípust. A különbség közel nyolcszoros! A tizenévesek között szintén jelentős
mértékű különbség figyelhető meg (29 % kontra 7%, ami 4,1 szeres). Érdemes megjegyezni,
hogy a legmegengedőbb kategóriát valamennyi korcsoportban a férfiak nagyobb százalékban
vallják magukénak, mint a nők. Érdekes, hogy a legmegengedőbb nemi viselkedéstípust
legkisebb arányban (6 %) a huszonéves nők, majd a tizenéves nők (7%) tartják helyesnek és
nem az idősebb hölgyek.
A huszonéves férfiak körében messzemenően a legnagyobb a legmegengedőbb nemi
viselkedésmódot helyesnek tartók aránya (46%). Ez az oka annak, hogy itt a legalacsonyabb
(52%) azok aránya, akik a 2. nemi viselkedéstípust tartják helyesnek, azaz akik szerint akkor
helyes nemi életet élnie egy párnak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós
kapcsolat alakult ki közöttük. A huszonéves lányok rében viszont e második kategória a
5
2
3
8
16
76
72
73
69
68
19
26
25
23
17
0%
20%
40%
60%
80%
100%
15-19 év 20-29 év 30-39 év 40-49 év 50-62 év
(N=129) (N=250) (N=302) (N=264) (N=381)
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
95
legnépszerűbb (91%), és majdnem ennyire népszerű e második viselkedéstípus a tinédzser
nyok körében is (90%).
3. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása közel 10 éves
korcsoportonként, valamint a férfiak (N=619) és a nők körében (N=707)
A legszigorúbb nemi viselkedéstípust helyesnek tartók arányának értéke a vetkező: a
tizenéves fiuknál 7%, a tizenéves lányoknál 3 %, azaz a fele sem. E korosztályban a fiuk
között gyakoribb mind a legmegengedőbb, mind a legszigorúbb kategória, mint a lányok
között. Azt a véleményt, hogy a nemi életnek csak a házasságban van helye, egyedül a
tinédzsereknél mondja több fiú, mint lány, azaz a további korcsoportokban e legszigorúbb
kategóriát mindig nagyobb arányban tartják helyesnek a nők, mint a férfiak. E kategóriában a
két legmagasabb arányszám az ötvenéves (50-62 éves) nőknél található (18%), majd az e
korosztályba tartozó férfiaknál fordul elő (ami 14%). E legszigorúbb nemi viselkedésmódot
helyeslők aránya a huszonéves és harmincéves férfiaknál a legalacsonyabb (2 %), ezt követi a
40 év alatti nők csoportja, ahol e gyakoriság 3-4 %.
Vizsgáltuk a helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlását a családi állapot
szerint is (4. ábra). Ezen elemzésnél hatféle speciális családi állapotot különbözettünk meg. E
hatféle speciális állapot nem fedi le az összes megkérdezettet. Azért választottuk e speciális
eseteket, hogy a kategóriák közötti különbségek minél egyértelműbbek legyenek, hiszen lehet
valaki például elvált és özvegy is egyszerre, vagy ugyanakkor elvált és élettársi kapcsolatban
élő is, vagy akár mindhárom egyszerre. A választott hat speciális kategória a következő: (i)
hajadon vagy nőtlen a továbbiakban egyedülálló –, aki még nem élt nemi életet; (ii)
egyedülálló, aki már élt nemi életet, de nem él élettársi kapcsolatban és sosem volt házas; (iii)
aki élettársi kapcsolatban él és sosem volt házas, (iv) aki házasságban él és sosem vált el, (v)
aki elvált, de nem házasodott újra és nem él élettársi kapcsolatban sem, (vi) aki özvegy és
nem házasodott újra és sosem vált el és nem él élettársi kapcsolatban sem. A helyesnek tartott
7
3
2
3
2
4
6
10
14
18
63
90
52
91
62
83
60
76
61
73
29
7
46
6
36
14
35
15
26
10
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Férfi Férfi Férfi Férfi Férfi
(N=68) (N=61) (N=124) (N=126)(N=148) (N=154)(N=109) (N=155) (N=170)(N=211)
15-19 év 20-29 év 30-39 év 40-49 év 50-62 év
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
96
nemi viselkedéstípus szigorúsága és a családi állapot között gyenge erősségű (Cramer’s V:
0,181) szignifikáns összefüggés figyelhető meg (Pearson: 0,000).
4. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása hat különböző családi
állapot szerint (N=1250). E családi állapotok definícióját lásd a szövegben.
A három fent definiált szexuális viselkedéstípus között, az első, azaz a legmegengedőbb
viselkedéstípust helyesnek tartók mármint akik szerint bármikor, amikor az ember kívánja
és talál magának hozzá partnert helyes nemi életet élni aránya az egyes családi állapotoknál
az alábbi. Azon egyedülállók között, akik még nem éltek nemi életet 18%, azon
egyedülállóknál, akik már éltek nemi életet 33%, az élettársi kapcsolatban élőknél 24%, a
házasoknál 16%, az elváltaknál 30% és az özvegyeknél 2%. Ezek szerint e legmegengedőbb
nézet a nemi életet még nem élt egyedülállóknál közel fele annyira népszerű, mint a már nemi
életet élt egyedülállók között. E nézet egyébként az utóbbiaknál a legnépszerűbb (33%) és az
özvegyeknél a legkevésbé elfogadott (2%). Érdemes még megjegyezni, hogy a házasoknál e
nézet népszerűsége viszonylag alacsony és az hasonló a nemi életet még nem élt
egyedülállókéval. Szintén említésre méltó, hogy a házasokéhoz képest jóval nagyobb e nézet
népszerűsége az élettársi kapcsolatban élők között (24%), az elváltak között (30%) és a már
nemi életet élt egyedülállók között (33%). E tekintetben ők jellemezhetők a legmegengedőbb
attitűdökkel. Míg az özvegyeknél, illetve azon egyedülállóknál, akik még nem éltek nemi
életet, valamint a házasoknál a legmagasabb azoknak az aránya, akik csak házasságkötés után
tartják a nemi kapcsolatot helyesnek.
A második szexuális viselkedéstípust helyeslők azaz akik szerint csak akkor helyes nemi
életet élni, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
aránya az egyes családi állapotoknál a következő. Azon egyedülállók között, akik még nem
éltek nemi életet 69%, azon egyedülállók között, akik már éltek nemi életet 67%, az élettársi
kapcsolatban élőknél 75%, a házasoknál 73%, az elváltaknál 67% és az özvegyeknél 73%.
Ezek szerint e részlegesen megengedő nézet a vizsgált családi állapotok között elég domináns
és ez viszonylag homogén (minimum 67 %, maximum 75%).
13
1
1
11
3
24
69
67
75
73
67
73
18
33
24
16
30
2
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Egyedülálló,
aki még nem
élt nemi életet
Egyedülálló,
aki már élt
nemi életet
Élettársi
kapcsolatban
él
Házastársi
kapcsolatban
él
Elvált Özvegy
(N=94) (N=242) (N=99) (N=680) (N=94) (N=41)
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
97
A harmadik, azaz a vizsgáltak között a legszigorúbb, szexuális viselkedéstípust helyeslők
akik szerint csak házasságban helyes nemi életet élni aránya az egyes családi állapotoknál a
következő: Azon egyedülállók között, akik még nem éltek nemi életet 13%, azon
egyedülállók között, akik már éltek nemi életet 1%, az élettársi kapcsolatban élőknél 1%, a
házasoknál 11%, az elváltaknál 3% és az özvegyeknél 24%. Ellentétben az előző (2.) nemi
viselkedéstípust helyeslők esetével itt meglehetősen ingadoznak az arányok (a legnagyobb
érték a legkisebb 24-szerese). A kétféle egyedülálló csoport között 13-szoros az eltérés. A
második egyedülálló pus és az élettársi kapcsolatban élőknek csak 1 %-a vélekedik így.
Valamennyire érhető, hiszen ők még nem élnek házasságban, de már volt nemi kapcsolatuk és
így nagy valószínűséggel nem mondják, hogy a nemi kapcsolatnak csak a házasságban van
helye. Az elváltaknál szintén népszerűtlen e viselkedéstípus, mert nem sikerült a házasságuk.
Azonban luk még mindig 3-szor pszerűbb, mint azon egyedülállóknál, akik már éltek
nemi életet, illetve az élettársi kapcsolatban élőknél. A házasságban élők és özvegyek jóval
nagyobb eséllyel helyeslik e szigorú nemi normát. A házasok esetében a már nemi életet élt
egyedülállókhoz képest 11-szer és az élettársi kapcsolatban élőkhöz képest is 11-szer annyian,
az elváltakhoz képest 4-szer annyian tartják helyesnek, hogy csak házasságban van helye a
nemi kapcsolatnak. Az özvegyeknél e három szám: 24-szeres, 24-szeres és 8-szoros.
Igen érdekes kérdés lenne, hogy mindezek hogyan alakulnak nem a helyesnek tartott,
hanem a megélt nemi viselkedéstípusok szerint, például az eddigi nemi partnerek valahogy
kategorizált száma szerint. Ezt azonban a terveink szerint egy következő tanulmányban
elemezzük majd.
Első hipotézisünk, mely szerint a fiatalabb korcsoportba tartozók megengedőbb nemi
viselkedéstípusokat tartanak helyesnek, mint az idősebbek, általában igaz, azonban van egy-
két kivétel. A legszigorúbb nemi normát a huszonéves korral kezdődően a korral haladva
valóban egyre gyakrabban vallják helyesnek az egyének. A legmegengedőbb nemi
viselkedéstípust valóban egyre kevesebb férfi tartja magáénak a huszonéves korral kezdődően
és a korral haladva. A nőknél azonban ilyen tendencia nincs. Ott e legmegengedőbb
viselkedéstípus a huszonéveseknél a legkevésbé népszerű. A tizenévesek kilógnak e sorból és
ott (a huszonévesekhez hasonlóan) igen nagy a különbség a lányok és a fiuk között.
2. A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípus kapcsolata a vallásossággal
A 2. hipotézisünk szerint minél vallásosabbnak vallja magát valaki, annál szigorúbb
alapvető nemi viselkedéstípust tart helyesnek.
A vallásosságra vonatkozóan a felmérésben arra válaszolhattak a megkérdezettek, hogy:
(i) nem vallásos, vagy nem tudja, hogy vallásos-e,
(ii) vallásos a maga módján,
(iii) vallásos azon egyház tanítása szerint, amelyikhez tartozik.
A nem vallásos (N=393), illetve a nem tudja, hogy vallásos-e (N=56) válaszlehetőségek a
lekérdezett rdőívben külön kategóriákként szerepeltek, azonban jelen elemzés során ezeket
összevontuk, mert az eloszlásaik nagymértékben hasonlóak voltak. (Sőt a Pearsons-féle Khi-
négyzet statisztika elemzéséhez is szükség volt erre az összevonásra.)
Az eredmények szerint a helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok szigorúsága és
a vallásosság foka között gyenge (majdnem közepes) erőssé(Gamma: -0,338) szignifikáns
összefüggés figyelhető meg (Pearson: 0,000).
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
98
Az 5. ábra a helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok gyakoriság-eloszlását
mutatja a vallásosságra adott válaszok fenti három esetében.
5. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása, az alapján, hogy ki
mennyire tartja magát vallásosnak (N=1326)
Ismerve, hogy a hazánkban elterjedt vallások semmiképp sem javasolják a házasságon
kívüli nemi kapcsolatot, így nem meglepőek a kapott tendenciák, maguk az értékek azonban
„érdekesek”. Az 5. ábra szerint a legmegengedőbb nemi viselkedéstípust (első kategória) a
nem vallásosak és a nem tudják, hogy vallásosak-e a továbbiakban nem vallásosak –
kategóriában az emberek 28%-a vallja magáénak. A „vallásos vagyok a magam módján”-t
választók között ez az érték már csak 20%. A legvallásosabb kategóriában, azaz „vallásos
vagyok azon egyház tanítása szerint, amelyikhez tartozom” ezen legmegengedőbb nemi
viselkedéstípus gyakorisága már csak 13 %. Ha vallási szempontból próbáljuk ezt
megközelíteni, akkor ez a 13% is viszonylag nagy jelentőséggel bírhat, hiszen ezen egyének
az adott egyházhoz tartozónak vallják magukat, ugyanakkor annak egyik alapvető tanításával
nem értenek egyet. Olyan ez, mintha a vegetáriánusok klubjához sorolná magát az olyan, aki
helyesnek tartja a húsevést bármikor, amikor az ember kívánja vagy talál magának húst.
A második alapvető nemi viselkedéstípus helyeslése amely szerint a nemi élet azok
között helyes, akik szerelmesek egymásba vagy már komoly tartós kapcsolatot alakítottak ki –
a vallásosság fenti három kategóriája mindegyikében meglehetősen domináns (69%, 73% és
63%). Mivel ezen nézet is ellentmond a Magyarországon honos vallások alapvető
emberképével és alapvető tanításával, ezért ezen adatok is igen érdekesek és a nem vallásosak
kivételével itt is el lehet mondani, hogy olyan ez, mint amikor a vegetáriánusok húst esznek.
A harmadik, a legszigorúbb fent definiált, alapvető nemi viselkedéstípusról alkotott
vélemény mely szerint a nemi életnek csak zasságban van helye és amely megfelel a
magyarországi vallások és egyházak tanításával gyakorisága növekszik a vallásosság
fokával. E legszigorúbb viselkedéstípust a nem vallásosak 3%-a, a maguk módján vallásosak
3
6
24
69
73
63
28
20
13
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Nem tudja, hogy vallásos-e /
Nem vallásos
Vallásos vagyok a magam
módján.
Vallásos vagyok azon egyház
tanítása szerint, amelyikhez
tartozom
(N=449) (N=688) (N=189)
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
99
6%-a, és az egyházuk tanítása szerint vallásosak 24%-a tartja helyesnek. Ez azt jelenti, hogy
„az egyháza tanítása szerint magát vallásosnak nevező” emberek 100% - 24% = 76%-a nem
fogadja el a saját egyháza és vallása egyik alapvető tanítását. Ennek okait is érdekes és
valószínűleg érdemes – lenne kutatni.
6. ábra A helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlása a templomba járás
gyakorisága alapján (N=1324)
Mivel az eredmények alapján az emberek tharmada vallásosnak mondja magát,
ugyanakkor meglehetősen eltérően vélekedik az alapvető nemi normákról, mint a vallásuk, sőt
egyházuk tanítja, ezért tovább elemeztük ezt a témakört. Azt néztük meg, hogy a templomba
járás gyakorisága szerint, hogyan oszlanak meg az elemzett alapvető nemi normákról alkotott
vélemények.
A 6. ábra a rgyalt helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok eloszlását mutatja a
templomba járás következő ötféle gyakorisága esetén: (i) soha nem jár templomba, (ii)
ritkábban, mint évente jár templomba, (iii) évente legalább egyszer jár templomba, (iv)
havonta legalább egyszer jár templomba, és, (v) hetente legalább egyszer jár templomba.
Gyenge erősségű (Gamma: 0,208) szignifikáns összefüggés (Pearson: 0,000) figyelhető
meg a templomba járás gyakorisága és a helyesnek tartott alapvető nemi viselkedéstípusok
szigorúsága között. Minél gyakrabban jár valaki templomba, annál szigorúbb alapvető nemi
viselkedéstípust tart helyesnek.
A legmegengedőbb nemi viselkedéstípus, azaz akik úgy vélik, hogy bármikor helyes
szexuális kapcsolatot létesíteni, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert,
aránya a templomba járás gyakoriságával párhuzamosan csökken. A soha nem templomba
járóknál e szexuális norma helyeslésének gyakorisága 26%, a havonta templomba járóknál ez
17%-ra csökken és a hetente templomba látogatóknál 9%.
A második nemi norma, azaz akik szerint a nemi életnek akkor van létjogosultsága, ha a
pár tagjai szerelmesek egymásba vagy ha komoly tartós kapcsolat alakult már ki közöttük,
dominálja az eloszlást mind az öt templomba járási gyakoriság esetén. A „soha nem jár
5
6
6
7
36
69
73
72
76
56
26
21
22
17
9
0%
20%
40%
60%
80%
100%
Soha Ritkábban, mint
évente
Legalább évente
egyszer
Legalább havonta Legalább hetente
(N=403) (N=345) (N=402) (N=84) (N=90)
Bármikor, amikor az ember kívánja és talál magának hozzá partnert
Csak, ha szerelmesek egymásba, vagy ha komoly, tartós kapcsolat alakult ki közöttük
Csak házasságkötés után
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
100
templomba” válaszadóknál ez az érték 69%, majd, 73%, 72% és 76% e második nemi norma
helyeslésének gyakorisága és végül a hetente templomba járóknál 56%-ra csökken.
A harmadik, legszigorúbb nemi viselkedéstípus helyeslése, azaz amikor csak házasságban
van helye a szexuális életnek, egyre gyakoribb a templomba járás gyakoriságával. Igen
érdekes, hogy az első négy templomba rási szokásnál e szigorú szexuális viselkedéstípus
helyeslésének gyakorisága szinte konstans és ugyancsak alacsony, 5% a soha templomba nem
járóknál és 7% a templomba legalább havonta járóknál! Azaz a havonta legalább egyszer
templomba járók mindössze 7 %-a fogadja el a vallásának egyik alapvető tanítását. Ez a
gyakoriság viszont ötszörösére a hetente templomba járóknál, ahol a felmérésben
választható legszigorúbb nemi viselkedéstípust már a válaszadók 36%-a helyesli. Ami azt
jelenti, hogy a legalább heti rendszerességgel templomba járók túlnyomó többsége, konkrétan
64%-a, nem fogadja el vallásának és egyházának a szexualitásra vonatkozó egyik
legalapvetőbb tanítását. Azt gondoljuk, hogy ezt mindenképpen érdemes kutatni az
egyházaknak is, a kormányoknak is, a családszervezeteknek is és a családdal foglalkozó
valamennyi tudományág képviselőinek is. Ezen eredmények fényében nem kell
csodálkoznunk, hogy család körüli válság dúl hazánkban és Európában. Az lenne érthetetlen,
ha ezen adatok mellett nem lenne család körüli és így például demográfiai válság.
Egy irodalmi összehasonlítás: Gunter Runkel német szociológus és szexuális
viselkedéskutató (Runkel, 2000) németországi felmérései szerint a vallásos emberek 56%-a
elfogadhatatlannak tartja a házasság előtti nemi életet. A mi 2009-es magyarországi
felmérésünk szerint ez jóval alacsonyabb arány. Ha a legszigorúbb kategóriáinkat vesszük
alapul, azaz a vallásos vagyok az egyházam tanítása szerinti kategóriát, akkor ez 24% (5. ábra
jobboldali oszlop). Ha a legalább hetente templomba járókat vesszük alapul, akkor ez 36 %
(6. ábra jobboldali oszlop.) A két felmérés eredményei közti különbség oka valószínűleg a
két felmérés között eltelt tíz év és csak kisebb mértékben az, hogy más országról van szó,
mivel számos irodalmi adat alapján az utóbbi évtizedekben a magyarok családpártibbak
voltak, mint a németek. Runkel azt is megjegyzi, hogy a vallásos embereknél nagy a
különbség az elvek és a gyakorlat között, mivel kutatási eredményei szerint, ugyan a
vallásosak 56%-a elfogadhatatlannak tartja a házasság előtti nemi életet, mégis 67%-uknak
volt ilyen kapcsolata (Runkel, 2000:72).
Második hipotézisünk, miszerint minél vallásosabb valaki, annál szigorúbb nemi
viselkedéstípust tart helyesnek (a megkérdezett három lehetőség közül), teljes mértékben
beigazolódott, viszont felétlenül megjegyzést érdemel, miszerint nemhogy a megélt, de a
helyesnek tartott nemi normák is szigorúságban messze elmaradnak a vallások és az egyházak
által javasolttól.
Összegzés
E tanulmány egy tervezett cikksorozat első eleme, melyekben az alapvető nemi normák,
azaz az alapvető szexuális viselkedéstípusok egyénre, közösségekre és a társadalomra
vonatkozó legkülönbözőbb hatásait igyekszünk majd felmérni és elemezni a tudományágak
minél szélesebb és minél alaposabb bevonásával. Mindezt főként azért, hogy a család körüli
válság okait megérthessük, és kivezető utakat kereshessünk. Jelen munka az alapvető nemi
normákat aszerint elemezte, hogy ki milyen nemi viselkedéstípust tart helyesnek.
Ezen első tanulmány mindössze egy 2009-es országos reprezentatív felmérés alapján
vizsgálja a helyesnek tartott alapvető, e tanulmányban definiált, nemi viselkedéstípusok
Európai Családtudományi Szemle Mayer és mások Nemi normák hatásai I.
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
101
magyarországi gyakoriság-eloszlását kor és nem szerint, majd hány szempontból elemzi
ezek kapcsolatát a vallásosság fokával.
A felállított két hipotézisből a másodikat teljesen, az elsőt csak részben igazolták az
eredmények. A két hipotézis: (i) a fiatalabb korcsoportba tartozóak megengedőbb nemi
viselkedéstípusokat tartanak helyesnek, mint az idősebbek, (ii) minél vallásosabb valaki,
annál szigorúbb nemi viselkedéstípust tart helyesnek a definiált kategóriák közül. Kivétel az
első hipotézisnél, hogy az a nőkre és a tinédzserekre nem igaz.
Meglepő, hogy a magukat vallásosnak nevezők (a megkérdezettek kétharmada)
többségének mennyire eltérő a nemiségről alkotott véleménye, mint azt a vallásuk és
egyházuk tanítja.
Ismerve, hogy az alapvető nemi viselkedéstípusoknak igen fontos szerepe van a családok
stabilitásában, harmóniájában és sikerében, lásd például a fenti S. Molnár Edit tanulmánból
való idézetet, valamint látva a helyesnek tartott nemi viselkedéstípusok hazai eloszlását (és az
óriási különbséget a vallások javasolta tanítás és a gyakorlat között), mondhatjuk, hogy az
lenne csoda, ha nem lenne a házasságon alapuló család körüli válság hazánkban és általában
az úgynevezett fogyasztói társadalmakban, ahol ismert, hogy többnyire még szabadosabb az
emberek nemiségre vonatkozó véleménye és gyakorlata, mint Magyarországon.
Köszönetnyilvánítás
A tanulmány a Tudomány a Családért Egyesület által elnyert OMFB-00701/2009 számú
NKTH INNOTÁRS projekt eredményei további feldolgozásával készült. Az OMFB projekt
címe: A gazdasági fejlődésnek és a magyar társadalom egészségi állapotának kapcsolata a
családok stabilitásával.
A kézirat létrejöttét és publikálását az NCSSZI CSP-KÖZG-13-12333 projekt is támogatta.
Irodalomjegyzék
Giddens A. (2003): Szociológia, Osiris Kiadó, Budapest.
West C. (2010) A test teológiája kezdőknek. Kiadó: Missio Christi Alapítvány, Budapest.
Kuby G. (2013): Globális szexuális forradalom, A szabadság elpusztítása a szabadság
nevében, Budapest, Kairosz Kiadó.
Runkel G. (2000): A kereszténység nemi erkölcse, M. Szexológiai Szemle, 1. szám in:
Szilágyi Vilmos (2006): Szexuálpszichológia, Tankönyv és dokumentáció, Medicina
Könyvkiadó Rt, Budapest.
Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsa, NFFT Jövőkereső, 2009/augusztus, 193.
http://www.foodlawment.hu/downloads/jovokereso_a_nemzeti_fenntarthato_fejlodes_tana
cs_jelentese.pdf.
Szilágyi V. (2010): A nemek viszonyának jövője Egyenrangúság, nyitottság, önmegvalósítás,
Háttér Kiadó, Budapest.
Tóth L. (1996): A szex, Szociológia és társadalomtörténet, Szöveggyűjtemény 1, Új
Mandátum Könyvkiadó, Budapest.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
102
A házasság és nemiség kérdésköre
a buddhizmusban, az iszlámban és a hinduizmusban
Török Péter
Semmelweis Egyetem, Mentálhigiéné Intézet
1089 Budapest, Nagyvárad tér 4.
torok.peter@public.semmelweis-univ.hu
A buddhizmus, iszlám és hinduizmus követőinek aránya Magyarországon ma még nem
számottevő, együttesen sem érik el az egy százalékot.
1
A családért felelősséget érzőknek
mégis érdemes megvizsgálni, hogy ezek a világvallások mit tanítanak a házasságról és a
nemiségről, illetve a kettő kapcsolatáról.
2
A pesedéssel kapcsolatos kérdésekben ugyanis
egyes iszlám és keresztény államok közti bizonyos szövetségről a világsajtó már az ENSZ
által szervezett 1994-es kairói International Conference on Population and Development
(Népesedés és Fejlődés nemzetközi Konferencia) kapcsán említést tett. Az eseményeket
elemezve Radford (1994) arra a következtetésre jutott, hogy ez a szövetség a második évezred
végén sokkal inkább pzeletbeli volt, mint valós, mégsem lehet teljesen figyelmen kívül
hagyni, mert Kaliforniában például elindított egy tanácskozás-sorozatot konzervatív
keresztény és muszlim hívők közt. Másfél évtizeddel később Ilkkaracan (2008) pedig
egyenesen a nemiség és család témakörében az iszlám és kereszténység közti több éven és
konferencián átívelő „állandó szövetségről” tesz említést.
Kiterjeszthető-e, vagy legalábbis elképzelhető-e ez a „szövetség” a hinduizmussal és a
buddhizmussal? A téma komplexitása miatt természetesen a tanulmány az adott keretek közt
teljes és átfo képet nem tud adni, de megpróbálhatja e rdéskörbe tartozó néhány
jelentősebb téma összehasonlítását. Célja ennek az összevetésnek az, hogy megvizsgálja,
lehetséges-e legalább néhány, a házasság és családi élet szempontjából jelentősebb kérdésben
hasonló álláspontot, egyfajta „közös nevezőt” találni a nem keresztény-zsidó
világvallásokban. Feladata egy ilyen vállalkozásnak természetesen az is, hogy rámutasson a
„közös nevező” használatának korlátaira. A tanulmány ezt vallásszociológiai megközelítésben
teszi: rámutat a vallások alakulására különös tekintettel a szekularizált társadalomban ,
1
A 2001-es népszámlálás eredményei szerint a lakosság döntő bbsége keresztény. A vallási hovatartozásra
adott válaszadás nem volt kötelező, a megkérdezettek 90 százaléka mégis válaszolt rá. Eszerint a magyarok
73,4 százaléka vallotta magát legalább névleg a katolikus, református, vagy az evangélikus egyházakhoz
tartozónak. Minden máshoz a lakosságnak összesen csak 1,2 százaléka tartozik de ebben benne vannak az
ortodox egyházakhoz és a kisebb keresztény vallási entitásokhoz tartozók is (Központi, 2002). A
népszámlálás idevonatkozó adatainak illetve a hazai bejegyzett és négy be nem jegyzett vallási entitás
rendszerezett kutatásának összevetéséből juthatunk arra a következtetésre, hogy az új vallási mozgalmak
beleértve a hazánkban lévő hindu, buddhista és muszlim entitások tagságának aránya maximum a lakosság
0,7 százalékát teszi ki (Török, 2006). Hasonló eredményre jut egy korábbi kutatásban Szigeti is (1994).
Fontos annak megjegyzése is, hogy az új vallási mozgalmak többsége eredendően még mindig keresztény
gyökerű. Bár az új vallási mozgalmak aránya elenyésző, hírértékük miatt mégis nagy jelentőséggel bírnak
(Török, 2007).
2
Szalai (2009) szerint 2009-ben Magyarországon 28 buddhista, 17 hindu és 3 muszlim vallási entitás működött.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
103
illetve a vallási tanítás és gyakorlat közti különbségek forrásaira, végezetül a fentiek
illusztrálására bemutatja néhány új vallási mozgalom nemiséggel és családdal kapcsolatos
tanítását és időben változó gyakorlatát. Az elemzés a további kutatások lehetséges
irányvonalainak felvázolásával zárul.
Nemiség és család
A nemiségről és családról alkotott hindu, buddhista és muszlim felfogás összevetését
szükségszerűen négy lépésben kell megtenni. Természetesen az adott vallás
alapkoncepciójából kell kiindulnunk, vagyis abból, hogy mit gondol az emberről. Második
lépésként ebben a kontextusban kell vizsgálni a nemiségről, szenvedélyről, szexuális
gyönyörről alkotott felfogást. A harmadikban a nemek megítélése, pontosabban elsősorban
inkább a nők, a női természet megítélésének elemzése kap helyet. Végezetül pedig az
előzőeken alapulva a zassággal és nemiséggel kapcsolatos konkrét szabályok
összehasonlítása történik. Már itt felszínre kerülnek majd azok a tényezők is, amelyek a
három, nem keresztény-zsidó világvallás „közös nevezőinek” korlátaira utalnak.
Az alapkoncepciók
A hinduizmus alapkoncepciója a dharma, amelyet pontosan ugyan nem lehet lefordítani,
mert nincs közvetlen szemantikus megfelelője, de összességében és együttesen a kötelesség,
az előírás, a norma, valamint a világ (kozmikus) rend és törvény jelentésével bír. A hindu
embernek a születéséből eredő korlátok, tilalmak (jati) és kötelességek (varna) szerint kell
cselekednie. Hogy az ember milyen korlátok közé születik, reinkarnálódik, az a személy
karmájának, cselekedeteinek függvénye. A reinkarnációból való kilépés lehetőségére négyféle
utat-módot, lehetőséget látnak, melyek közül számunkra itt most a legfontosabb a karma
marga, a cselekvés útja, méghozzá az önzetlen, jutalmat nem váró cselekvésé,
kötelességteljesítésé (dharma). Ebben természetesen részletesen szabályozott az is, hogy
mikor mit kell a házasoknak, a férjnek és a feleségnek is tennie (Baumann, 2002).
Bár a buddhizmus is tanítja a lélekvándorlást és a reinkarnációt, de az attól való
megszabadulás dja miatt többek közt a házasságra és szexualitásra nézve gyökeresen
ellentétes következményekkel bír. Gotama herceg, a sőbbi Buddha, hindu nevelést kapott
kényeztető és védett királyi udvarban, majd az udvart, feleségét és gyermekét elhagyva egy
ideig szélsőségesen aszketikus életet élt, de abból is kiábrándult és az „arany középutat
választotta. A legenda szerint egy fa alatt üldögélt, s négy lépésben érte el a megvilágosodást.
Ebben ébredt, hogy minden múlandó, csak átmeneti, ideiglenes. A szenvedés éppen abból
fakad, hogy az emberek valami olyasmit keresnek, ami kielégítené őket, de mivel semmi sem
örök, ezért keresésük, kielégültség utáni vágyuk szükségszerűen kudarccal jár, s ebből fakad a
szenvedés. Ha ezt a keresést, a bárminemű kielégülés utáni vágyat meg tudjuk szüntetni
magunkban, akkor elérjük a nirvanat, ki tudunk lépni a reinkarnációból. Természetesen
elemzésünk tárgyai, a szexualitás és a család is múlandók, tehát ezektől is meg kell
szabadulni. Éppen ezért a buddhizmus nem is ad iránymutatást arra, hogy a nemiséget hogyan
éljék meg, akár házasságban, akár házasságon kívül, s hogy a zasságban kinek mit és
hogyan kell tennie, mert a végső cél az ilyen múlandó dolgoktól való megszabadulás.
3
3
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szerzetesi élet nagyon aprólékos és részletes szabályozása mellett
(Faure, 1998, főleg a sodik fejezet) ne lennének általános iránymutatások még oly, a témánkhoz közelálló
területeken is, mint például a családtervezés, a gyermek és a szülő, valamint a férj és feleség közti
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
104
Megvilágosodása után Gotama hercege ott akart maradni a fa alatt, de Brahma istenség
meggyőzte, hogy kezdje el tanítani az embereket mindarra, amire megvilágosodásában rájött.
Jellemző a buddhizmus emberképére, hogy Brahma mivel, milyen érveléssel tudta Gotama
herceget, azaz a Buddhát meggyőzni. Eszerint az emberek olyanok, mint a lótuszok a tóban:
sárban gyökereznek, legtöbbjük, nagyobb szük a víz felszíne alatt él, de hányan azért a
fény felé törekednek, sőt némelyik még virágot is hoz.
A buddhizmussal és hinduizmussal szemben az Iszlámnak nincs igazán „alapkoncepciója”.
Ahogy Beverly (2002) megjegyzi, az Iszlám sokkal inkább a megfelelő, helyes út (viselkedés)
vallása, mintsem a helyes koncepcióké.
4
Ennek megfelelően a Korán jelentős része az
igazhitű ember viselkedését írja le, a bekezdések többsége a helyes és helytelen viselkedéssel
foglalkozik. Így tehát szabályozza, méghozzá igen alaposan a nemiséget és a házasságot is.
Némiképp hasonlóan a buddhizmushoz bár egészen más megfontolásból rossznak tartja a
szexuális kéjvágyat (ezért kell a knek tartózkodóan, magukat elfedve öltözni
5
), de elítéli a
vallási szélsőségeket, többek közt a cölibátust is, mondván, hogy a szexualitás is az ember
része.
Ezek után már könnyebben megértjük az egyes vallásoknak konkrétan a nemiségről,
szexualitásról vallott nézeteit.
A szexus megítélése
Talán csak az iszlám az, amely egyértelműen értéknek, pozitívnek tekinti a nemiséget (Ali,
2006: 6), s ezt büszkén llalja is természetesen szembeállítva a kereszténység és a többi
világvallás alapvetően aszketikus beállítottságával. Ahogy fent már jelzésre került, bár a
szexualitás önmagáért és mindenáron való élvezete, a szexuális kéjvágy, illetve annak
kiváltása ugyan rossz, a szexus, a szexuális élvezet önmagában az emberi természet
velejárója. Ezért tanácsolja tehát Mohamed azt, hogy ha egy férfi szexuális vágyra gerjed egy
láttán, akkor jól teszi, ha haza megy, és feleségével azonnal nemi életet él.
6
Ez a
részéről egyfajta kötelesség, férjének rendelkezésére kell állnia, hogy annak ne „kelljen” bűnt
elkövetnie. Ugyanakkor a férfinak viszont kötelessége arról gondoskodnia, hogy felesége is
kapcsolatok alakítása. Ezek azonban megmaradnak az általánosság szintjén. A családtervezés minőségi
programját Phra Medhidhammaporn (1994) közlése szerint Buddha így összegezte: A legnagyobb áldás
az anya és apa segítése, a feleség és gyermekek mogatása, valamint a konfliktusmentes életet biztosító
jövedelem („Aid for mother and for father, And support for wife and children. A livelihood that brings no
conflict: This is the highest blessing(1994: 76). A férj ideális viszonya feleségéhez pedig a következőképp
szabályzott: a férjnek tisztelnie kell a feleségét, udvariasan kell vele viselkednie, hűségesnek kell lennie
hozzá, bizonyos mérvű hatalmat és tekintélyt is át kell ruháznia feleségére, és el kell halmoznia ajándékokkal
és ékszerekkel (Phra Medhidhammaporn 1994: 79).
4
„Islam is a religion about the right path, much more than it is a religion about right ideas” (Beverly, 2002: 682).
Természetesen hozzáteszi, hogy bár az Iszlám a törvények vallása, azért a törvények mögött van valami
„alapkoncepció” (larger principles). Csakhogy ennek a lényege is valami olyan pozitívum, amely minden
hívőtől elváratik: Allah követése és félése, amelyet azzal fejez ki, hogy életének példaképe cselekedeteink
mintája – Mohamed próféta és az ő élete.
5
Ugyanezt fogalmazta meg felháborodottan egy személyes beszélgetés során még az 1990-es évek közepén az
egyik magyarországi muszlim vallási entitás vezetője egy étteremben, amikor asztalunk mellett elment egy
csinosan öltözködő, ám másodlagos nemi jellegét kissé kihívóan szemléltető hölgy: „Hát kinek mutogatja ez
magát? Hogy nem a férjének, az biztos!”
6
Mohamed prófétáról Jabir b.’Abdullah mesélte el, hogy egy nő láttán felébredt benne a vágy, és ezért hazament
feleségéhez, Zainabhoz, aki éppen bőrt cserzett, és közösült vele. (Ali, 2006: 60). A részletesebb elbeszélés
szerint, ezután az eset után javasolta Mohamed követőinek a fent említett gyakorlatot.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
105
örömét élvezetét lelje a nemi aktusban.
7
Egyesek odáig mennek, hogy a Koránban és
Mohamed próféta tanításában megtalálni vélik a nemi aktust megelőző előjáték előírását (Ali,
2006: 7).
A buddhizmus felfogásában a szexualitás egyike azoknak a vágyaknak, melyek végső
soron az ember boldogtalanságát okozzák. Bár a házasságban megélt szexualitás megfelelő, a
nemiség önmagában olyasmi, amit az egyén fejlődésében reinkarnációi során valamikor
elhagy (Bowker, 1997: 621). Legalábbis ez a cél, amire persze csak nagyon kevesen képesek,
illetve kevesen akarják ezt igazán elérni (Walshe, 1975).
A hinduizmus szexushoz való viszonya nem egyértelmű. A hindu férfi és legfontosabb
vallási kötelezettsége a vallási gyakorlatok, rítusok végrehajtásán túl, hogy minél több
nagyszerű gyermeknek adjon életet, és azok felneveléséről gondoskodjon. Az utódnemzés
élvezete, a szexuális gyönyör sem tiltott, ezért mondják, hogy „a házasság célja a házi
áldozatok végzése, az utódnemzés s gondozás), illetve az érzéki gyönyör” (Pál és Kiss,
2006: 26). A szexus tehát nemcsak elfogadott, hanem szerves részét is pezi a vallásos
életnek, gis rituálisan tisztátalan. A nemi aktus után tisztálkodni kell, tilos bizonyos szent
szövegek recitálása, sőt olykor magától a szexuális közösüléstől is tartózkodni kell. Manu
törvénykönyve ezért aztán arra a következtetésre jut, hogy vallásilag legkívánatosabb, és az
üdvösség szempontjából legcélravezetőbb állapot az önmegtartóztatás.
8
A nemek
A hinduizmusban többek közt – azért is vált elfogadottá a gyermekházasság sokat vitatott
intézménye, mert véleményük szerint a pubertásba lépett leány mindig buja természetű és
könnyen rosszra csábítható, ezért aztán könnyen szégyenbe kerülhet, s nem lehet majd
kiházasítani. A hindu felfogásban a férfiak elcsábulásáért egyértelműen a a felelős, a a
kísértő, ezért a férfiember jól teszi, ha még nőrokonaival sem marad magára. Lényegileg
hasonló a buddhizmus felfogása is a nők természetéről. Buddha leménye szerint a nők
érzékiek, erkölcstelenek, gonoszak, és elfajzottak.
9
Nagyon leegyszerűsítő és igazságtalan lenne azonban ez az ábrázolás, ha nem tennénk
mellé azt is, hogy kezdeti bizonytalansága után
10
Buddha szerint a nők ugyanúgy képesek
7
Ez azonban, ahogy a fogalmazás jelzi is, sokkal inkább a férfi kötelessége, mintsem a „joga”. Ali (2006: 10)
megjegyzi, hogy amíg a feleségnek „bármikor” szexuálisan is a férj rendelkezésére kell állnia, addig egyes
értelmezések szerint a férjnek csak négyhavonta kell nemi aktust létesítenie feleségével, és azt is csak akkor,
ha képes rá. („However, a husband is not obliged to satisfy her ’whenevershe ’desires it’; rather the husband
must ’have sexual intercourse with his wife (at least) once in each third of the year, if he is able to do so”
dőlt szedés az eredetiben.)
8
Pál és Kiss (2006: 44) Manu törvénykönyvének (Manava Dharma-Sastra) 2.95 és 2.100-as helyeire utalnak. A
továbbiakban, ha másképp nem jelzem, a hinduizmussal kapcsolatos nézetek mind Pál Kiss (2006)
tanulmányából valók.
9
„Women, Brother, are lustful, profligate, vile, and degraded.” 61. számú Asatamanta jataka.
http://www.sacred-texts.com/bud/j1/j1064.htm, utolsó elérés: 2010. december 7. Ezúton szeretném kifejezni
köszönetemet Bíró Dávidnak, és főleg Németh Beatrix Johanna „Uma-nak” a pontos források
megkeresésében való segítségükért.
10
Buddha ambivalensen viszonyult a nőkhöz, kezdetben nem akarta engedélyezni a női szerzetesek intézményét.
Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a buddhizmus kulturális felfogása (Buddha világszemlélete) a
bráhmanikus (hindu) hagyományokból eredezik, ahol a nőt veszélyes csapdának tartották a lelki élet útján
haladó férfiak számára ahogy azt fentebb tárgyaltam is. A mához magyarul lásd pl. Schmidt (1998),
különösen az első fejezetet, angolul pedig Cabezon (1992), Smith (1992) és Bartholomeusz (1992), illetve
Faure (2003), különösen az első és a harmadik fejezetek.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
106
a megvilágosodásra, mint a férfiak, melyet a női szerzetesek intézménye is bizonyít
(Sponberg, 1992). Éppen ebből adódik egy a házasságra, illetve a nők társadalmi helyzetének
megítélésére vonatkozó jelentős különbség a hinduizmus és buddhizmus között. A hindu
számára a legfőbb kötelesség és erény a gyermekek világrahozatala és felnevelése, valamint a
háztartás vezetése, vetkezésképp az egyedül maradt nők társadalmi megvetésben
részesültek.
Ezzel szemben a buddhizmus a házas életet mindig is a lelki törekvések kerékkötőjének
tekintette. A buddhista kultúrákban éppen ezért a nőket sehol nem érte olyan erős családi és
társadalmi nyomás a házasságkötésre, mint a más vallású társadalmakban. Amint a buddhista
női szerzetesrendek megalakultak, a magasabb spiritualitási-vallási igénnyel rendelkező nők
számára az egyedül-maradás a házasságnál sokkal kedvezőbb életformának minősült (Sutra
Translation Committee, 1998: 447).
11
Hasonlóképp, egyoldalú lenne a hindu nők természetét is csak ezen a negatív „szűrőn”
keresztül látni, az önfeláldozó női szeretet ldája teremtette meg az európaiak számára oly
borzalmas satit, az özvegyek máglyahalálát.
12
Nem könnyű egyértelműen megállapítani, hogy mi az iszlám tanítása a nők természetéről.
Allah ugyanabból a lélekből teremtette a férfit és a nőt is, de a férfiak azért előbbre valók,
mint a nők: két nő tanúskodása ér csak fel egy férfiével, a nők csak a felét öröklik annak, amit
a fiúgyermek örökölne, stb. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a férfiak és nők közti
társadalmi különbségek alapja az eltérő nemi identitásból adódik, a nők eredendően anyák és
feleségek.
Konkrét szabályok összevetése
Az alapkoncepciók kiindulásából a konkrét szabályok összevetését két részletben lehet
megtenni. Amíg az iszlám és hinduizmus szabályait viszonylag könnyen össze lehet
hasonlítani, addig a buddhizmus álláspontjával, pontosabban a szabályozás hiányával, illetve
az abból adódó következményekkel külön kell foglalkozni.
Az iszlám és a hinduizmus konkrét szabályai
A szüzesség
Az első, amit mind a két világvallás tanításában megfigyelhetünk, hogy értéknek tekinti a
szüzességet, pontosabban a nők házasságkötés-kori szüzességét. Amint az a nemek, konkrétan
a nők megítélésénél a hinduizmussal kapcsolatban már említésre került, a gyermekházasság
11
A kérdéskör igen árnyalt tárgyalásához lásd g Miriam L. Levering (1992) értekezését egy a sokszor
nem kívánt nemi életet feladni kívánó kurtizánból lett buddhista szerzetesnőről. Levering egyrészt mutat
arra, hogy a vallási alapú cölibátus tényleges alternatívává vált a buddhista nők számára, ugyanakkor jelzi azt
is, hogy a nők számára azért ez is hagyott kívánnivalót maga után.
12
Már csak a keretek adta lehetőségek miatt sem tárgyalható itt részletesen a sati, melynek eredetét Sati, vagy
más néven Dakshayani, istennőre vezetik vissza (Bowker: 861). Ő ugyan nem elhunyt férje utáni bánatában,
hanem amiatti szégyenében égette el magát, hogy apja, Daksha, oly tiszteletlenül bánt Sati férjével, Shivával.
A sati gyakorlata keresztény misszionáriusok és hindu reformerek hatására már 1829-ben a brit
gyarmatosítók alatt törvényileg tiltás alá került, de még a közelmúltban, 2008-ban is történtek ilyen esetek.
Vö. a The Times of India híradását
http://timesofindia.indiatimes.com/India/Woman_jumps_into_husbands_funeral_pyre/articleshow/3587874.c
ms, utolsó hozzáférés 2010. december 2.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
107
részben éppen azért vált elfogadott intézménnyé a hindu kultúrában, mert féltek attól, hogy az
egyébként bujaságra hajlamosnak vélt kamaszodó lányok elveszítik szüzességüket.
13
Az
azonos kasztból és családból való származás, valamint a vőlegényénél fiatalabb életkor
mellett a lány szüzessége volt tehát az egyik előírása a házasságkötésnek.
14
A szüzesség, mint érték kérdése az iszlám vallásban olyan formában kerül felszínre, hogy
törvényes, legális szexuális aktus csak a házasság intézményén belül volt elképzelhető (Ali,
2006: 56). Következésképp a szüzesség elvesztése is csak a házasság keretein belül
történhetett. Ez legalábbis elméletileg vonatkozott mind a férfira, mind a nőre ahogy azt
még a házasságon belüli nemi élet kérdésénél ismét látni fogjuk.
De hogy a lányok szüzességének milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak, arra a
megerőszakolt lányokkal való bánásmód szolgáltatja a legerősebb bizonyítékokat (Shalhoub-
Kevorkian, 2008). A legmegrendítőbb kétségkívül annak a 15 éves palesztin lánynak az esete,
akit úgy erőszakoltak meg, hogy nem történt teljes behatolás, következésképp a szűzhártyája
épségben maradt. Ennek ellenére az aktustól a lány állapotos lett. Az anyja azt kérte az
orvostól, hogy lehetőleg úgy abortálja a magzatot, hogy a szűzhártya továbbra is ép maradjon.
Az orvos bele is egyezett, és egyfajta császármetszéssel távolította azt el, mit sem törődve a
vele járó jdalommal és szenvedéssel. Ez annál is inkább kivitelezhető volt, mert az anya
meg tudta győzni a lányát, hogy szüzessége megőrzése mindennél fontosabb. Ezt
természetesen még az is elősegíti, hogy a lányok jól tudják, a társadalmi elvárás az, hogy
ilyen esetben vagy „fedjék el a kárt, vagy öljék meg a lányt”.
15
A házasságon belüli nemi élet
Mind az iszlámban, mind pedig a hinduizmusban a nemi élet csak házasságon belül volt
megengedett. A hinduizmusban a nemi élet pozitív vallási kötelezettség, mely egyebek
mellett biztosítja, hogy a hívő ne hulljon ki Brahman világából. Egyes hindu vallási
tekintélyek szerint „ha a férj három évig nem él nemi életet a feleségével, miközben az
menstruál [tehát foganni képes], akkora bűnt követ el, mintha magzatot hajtana el” (Pál és
Kiss, 2006: 29). Ez az idézet azonban már előrevetíti, illetve jelzi azt is, hogy bizonyos
tanítások szerint nemi életet csak gyermeknemzés céljából szabad élni, következésképp tiltott
volt a nemi aktussal a termékenységi időszakon kívül élni.
16
13
Pál és Kiss (2006: 27) Meyerre hivatkozva megemlíti azt is, hogy emellett létezhetett még egy gazdasági
motiváció is: „a családfőnek mihamarább férjet kellett találnia leányának, ám ha a zassági piacon nagy
volt a verseny, igyekezett minél hamarább „áruba bocsátani portékáját”.”
14
Emellett még az eltérő nemzettségbe való tartozás is feltétel volt, valamint az, hogy az ifjú pár az apa oldalán
hat, az anya oldalán pedig négy nemzedéknyire visszamenően nem állhattak rokonságban egymással.
15
Shalhoub-Kevorkian idéz egy apát, akinek a lányát megerőszakolták, és az orvos közölte vele, hogy sebészi
úton sem tudja a szűzhártyát megreparálni. „The father’s response was: ’How am I going to facet he public?
[] In our cultur, we say Waitha bulitum fastairu [if you are faced with misery or calamity, cover it]. There
are only two ways to hide the calamity: one is to kill my daughter; the other is to perform the hymen repair
and not tell anybody about the incident. If you won’t do the hymen repair, you’ll be the reason for her death.”
(2008: 186). Az ilyen társadalmi normák, elvárások ellen nagyon nehéz harcolni, de nem lehetetlen, mint
ahogy azt a „honor crime” a családi hírnév megóvása érdekében a ledéren viselkedő nők meggyilkolása a
család egy férfi tagja által elleni jordán civil mozgalom esete tanúsítja (Nanes 2008).
16
A termékeny időszakának (rtu) azokat a napokat tekintették, „melyek közvetlenül a menstruác
befejeződését követik [] a menstruáció negyedik napjától (amikor az asszony tisztátalansága rituális
fürdőjével véget ér) kezdődik és a tizenhatodik napig tart” (Pál és Kiss, 2006: 29). Tiltott volt még továbbá a
nemi aktus a hold változásának napjain is.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
108
Bár az iszlám is csak a zasság keretein belüli nemi életet engedélyezi, és amint láttuk,
törődik mind a férj, mind pedig a feleség nemi kielégítettségével, egy pontban megengedőbb
volt a rjek számára. Ez pedig az ágyasság intézménye. Az a férfi, aki megengedhette és
megtehette, ágyasokat/rabnőket
17
is tarthatott, akikkel a dolog természetéből adódóan
értelemszerűen nemi életet élhetett. A törvényes szexuális élet tehát csak házasságban, férj-
feleség, illetve férj-ágyas/rabnő között történhet. Aki ezen kívül élt nemi életet, az a
legsúlyosabb szexuális tséget (zina) követte el, és a férfit és nőt is egyformán száz-száz
korbácsütésre ítélték. Az ágyasság intézménye ma már nem engedélyezett az iszlám
államokban. Ali (2006: 58) megfogalmazásában ugyanakkor egyes muszlim vallási
irányzatok által jóváhagyott, úgynevezett zassághoz hasonló gyakorlatok kerültek, vagy
kerülnek ismét felszínre. Ilyenek a shiíták és esetenként a szuniták által is elfogadott, és főleg
a nyugati országokban gyakorolt mut’a
18
, a szaudi muftik által engedélyezett zaway al-
misyar
19
, és a főleg Egyiptomban gyakorolt zaway ’urfi
20
.
Önkielégítés, anális - orális szex tiltása
A hindu szent szövegek szerint a férfi spermiuma csak a nő hüvelyébe (yoni
21
) kerülhet, ha
nem így történik, az gyilkosságnak minősül. vetkezésképp, ahogy Olivelle-re hivatkozva
Pál és Kiss (2006) megjegyzi a kifejezés alatt érthetünk „önkielégítést, éjszakai magömlést,
orális vagy anális szexet” (2006: 30, 24. lábjegyzet).
Hason a helyzet az iszlám vallásban is. Ibn Hayar Haytami XVI. századból szárma
listája
22
többek közt egyértelműen tiltja a rfiak közti, illetve egy férfi és egy idegen (nem
házastárs) közti anális nemi kapcsolatot, az állatokkal való közösülést, a leszbikus
szexuális aktust, illetve a férjnek felesége tetemével történő közösülését.
Az évszázadok során a legtöbb iszlám tudós egyetértett abban is, hogy az önkielégítés
haram, azaz tiltott dolog. Syed Mumtaz Ali
23
ugyanakkor Ahmed Hanbal imámra utalva azt
állítja, hogy a könyörületes Allah elnézi azok vétkét, akik a nagyobb gonoszság – mint
például a homoszexualitás, az állatokkal való fajtalankodás, illetve a házasságtörés
elkerülése végett maszturbálnak.
17
Az angol szöveg (Ali 2006: 56) a következő kifejezéssel él, amikor arról beszél, hogy törvényes nemi élet csak
a házastárssal vagy ágyassal/rabszolganővel történhet: „with a spouse or with what one’s right hands
possess” (akit az ember a jobbkezével birtokol). A jobb-kézzel való birtoklás egyértelműen rabszolgára
(slave) utal, de az adott kontextusban Ali (2006: 57) slave-concubinage ról beszél.
18
Időleges házasságként lehetne lefordítani.
19
Átmeneti házasság, melyben a házastársak jogai az átlagosnál korlátozottabbak.
20
Hagyományos házasság, azaz olyan házasság, amelyet elsősorban Nyugaton csak a vallási hatóságok előtt
kötnek meg.
21
Pál és Kiss (2006: 30, 23. lábjegyzet) megjegyzése tovább erősíti a nemi aktus gyermeknemzésre
irányultságát, amennyiben a yoni nemcsak a nők külső és belső nemi szervét, hanem magát az anyaméhet is
jelenti.
22
Idézi Ali (2006: 75). Lásd még Dobrovits Mihály: Szex és iszlám
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dobrovits.html utolsó hozzáférés: 2010. december 14.
23
Vö. http://muslim-canada.org/masturb.html, utolsó látogatás: 2010. december 8.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
109
Az abortusz tiltása
Nehéz lenne a hinduizmusban és iszlámban tényleges közös nevezőt találni az abortusz
kérdéskörében. Bár a hindu kultúra korábban egyértelműen elítélte az abortuszt, a jelenkori
gyakorlat egészen más értékek mentén rendezi be életét. Az iszlám állásfoglalása pedig már
korábban sem volt ennyire egyértelmű, pontosabban ennyire „élet párti” (pro life).
A klasszikus hindu szövegekben az abortusz olyan súlyos bűnnek számított mind a nők,
mind pedig a férfiak (!) számára, hogy azt a kasztból való kizárással büntették, és csak
kemény aszkétikus vezekléssel volt lemosható. Mi több, a természetes vetélés esetén is
tisztátalannak számított, méghozzá annyi napig, ahány hónapos volt a magzat.
Ez azonban a múlt. Az indiai társadalom 1972 óta törvényileg is engedélyezi a művi
abortuszt. „Úgy tartják, hogy a beavatkozás, noha szenvedéssel jár, megelőzi azt a szenvedést,
mely a későbbiekben a nőre vagy gyermekére várna. A modern Indiában szintén elfogadják a
fogamzásgátlást és a sterilizációt is” (Pál és Kiss, 2006: 31).
Az iszlám egyértelműen megosztott az abortusz kérdésében.
24
Vannak, akik a Korán 16.
szúrájának 72 versére
25
hivatkozva azt mondják, hogy az utódnemzés Allah ajándéka, ezért
nem szabad vele visszaélni. Mások a Korán 6. szúrájának 151. versére „Ne öljétek meg a
gyermekeiteket szegénység miatt mi ellátunk benneteket és őket a szükségessel!”
26
utalva
egyértelműen tiltják az abortuszt. Csakhogy Hassan professzorra hivatkozva Daniel C.
Maguire rámutat, itt a már megszületett gyermekekről, elsősorban lányokról van szó.
Ráadásul a „megölésként” fordított szó nemcsak a fegyverrel, ütéssel vagy méreggel való
veszélyeztetést jelenti, hanem a gyermekek megalázását, a megfelelő felneveléstől és
iskoláztatástól való megfosztását is jelentheti.
27
Komoly érvek szólnak tehát amellett is, hogy
a Korán nem tiltja az abortuszt.
Az abortuszt megengedő főbb iszlám jogi iskolák
28
többsége egyetért abban, hogy a művi
abortusz az állapotosság első négy hónapjában lehetséges, feltéve, ha van valamilyen komoly
ok mint például az anya életének veszélyeztetettsége, vagy annak a lehetősége, hogy a
fejlődő magzatból deformált vagy sérült gyermek születne. A zaidiva síita irányzat
ugyanakkor mindaddig megengedhetőnek tartja az abortuszt, amíg „élet nem lehelődik a
magzatba”, függetlenül attól, hogy van-e bármiféle komoly ok a művi vetélésre.
29
Ez
gyakorlatilag az abortusz korlátlan alkalmazhatóságát jelenti.
24
Egyértelműen ezt az álláspontot bár kevésbé részletesen kifejtve – képviseli Phra Medhidhammaporn (1994)
is.
25
„Allah saját magatokból támasztott nektek feleségeket. És adott néktek a feleségeitektől fiakat és unokákat. És
mindenféle jóval látott el titeket. Vajon a hamisban hisznek, és hálátlanok Allah kegyével szemben?
http://www.egyistenhit.com/Quran/default.php, utolsó látogatás 2010. december 13.
26
http://www.egyistenhit.com/Quran/default.php, utolsó látogatás 2010. december 13.
27
http://www.religiousconsultation.org/islam_contraception_abortion_in_SacredChoices.htm, utolsó hozzáférés
2010. december 8.
28
Az iszlámban öt főbb iskola létezik. A négy „klasszikus” iskola alapítójuk nevei után a malikita, a hanifita,
sháfita, és a hanbalita. Az ötödik a shíta irányzat számos iskolájára utal.
29
http://www.religiousconsultation.org/islam_contraception_abortion_in_SacredChoices.htm, utolsó hozzáférés
2010. december 8.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
110
Az iszlám a születésszabályozás más módjait is ismeri.
30
Ilyenek a coitus interruptus (azaz
megszakított közösülés), amelynek alkalmazásához az öt főbb iszlám iskolából négy
véleménye szerint – azonban a férfinak meg kell kérnie a nő engedélyét is. És innentől kezdve
az ijtihad-ra hivatkozva, vagyis a már egyszer megengedett alapjából kiindulva analogikus
érveléssel azt mondhatják, hogy minden olyan fogamzásgátló eszköz, illetve módszer
megengedett, amely nem okoz állandó sterilitást.
A fogamzásgátlás is megengedett tehát.
31
Indoklásul nemcsak gazdasági és egészségügyi
okokat lehet felhozni, hanem még a nők előnyösebb külalakjának megőrzését, sőt az utódok
minőségének fejlesztését is (!). Ez annak fényében r jobban érthető, ha figyelembe
vesszük, hogy az iszlám a közjót tartja mindennél fontosabbnak. A beteg, gyenge vagy
fejletlen, avagy a későbbiekben nem tanuló-tanítható gyermekek pedig nem jók az umma
(társadalom) számára.
A homoszexualitás kérdése
Mivel a hinduizmusban a nemiség egyértelműen és elengedhetetlenül összekötődik az
utódnemzéssel, az alá rendelt, ezért az egyneműek nemi kapcsolata teljesen idegen a hindu
kultúrában. Így természetesen abban sincs különbség, hogy férfiakról, vagy nőkről van-e szó.
Ahogy Pál és Kiss összegzi, a hindu irodalom nem vesz róla tudomást, morális megítélése
pedig a szodómiával azonos kihágásnak tekinti. „Azok a megtévelyedett, gonosz-életű
eszementek, kik örömüket lelik abban, ha állatok ölével vagy férfiakkal közösülnek,
nemzésképtelen férfiakként születnek majd újjá (Mahabharata XIII.133.51) Manu törvényei
előírják, hogy ha egy férfi egy másik férfival közösül, vagy úgy viselkedik, mint egy nő, a
kasztjából való kizárás legyen az osztályrésze … maga a bűn pedig … aszkétikus vezekléssel
mosandó le. … A nők közötti szexuális kapcsolat hasonló negatív megítélés alá esik: a
leányok közti egynemű aktus komoly nzbüntetéssel és tíz korbácsütéssel toroltatik meg,
míg ha egy felnőtt egy leányt ront meg, azon nyomban leborotválják a fejét és szamárhátra
ültetve közszégyennek teszik ki. Alternatív büntetésként két ujját vágják le.” (2006 : 33)
A homoszexualitást még ma is bünteti az indiai társadalom, akár életfogytiglani
börtönbüntetéssel is.
Egészen más a homoszexualitás rdése, megítélése az iszlámban. Ahogy azt már Ibn
Hayar Haytami XVI. századból származó listája kapcsán említettem, a homoszexualitás
mind a rfiak, mind a nők számára haram, azaz tiltott. Mi több, Ahmadinejad iráni elnök
2007 szeptemberében a new yorki Columbia egyetemen tartott előadásában kereken
30
Az iszlám kultúra büszkén hangsúlyozza, hogy a „sötét középkorban” az európaiak Avicenna Törvény c.
munkájából értesülhettek mintegy húsz olyan szubsztanciáról, melyeket születésszabályozásra használhattak.
http://www.religiousconsultation.org/islam_contraception_abortion_in_SacredChoices.htm, utolsó
hozzáférés 2010. december 8.
31
Daniel C. Maguire-ral
(http://www.religiousconsultation.org/islam_contraception_abortion_in_SacredChoices.htm, utolsó
hozzáférés 2010. december 8.) ellentétben Dobrovits Mihály szerint az iszlám „alapvető szabályként tartja,
hogy a fogamzás gátlása minden esetben tilos. A házasság alapvető célja amúgy is a gyermekáldás, így a
hívő muszlim nem zárkózhat el az elől, ha Allah gyermekkel kívánja megáldani kapcsolatát. Az iszlám
felfogás szerint a fogantatás, lévén a lehetőség és a valóság között iszonyatos aránytalanság úgyis inkább
Allah, s nem az ember műve. Éppen ezért szigorúan tilos az orális vagy az anális közösülés”
(http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dobrovits.html utolsó hozzáférés: 2010. december 14).
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
111
kijelentette, hogy országában az Amerikai Egyesült Államokkal ellentétben nincsenek is
homoszexuálisok.
32
A valóság azonban egész más. A szexuális orientáció körüli tabuk a Közel Keleten olyan
erősek, hogy a térségben nyilvánvalóan és évszázadokra visszamenően gyakorolt
homoszexualitásról való hallgatás, illetve annak tagadása a hipokrita viselkedés
iskolapéldájává válhat. Ennek részbeni oka az, hogy az iszlám kultúrkörben létezik két olyan
elv, amelyek lehetővé, mi több, szinte előírássá teszik többek közt a homoszexualitásról
való – hallgatást. Az egyik ilyen elv, hogy nem illik, nem szabad felfedni, nyilvánossá tenni a
bűnt, függetlenül attól, hogy az az illető személy sajátja-e, vagy másé. A másik elv pedig azt
mondja ki, hogy nagyobb bűn bizonyos szabályok tagadása, mint azok megszegése (Ali,
2006: 78). Így aztán a muszlimok döntő többsége a „ne kérdezd, ne mond” gyakorlatát
alkalmazza.
A válás
A válás kérdéskörében hasonló állásponton van a hinduizmus és az iszlám: bizonyos
körülmények esetében lehetséges. Bár a hindu törvénykönyvek szerint a válás a nők számára
nem lehetséges, de ha a férj impotens, kasztjából kitaszított, súlyos beteg, nyomorék azaz a
vele való zasság nem eredményez kívánatos utódokat akkor nemcsak lehetséges, hanem
kötelessége is a nőnek a válás. A férj is elküldheti azt az asszonyt, aki tíz éven át nem szül
neki gyermeket, vagy tizenkét év után is csak leánygyermekkel áldja meg, illetve tizenöt év
után azt, akinek minden gyermeke meghal. Azt az asszonyt azonban, „akinek éles a nyelve,
azonnal el kell küldenie. Az erényes feleség számára ilyen lehetőség nincs, „még akkor is
istenként szolgálnia kell férjét, ha az erénytelen, kéjvágyó, és minden tulajdonságnak híján
van.”
33
Indiában 1955 óta törvényileg engedett a válás.
Bár a Korán a perlekedő házasfelek számára a megbékélést ajánlja akár közvetlenül a
házastársak, akár egy, a házastársak családjából származó mediátor által , ha az mégsem
lehetséges, akkor az iszlám a válásnak legalább négy formáját ismeri. A leggyakoribb a talaq,
az asszony férj általi elbocsátása, melynek két változata – visszavonható, és vissza nem
vonható létezik. A talaq thalatha, a hármas válás
34
, mely talán a nem-muszlimok számára a
legismertebb, egyszer s mindenkorra, visszavonhatatlanul megszünteti a zasságot. A
számára is lehetséges a válás. Ennek egyik formája a khul’, ami kártérítésért való válást jelent:
ilyenkor a nőnek vissza kell fizetnie a menyasszonyváltságot, amelyet a férje a
házasságkötéskor a lány családjának fizetett, vagy egy más, meghatározott összeget. Ehhez
természetesen a férj beleegyezése szükséges. A másik lehetőség a nők számára a törvényi
válás (firaq, faskh, vagy tatliq), amikor a nőnek jogi lehetősége (oka) van a válásra, mint
például az, ha a férje nem tartja őt el, elhagyta, életfogytiglani börtönre ítélték, vagy
bántalmazta.
32
Idézi Ilkkaracan (2008: 1). A helyzet iróniája, hogy évszázadokkal korábban a „keresztény Nyugat”,
pontosabban a Brit Birodalom vélekedett úgy, hogy a homoszexualitás kifejezetten idegen, muszlim vétek
(Sanders, 2005).
33
Pál és Kiss (2006: 35). A szerzők azonban megjegyzik, hogy korábbi hindu szövegek a fenti megkötésekkel
szemben még elfogadhatónak és megengedhetőnek tartották a válást, ha az mindkét fél kölcsönös
megegyezésén alapult.
34
A férj háromszor, egymás után kimondja, hogy „elválok tőled”.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
112
Mindemellett meg kell említeni, hogy Mohamed próféta szerint bár Allah törvényileg
lehetővé tette, semmi sem olyan utálatos a szemében, mint a válás (Ali, 2006: 24).
Poligámia
Pál és Kiss (2006: 40) szerint a jelenkori monogám gyakorlattal ellentétben, a házasság
Indiában ismerte mind a poligámia (többnejűség), mind pedig a poliandria (többférjűség)
gyakorlatát, sőt még a szexuális szabadosság, valamint a csoportházasság bizonyos formái
vagy a közvetlen rokonokkal való intimitás sem számított ismeretlennek”.
A köztudatban a többnejűség leginkább az iszlámmal kapcsolatban él. Valóban, a saría
lehetővé teszi, hogy egy férfi négy törvényes feleséget, illetve, ahogy láttuk, ágyasokat
tartson, csakhogy az ebből fakadó anyagi és fizikai terheket
35
gyakorlatilag nagyon kevesen
tudják vállalni. Ahogy azt Dobrovits Mihály nem kis öniróniával megjegyzi, a közel-keleti
poligámia jószerivel éppen olyan fikció, mint a nyugati monogámia.”
36
A hinduizmus és iszlám összehasonlítása után rátérhetünk a buddhizmus nemiségről való
felfogásának tárgyalására, pontosabban arra, hogy miért hiányzik ez, illetve, hogy milyen
társadalmi következmények származnak ebből.
A buddhizmus „tanítása”
A házasságot és a nemiséget illetően a buddhista tanítás meglehetősen liberális, ami az
alapkoncepció ismeretében már nem is olyan meglepő. Hogy valaki házasságra lép-e, vagy
nem, hogy önként vállalt (szerzetesi vagy laikus) cölibátusban él-e, vagy aktív nemi életet él
hetero- vagy homoszexuális
37
kapcsolatban, mindez teljesen egyéni döntés kérdése. Ezekre
nincsenek vallási előírások. Mindezt persze annak fényében kell értelmezni, hogy mind a
nemiség, mind a házasság, mind pedig a családalapítás a magasabb spirituális célok
elérésének akadályaként szerepel a buddhista világfelfogásban.
Az iszlámmal, kereszténységgel és hinduizmussal ellentétben valószínűleg azért sem
biztatja követőit a Buddha arra, hogy „szaporodjanak és sokasodjanak”, mert szerinte a
születés s szülés) mindig szenvedést von maga után.
38
Így már érthetőbb az is, hogy a
buddhisták számára semmi akadálya sincs a születésszabályozásnak, elfogadhatónak tartanak
minden olyan módszert, amelyben nincs abortusz, egy élő lény meggyilkolása. Viszont az
(akár szándékolatlan) öléstől való félelem, illetve tartózkodni akarás az oka annak, hogy a
35
A férjnek ugyanis amint láttuk gondoskodnia kell adott esetben mind a négy felesége szexuális
kielégültségéről is.
36
Dobrovits Mihály: Szex és Iszlám. Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár.
http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dobrovits.html utolsó hozzáférés: 2010. december 14. Az általános
monogám helyzet hangsúlyozása mellett Dobrovits megjegyzi, hogy a gazdag, Öböl menti olajországok
kivételt képeznek, „ahol ma is divat két, egy fehér és egy fekete, feleség tartása.”
37
A buddhista alapkoncepció fényében az, hogy valaki hetero- vagy homoszexuális, teljesen irreleváns, egyik
sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, hisz a vágyak feladása, mint cél fényében mindkettőtől meg kellene
szabadulni. . Zwilling (1992), és főleg Schalow (1992), aki mutat, hogy a japán homoszexuális kultúra
megteremtője maga a buddhizmus, mivel a szigetországba a buddhizmus „importálta” a „férfi-szerelmet”
(male love).
38
Ahogy Phra Medhidhammaporn (1994: 69) idézi „Dukkha jati punappunam”. Ha másképp nem jelzem, a
buddhizmus erkölcsiséggel kapcsolatos tanítását Phra Medhidhammaporn (1994) tanulmánya alapján
ismertetem.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
113
buddhisták számára születésszabályozási módszerként inkább ajánlják az önmegtartóztatást,
mint a különféle fogamzásgátló eszközök használatát.
Ennek ellenére főleg Japánban igen óriási a művi abortuszt igénybevevő nők száma
(Smith, 1992). Hogyan lehetséges ez? Kétféle megközelítésben is tárgyalhatjuk a témát.
A buddhisták tartózkodnak az élő lények megölésétől. A kérdés az, hogy a magzat
mikortól számít élő lénynek. Phra Medhidhammaporn (1994: 71) közlésében a Buddha szerint
a magzat a fogantatás (patisandhi-khana) pillanatától kezdve élőnek számít. A kérdés csak az,
hogy mikor történik meg a fogantatás? Ehhez három feltételnek kell teljesülnie, egyszerre
léteznie, nevezetesen:
a szülők közösülésének,
a nő fogamzásképességének, valamint,
a Gandhabba jelenlétének.
A kulcs a „harmadik factor”, a Gandhabba, amit magyarul talán „újjászületés-
tudat(osság)nak” lehetne fordítani
39
. A Gandhabba nem más, mint a reinkarnáció során
újjászületendő lény, aki az anya méhébe jön. Hogy ez a Gandhabba jelen volt-e a
közösüléskor, azt természetesen nem tudhatja biztosan senki. Talán ez az egyik oka annak,
hogy a buddhisták közül mégis oly sokan választják az abortuszt, mint születésszabályozási
eszközt. Phra Medhidhammaporn magyarázatában azonban ez csak kimondatlanul létezik, ő
sokkal inkább azt hangsúlyozza, hogy az abortusz, még ha az a fogantatás pillanatában
történik is, lényegileg és gyakorlatilag egy emberi lény meggyilkolásával egyenlő. Éppen
ezért a buddhista felfogás szerint az abortuszt sosem szabad családtervezési módszerként
ajánlani, kezelni (1994: 73).
Smith (1992) ezzel szemben egy sokkal gyakorlatiasabb magyarázattal és főleg
társadalomkritikával szolgál. Tanulmányának kutatási témája nem az abortusz per se,
hanem az, hogy miért olyan népszerű az abortált magzatokért végzett buddhista kegyeleti
rítus. Az egyik ok kétségkívül az, hogy a művi vetélés mind fizikailag, mind lelkileg-
érzelmileg megviseli az abortuszt kérő nőt. A buddhista templomok, ahol az elvetélt
magzatért bemutatott rítust végzik, így tehát a sokkolt nők mentális egészségének gyógyító
helyeiként foghatók fel.
Smith (1992) azonban kegyetlen marxizmusra emlékeztető kritikával tépi szét ezt az
ájtatos leplet. A japán társadalomban a nők minden szempontból csak a férfiaknak alárendelt
szerepben létezhetnek. Alárendeltek a férjüknek, az abortuszt végző (férfi)orvosnak, sőt a
rítust bemutató szerzetesnek is. Ez, a japán társadalom „általános betegségének” az
alárendeltségben, kiszolgáltatottságban való megnyilvánulása Smith (1992) szerint az egyik
oka a művi vetélések magas számának. Állítja mindezt természetesen annak közlésével is,
hogy ebben a beteg társadalomban a családtervezésnek, születésszabályozásnak más
lehetőségei meglehetősen korlátozottak, és főleg kevéssé ismertek a nők számára. Ilyen
megvilágításban pedig, teszi hozSmith, a nők krízishelyzetében vigaszt nyújtó buddhista
templomok tulajdonképpen ugyanúgy okozói és fenntartói annak a krízisnek, melyből aztán a
rítusok ellenszolgáltatásaként ugyanazok a templomok komoly anyagi hasznot húznak.
Hiba lenne azonban a buddhizmust ilyen erkölcsileg liberális, és főleg képmutató
vallásként beállítani. Az, hogy a szexualitást önmagában az egn döntésére bízza, egyáltalán
39
Az angol szövegben „rebirth-consciousness” (patisandhi-vinnana) szerepel.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
114
nem jelenti egy libertáriánus szemlélet propagálását.
40
De tény az, hogy a saját szabadságára
utalt buddhista egyén számára szükséges lenne valamiféle iránymutatás. Walsh (1975) szerint
ezt pedig a moderált keresztény attitűdben lelhetnék fel a buddhizmus követői (is). Eszerint „a
szexualitás, nemiség megélése a monogám házasságban éppoly ideális kellene, hogy legyen a
buddhisták számára, mint a keresztényeknek. Vagy legalábbis nem volna szabad oly gyorsan
és könnyen elhagyni azt.”
41
A „közös nevező”, és használatának korlátai
Amint az a fent tárgyaltakból kiderül, a három világvallás talán csak egyetlen ponton tud
közös nevezőre jutni, de abban is inkább csak a konzervatívabb
42
irányzatok. Ez pedig az
abortusz tiltásában való viszonylagos megegyezés. Hogy erre lehet-e koalíciót építeni, az még
számos más körülménytől függ, de ezek elemzése mindenképp a jelen tanulmány keretein
túlra mutatnának.
Azt viszont itt is meg kell vizsgálni, hogy még abban az esetben is, ha lehetséges egy ilyen
„közös nevezőre” hozás, milyen korlátai lennének annak. Egyszerűen megfogalmazva azt
lehet mondani, hogy a közös állásfoglalás mellett, vagy annak ellenére, a világvallásokon
belül továbbra is meg lenne az eltérő gyakorlat, és nem csak az egyén viselkedésének a
hivatalos vallástól való eltéréséből adódóan, hanem más okok miatt is.
Ezek közül az első az, hogy mindhárom vallás nagyon sokrétű, változatos. Ahogy láttuk,
csak az iszlám jogértelmezésének van ötféle iskolája, a buddhizmusnak két irányzata
43
, a
hinduizmusnak pedig számos, az egyén magatartását legalábbis elméletben
nagymértékben szabályzó kasztja
44
.
Említésre került az is az iszlámmal kapcsolatban, hogy bár világos elvek, normák léteznek,
azok betartását mégsem kontrollálja a társadalom. Egyfajta „másképp írjuk, és másképp
mondjuk, de legfőképp másként tesszük” hozzáállás ez.
45
40
Ugyanakkor érdemes annak megfontolása is, amire Kamphuis (2001) mutat rá, nevezetesen a buddhizmus
népszerűségére a New Age”-ben. A buddhizmust az a felfogás, hogy neink és hibáink következményeit
egy következő reinkarnációnkba jóvátehetjük, igen színpatikussá teszi az individualizmust istenítő New Age
követői számára. Kamphuis önéletrajzi írása jól szemlélteti ezt, amennyiben leírja, hogy a holland
pszichológusok körében a hatvanas és nyolcvanas évek közt mennyire elterjedt volt a kábítószer-fogyasztás,
az alternatív gyógymódok keresése, mely utóbbi magában foglalta a különféle New Age irányzatok és a
buddhizmus egyidejű gyakorlását is.
41
The ideal of sex only within monogamous marriage should be just as valid for Buddhists as for Christians. It
should, at least, not be lightly departed from.” (Walsh, 1975).
42
Itt most egyfajta „pro-life” értelemben használható a konzervatív megkülönböztetés, különösen akkor, ha még
a kereszténységet is megpróbálnánk bevonni a „koalícióba”. Erre hoz példát a bevezetőben említett Radford
(1994).
43
A két irányzat a Theravada és a Mahayana. Olykor különállónak tekintik a Vajrayana-t, olykor pedig a
Mahayana egyik „alfajaként” nyilatkoznak la. Természetesen ezeknek is mind-mind számos alváltozata
van (Bowker 1997: 177-179).
44
A többnyire foglalkozásokhoz köthető kasztok (és alkasztok) száma több ezerre tehető. A legkisebb
technológiai változás újabb alkaszt (egyfajta cég) megalakításához vezethetett (McGilvray, 1982).
45
Kádár Jánosnak tulajdonítják e mondás elkét részének (másképp írjuk, másképp mondjuk) alkalmazását az
1968-as új gazdasági mechanizmus” bevezetése után. Az MSZMP első titkára arra a kérdésre, hogy ha a
kádári Magyarország, egy szocialista társadalom, a kommunizmus építésén fáradozik, akkor miért tér vissza,
miért engedélyezi legalábbis kis mértékben a magánszektort.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
115
Fontos tudnunk azt is, hogy az előírások is lehetnek ellentétesek, területenként, társadalmi
rétegenként eltérők. Különösen áll ez a hinduizmusra, ahol egészen más normák vonatkoznak
egy brahminra, mint egy érinthetetlenre (pariah).
Végezetül nézzük meg, hogy milyen okok miatt térhet el az egyén vallásossága az
úgynevezett hivatalos vallástól
46
. Nem biztos, hogy az egyén milyen és mennyire megfelelő
vallási nevelésben, szocializációban részesült, azaz mennyire volt az a hivatalos vallásban
való szocializáció. A keresztények számára például alapvető tanítás a „Tízparancsolat”, az
amerikaiak döntő többsége azonban g a felét sem tudta megnevezni. Kérdés az is, hogy a
szocializáció során mennyire internalizálta a tanultakat, azaz mennyire tette azokat
ténylegesen a magáévá.
Az egyén eltérő vallásosságának forrása lehet az is, hogy mennyire volt korrekt a
szocializáció során elsajátított vallási tudás. Egy szándékú, ámde kevésbé képzett hitoktató
sajátos hiedelmeit multiplikálva adhatja tovább évek során. Egyáltalán nem biztos tehát, hogy
az egyénben koherens kép alakul ki saját vallásáról; az inkonzisztenciák pedig további
eltérések forrásai lehetnek.
Ennek az egyéni inkonzisztenciának lehet egy további következménye, hogy az egyén
sajátos prioritásokat, egyéni sorrendet állít fel a hitelvekből és vallási normákból,
elvárásokból. Így megtörténhet, hogy az egyén olyan elemeket tart fontos(abb)nak, melyek a
hivatalos tanítás szerint kevésbé, vagy egyáltalán nem lényegesek.
Megtörténhet természetesen az is, hogy az egyén nem ért egyet a hivatalos valláserkölcs
állásfoglalásaival. Különösen vonatkozik ez témánkra, a szexualitásra. A római katolikusok
jelentős része nem ért egyet egyházának házassággal, nemiséggel kapcsolatos hivatalos
tanításának számos elemével, mint például a szüzesség, születésszabályozás, abortusz, válás, a
klérus cölibátussága, homoszexualitás rdésköreivel és főleg nem is követi azokat.
Ráadásul már az 1980-as évek közepén az amerikai katolikusok 79 százaléka vélekedett úgy,
hogy a pápával való egyetértés, tanításának elfogadása és követése nem szükséges a
katolikussághoz.
A közös nevező” korlátai közt kell feltétlenül megemlíteni azokat a gyakorlatokat,
amelyek egy világvallás, vagy legalább egy szegmensének ugyan bevett, elfogadott elemeit
képezik, de amelyek lyos etikai kérdéseket keltenek másokban. Ilyen például az Észak
Afrikában, Közel Keleten és Délkelet Ázsia egyes részein a legkülönfélébb vallású
népcsoportok körében még ma is alkalmazott női genitáliák csonkítása (female genital
mutilation, FGM). A női külső ivarszervek csonkításának elsődleges célja, hogy ezzel is
csökkentsék a nőkben a tiltott szexuális tevékenység utáni vágyat.
47
Végezetül, bár egyáltalán nem utolsó sorban fontos azt is figyelembe venni, hogy a
vallások a földrajzi és országonkénti eltérések mellett időben is ltoznak. Különösen fontos
itt az új vallási mozgalmak megjelenésére és rövid időn belüli változására, szinte „hivatalos
46
A hivatalos vallást legkönnyebben a nem hivatalos, népies vallásossággal szembeállítva lehet megragadni.
Amíg korábban a vallás diffúz módon áthatotta a mindennapokat, addig a modern korban a vallás is az
intézményi differenciálódás (specializálódás) következményeként alakult át, és aszerint definiálható. E
specializáció eredményeként (1) kialakul egy jól meghatározott doktrinális tanítás, (2) a vallási szerepeket
specialisták, szakemberek” végzik, és (3) létrejön egy szervezet a doktrinális tanítás, valamint a rituális
cselekedetek ellenőrzésére, és a tanítás terjesztésére (McGuire 1987: 81-82). Ha másképp nem jelzem, az
egyéni vallásosság eltérésének okait McGuire (1987) munkája alapján tárgyalom.
47
Minden bizonnyal a női genitáliák csonkítása elleni harc legismertebb műve a szomáliai származású londoni
topmodel Dirie (1998) önéletrajzi könyve.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
116
vallássá alakulására” rámutatni. Ezek az új vallási mozgalmak két irányban is módosíthatják
egy világvallás házassággal, szexualitással kapcsolatos tanítását. Szigorúbbá, konzervatívabbá
tehetik azt, melyre talán legjobb példa a magát kereszténynek valló Egyesítő Egyház
48
, amely
korábbi gyakorlatában még a házasságkötés után is évekig önmegtartóztató életre intette
híveit. Más vallási entitások pedig éppen ellenkezőleg, liberálisabb, erkölcsileg megengedőbb
formába önthetik ugyanazt a tanítást.
49
A Család korábbi nevükön Isten Gyermekei
(Children of God, COG) nevű magát ugyancsak kereszténynek
50
valló csoportosulás – kezdeti
gyakorlatában megtalálható volt a „flirty fishing” (flörtölve halászás), melyben a női tagok
szexuális szolgáltatásaikkal vonzották a férfiakat, illetve a csoporton belüli szabad szerelem
egy bizonyos formája.
51
A Család azonban arra is nagyon jó példa, hogy viszonylag rövid idő
alatt hogyan változtatta meg, tette szigorúbbá, „konzervatívabbá” saját hitrendszerét és ebből
adódóan gyakorlatait.
52
Az új vallási mozgalmak tehát egyrészt még tovább növelik a már amúgy is meglehetősen
tarka kép változatosságát, másrészt pedig gyorsan intézményesül(het)nek, ezzel még inkább
„gyengítik” az adott vallási kultúrkör egységét.
Mindent összevetve tehát a „közös nevező” alkalmazhatósága meglehetősen esetleges.
Eleve rdéses, hogy mennyire közös ez a nevező, de ezt még tovább dosítják a felsorolt
korlátok.
Összegzés helyett
A tanulmány vizsgálódása arra irányult, hogy lehetséges-e, s ha igen, mennyiben
lehetséges a nem keresztény-zsidó gyökerű világvallásokkal, azaz a hinduizmussal,
buddhizmussal és iszlámmal egy, a családért felelősséget érző-vállaló koalíció. Legalábbis e
vallások konzervatívabb csoportosulásai egy pontban, az abortusz rdésében valószínűleg
egyetértenének, s ezen a ponton elindulhat egyfajta párbeszéd közöttük. Ennek a közös
alapnak azonban, ahogy láttuk, számos bizonytalansága van. Koalícióról álmodni egyelőre
felelőtlenség lenne, de talán nem is ez a legfontosabb teendő.
Fontos, és lehetséges azonban a világvallások folytonos tanulmányozása, hisz önmagukban
is változnak, alakulnak. Hasonló megfontolásból érdemes az új vallási mozgalmakat figyelni,
vizsgálni. Adott esetben akár tanulhatunk is mind a világvallások „klasszikus”, mind pedig
azok új megjelenési formáitól. Felmerülhetnek olyan újabb szempontok, amelyek akár
biztosabb alapra is helyezhetik a családért – esetlegesen közösen – végzett munkát.
48
De amelyet az Egyházak Világtanácsa nem tart annak. Az Egyesítő Egyházról lásd bővebben Török (2008).
49
Egy ilyen hindu mozgalomra, Osho mozgalmára Pál és Kiss (2006) is felhívja a figyelmet.
50
S amelyet az Egyházak Világtanácsa ugyancsak nem tart annak. Tanulmányozásukhoz lásd (Melton, 1994,
1997).
51
Ha az egyik tag missziós tevékenységet folytat egy idegen helyen, és ott szexuális vágya támad valaki iránt a
csoporton belül, akkor annak beleegyezésével a misszionáló tag nemi aktust létesíthet az illetővel. (Egy tag
személyes közlése.)
52
Vö. „What we believe” http://www.thefamily.org/en/about/our-beliefs/, és a szexualitásról szóló tanításuk
http://www.thefamily.org/en/about/our-beliefs/sexuality/ utolsó hozzáférés mindkettőhöz: 2010. december
15. A gyermekek és a nők csoporton belüli helyzetéről külön nyilatkozatokat tettek közzé, melyek elérhetők
a szerzőnél pdf. Formátumban.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
117
Fontos annak tanulmányozása is, hogy az egyes vallási értékek hogyan jelennek meg egy
adott társadalom gondolkodásában, különös tekintettel a családról, házasságról vallott
gondolkodásában.
53
S főleg, hogy hogyan változnak azok az idő folyamán.
A munkából nem fogunk kifogyni.
Irodalomjegyzék
Ali, K. (2006): Sexual Ethics and Islam. Feminist Reflections on Qur’an, Hadith and
Jurisprudence. Oneworld, Oxford.
Bartholomeusz T. (1992): „The Female Mendicant in Buddhist Sri Lanka” Pp. 37 63, in
Caberon, J. I. (szerk.) Buddhism, Sexuality, and Gender. State University of New York
Press.
Baumann M. (2002): „Hinduism” Pp. 586 597 in Melton, J. G. and Baumann, M. Religions
of the World. Santa Barbara Denver Oxford (England), ABC CLIO.
Beverly J.A. (2002): Islam” Pp. 677 691 in Melton, J. G. and Baumann, M. Religions of
the World. Santa Barbara Denver Oxford (England): ABC CLIO.
Bowker J. (1997): Oxford Dictionary of World Religions. Oxford University Press.
Cabezon J. I. (1992): „Gender and Buddhist History” Pp. iii xix, in Caberon, J. I. (szerk.)
Buddhism, Sexuality, and Gender. State University of New York Press.
Dirie W. (1998): Desert Flower. The Extraordinary Journey of a Desert Nomad. William
Morrow Publisher, (1st edition).
Faure B. (1998): The Red Thread. Buddhist Approaches to Sexuality. Princeton University
Press, Princeton, New Jersey.
Faure B. (2003): The Power of Denial. Buddhism, Purity, and Gender. Princeton University
Press. Princeton and Oxford.
Ilkkaracan P. (2008): „Introduction: Sexuality as a Contested Political Domain in the Middle
East” Pp. 1-17, in Ilkkaracan, P. (szerk.) Deconstructing Sexuality in the Middle East.
Challenges and Discourses. ASHGATE.
Kamphuis M. (2001): Buddhista voltam. Egy zarándokút vége. Evangéliumi Kiadó, Budapest.
Központi Statisztikai Hivatal (2002): Népszámlálás 2001. 5. Vallás, felekezet, Budapest:
KSH.
Levering M. L. (1992): Lin-chi (Rinzai Ch’an and Gender: The Rhetoric of Equality and the
Rhetoric of Heroism” Pp. 137 158, in Caberon, José Ignacio (szerk.) Buddhism,
Sexuality, and Gender. State University of New York Press.
Lewis J. R. Melton J. G. (szerk.) (1994): Sex, Slander and Salvation. Investigating The
Family / Children of God. Stanford, California: Center for Academic Publication.
53
Vö. Rosta Tomka (2010), s azon belül Tomka (2010), illetve Török Martos Horváth-Szabó (2010)
írásait.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
118
McGuire M. B. (1987): Religion: The Social Context. Second Edition. Wadsworth Publishing
Co., Belmont, California.
McGilvray D. G. (szerk.) (1982): Caste Ideology and Interaction. Cambridge University
Press.
Melton J. G. (1997): The Children of God. The Family”, Signature Books in cooperation
with CESNUR.
Nanes S. E. (2008): „Fighting Honor Crimes: Evidence of Civil Society in Jordan” Pp. 65
81, in Ilkkaracan, P. (szerk.) Deconstructing Sexuality in the Middle East. Challenges and
Discourses, ASHGATE.
Pál D. és Kiss K. (2006): „Szex, szerelem, szentség a hinduizmus vallási rendjében”
Keréknyomok, 1: 23-60.
Phra Medhidhammaporn (Prayoon Mererk) (1994): Buddhist Morality.
Mahachulalongkornrajvidyalaya University.
Radford R. R. (1994): „Vatican alliance with Muslims did not materialize in Cairo - United
Nations conference on population” National Catholic Repoter. October 14.
Rosta G. és Tomka M. (szerk.) (2010): Mit értékelnek a magyarok? Az Európai Értékrend
Vizsgálat 2008. évi magyar eredményei. Agóra IX. Budapest: OCIPE Magyarország
Faludi Ferenc Akadémia.
Schmidt J. (1998): Ázsia világossága (Buddha élete, tana és egyháza), Aszklépiosz 2000
Kiadó, Budapest.
Shalhoub-Kevorkian N. (2008): „Towards a Cultural Definition of Rape: Dilemma sin
Dealing with Rape Victims in Palestinian Society” Pp. 177 198, in Ilkkaracan, P. (szerk.)
Deconstructing Sexuality in the Middle East. Challenges and Discourses. ASHGATE.
Smith B. (1992): „Buddhist Women of the Contemporary Maharashtrian Conversion
Movement. Pp. 91 110 in Caberon, J. I. (szerk.), Buddhism, Sexuality, and Gender.
State University of New York Press.
Sponberg A. (1992): „Attitudes toward Women and the Feminine in Early Buddhism” Pp. 3-
36, in Caberon, José Ignacio (szerk.) Buddhism, Sexuality, and Gender. State University of
New York Press.
Sanders D. (2005): Flying the Rainbow Flag in Asia” paper presented at the Conference on
Sexualities, Genders and Rights in Asia, Bangkok, July 7-9, 2005.
http://bangkok2005.anu.edu.au/papers/Sanders.pdf utolsó hozzáférés 2010. december 14.
Schalow P. G. (1992): Kukai and the Tradition of Male Love in Japanese Buddhism. Pp. 215
230, in Caberon, J. I. (szerk.) Buddhism, Sexuality, and Gender. State University of New
York Press.
Sutra Translation Committee of the United States and Canada (Dharma Master Lok To,
director) (1998): The Seeker’s Glossary of Buddhism. 2nd edition, updated and enlarged.
New York Sand Francisco Niagara Falls Toronto.
Szalai A. (2009): Vallási-világnézeti közösségek Magyarországon, 2009. március 1.
www.apologia.hu, utolsó hozzáférés: 2010. november 1.
Európai Családtudományi Szemle Török Házasság és nemiség három keleti vallásban
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
119
Szigeti J. (1994): „Újabb vallásfelekezetek” Felekezeti megoszlás Magyarországon,
Zárótanulmány. Pp. 58-67.
Tomka M. (2010): „Vallási helyzetkép 2009” Pp. 401-426, in Rosta G. és Tomka M.
(szerk.) Mit értékelnek a magyarok? Az Európai Értékrend Vizsgálat 2008. évi magyar
eredményei. Agóra IX. Budapest: OCIPE Magyarország Faludi Ferenc Akadémia.
Török P. (2006): „Not a Child’s Play: An Attempt to Analyze Membership Figures of New
Religious Movements in Hungary”. Pp. 130 141, In: Borowik, Irena (szerk.) Religions
Churches and Religiosity in Post-Communist Europe. Krakow, Zaklad Wydawniczy
NOMOS.
Török P. (2007): És (a)mikor destruktívak? Az új vallási mozgalmak szociológiája és hazai
helyzete. Interdisciplinaris szakkönyvtár 5. Budapest, Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné
Intézet – Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány, HÍD Alapítvány.
Török P. (2008): „Az Egyesítő Egyház.” Pp. 131-152 in In: Máté-Tóth András, Nagy Gábor
Dániel (szerk.) Vallásosság változatok: Vallási sokféleség Magyarországon. Vallás a
társadalomban. Szeged: JATE Press.
Török P., Martos T., Horváth-Szabó K. (2010): „Család, házasság és párkapcsolatok az
értékek és elégedettség fényében” Pp. 53-80, in Rosta G. és Tomka M. (szerk.) Mit
értékelnek a magyarok? Az Európai Értékrend Vizsgálat 2008. évi magyar eredményei.
Agóra IX. Budapest: OCIPE Magyarország – Faludi Ferenc Akadémia.
Walshe, Maurice O’Connel (1975): Buddhism and Sex. Third and further revised version of
the original Sangha Guide on Buddhism and Sex. Published by the English Sangha Trust,
Dhammpadipa, London NW3, utolsó hozzáférés: 2010. november 2.
http://www.accesstoinsight.org/lib/authors/walshe/wheel225.html.
Zwilling L. (1992): „Homosexuality as Seen in Indian Buddhist Texts.” Pp. 203 214 in
Caberon, J. I. (szerk.) Buddhism, Sexuality, and Gender. State University of New York
Press.
Európai Családtudományi Szemle Bemutatkozások, Interjúk
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
120
Bemutatkozások, Interjúk
Európai Családtudományi Szemle Pogány Szövetség a családokért Szlovákiában
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
121
Erőteljes szlovákiai mozgalom bontakozott ki a családok védelmében
Pogány Erzsébet
Szövetség a Közös Célokért, Nám. 1. mája 10-12., SK-81557 Bratislava, Slovakia
pogany@szakc.sk
A Szövetség a Családért szlovákiai mozgalom, melynek több felvidéki magyar szervezet is
a tagja, április 5-én a pozsonyi Grassalkovich palota kertjében aláírásgyűjtést indított, a
klasszikus családmodell értékeinek, a család és házasság intézményeinek védelme érdekében.
A szervezetnek 350 ezer aláírásra van szüksége ahhoz, hogy Szlovákia elnöke referendumot
írjon ki az ügyben.
Az aláírásgyűjtés kezdeményezői négy kérdést fogalmaznak meg a petíciós íveken, melyek
a szervezet szóvivője, Anton Chromík szerint mind egy célt szolgálnak: Törvényi keretek
biztosítsák, hogy egy gyermek számára az a legjobb, ha hagyományos családban, egy anya és
egy apa mellett nő fel.
A szervezet képviselői abban is kikérik az emberek véleményét, egyetértenek-e azzal, hogy
a házasság kizárólag egy és egy férfi között jöhet létre, valamint felteszik azt a kérdést is,
elfogadják-e, hogy az egynemű párok nem fogadhatnak örökbe gyermeket.
„Céljaink nagyon egyszerűek, fel szeretnénk kínálni az emberek számára a lehetőséget, hogy
elmondhassák, nem szeretnének szociális kísérletezést, felkínáljuk a lehetőséget a számukra,
hogy elmondhassák, saját fejlődésük érdekében meg szeretnék tartani működő
intézményeiket. Szeretnénk, hogy elmondhassák, egyetlen társas kapcsolat sem nevezhető
házasságnak, ami nem egy és egy férfi között jött létre, vagy azt, hogy elmondhassák, két
vagy több apa sem pótolhatja az anya szerepét és fordítva: t vagy több anya nem
helyettesíthet egyetlen apát sem" fogalmazott Anton Chromík a sajtónak az aláírásgyűjtés
megkezdésekor.
A szervezet másik szóvivője, Peter Kremský hozzátette: szimbolikus oka van annak, hogy
akciójukat a Grassalkovich palota kertjében kezdték el, 350 ezer aláírás után ugyanis ide
szeretnének majd visszatérni. Ez az aláírásmennyiség szükséges ahhoz, hogy a szlovák
államfő referendumot írjon ki az ügyben. Kremský emlékeztetett: a márciusban megválasztott
új elnöktől, Andrej Kiskától ígéretet kaptak amennyiben teljesítik az alkotmányos
feltételeket –, nem fog a referendum kiírása elé akadályt gördíteni.
A Szövetség a Családért mozgalom (Aliancia za rodinu) kezdeményezői pártpolitikától és
vallási felekezetektől függetlenül mindazon civil szervezetek felkutatását és megszólítását
kezdeményezte, amelyeknek célja a magzat-, anya-, család- és gyermekvédelem, valamint a
házasság tisztelete és a gyermekvállalás elősegítése. A polgári kezdeményezésként tavaly év
végén 24 szlovák, családokkal foglalkozó szervezet, köztük a Keresztény Intézmények
Fóruma polgári társulás, az Emberjogi és Családpolitikai Intézet kezdeményezésére alakult
meg, és jelenleg már több mint 80 tagszervezet alkotja a szövetséget. A magyar szervezetek
közül elsőként a Szövetség a Közös Célokért társulás csatlakozott a kezdeményezéshez,
amelynek elnöke Duray Miklós, és 2001-től szlovákiai magyar civil szervezetek, jogi
személyek társulásaként Felvidéken tájékoztató hálózatot működtet.
Európai Családtudományi Szemle Pogány Szövetség a családokért Szlovákiában
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
122
A Szövetség a Családért mozgalom referendumának célja, hogy a szlovák jogszabályokban
továbbra is szilárdan meghatározva, a házasság egy férfi és egy közötti életközösséget
jelentsen. Továbbá, hogy a fiatalok kellő tájékoztatást kapjanak a család fontosságáról és
előnyeiről, amely közösség a házasságkötéssel jön létre. Szeretnék elérni, hogy a családra,
mint a nemzet alappillérére tekintsen a társadalom. Az örökbefogadásoknál pedig
kritériumként szeretnék megjelölni a gyermekek családban va elhelyezését, ahol nem
egyedülálló szülőként nevelik majd az örökbefogadott gyermekeket.
A kezdeményezést 2014. április 9-én támogatásukról biztosították a szlovákiai keresztény
egyházak legmagasabb rangú képviselői, és közös nyilatkozatot írt alá Stanislav Zvolenský,
római katolikus érsek, a püspöki konferencia elnöke, Fazekas László, a református egyház
püspöke, Miloš Klátik, az evangélikus egyház püspöke, Ján Babjak, a görögkatolikus egyház
vezetője és Rastisalv, a pravoszláv egyház vezetője.
Európai Családtudományi Szemle Interjú Pogány Erzsébettel a Felvidéken
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
123
Interjú Pogány Erzsébettel
A Felvidéki Magyar Családszervezetekről
Pogány Erzsébet
Szövetség a Közös Célokért, Nám. 1. mája 10-12., SK-81557 Bratislava, Slovakia
pogany@szakc.sk
Pogány Erzsébet neve a felvidéki közéletben, Magyarországon, a Kárpát-medencében, sőt
a nyugati diaszpórában is sokak számára ismert, mert több évtizede szervezi a közösségi életet
a Felvidéken, számos nemzeti együttműködési programba kapcsolódik be. Tavaly nyáron
vállalta el, hogy bevonja a Családláncba a felvidéki magyar szervezeteket, amelyek
tevékenysége a családokat, gyermekeket érinti, és koordinálja azok tevékenységét, a
Családlánc felvidéki láncszemeinek erősítése érdekében.
Kérem, mutatkozzék be olvasóinknak:
A pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen 1987-ben szereztem diplomát. 1992-ben a
budapesti Századvég Politikai Iskolát végeztem el, és a Budapesti Közigazgatási Főiskola
emberi jogi szemináriumán szereztem oklevelet. Tíz éven át a somorjai városházán dolgoztam
különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztályt vezettem. 1990-ben az
Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára lettem. Hat
évig Budapesten a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka voltam, egy évig a
Rákóczi Szövetség alapítványi titkára, 2001-től pedig a Szövetség a Közös Célokért társulás
igazgatójaként dolgozom itthon, Pozsonyban, és ebben a munkakörben a Felvidék.ma
hírportál felelős kiadójának feladatát is ellátom.
Több éve tevékenyen részt veszek a szlovákiai magyarság társadalmi, politikai és kulturális
életében. Közösségi embernek ismernek, s ez talán abból adódhat, hogy testvéreimmel korán
árvaságra jutottunk, és a nővérem családjában nevelkedtünk. Sorsom alakulását nagyon sokan
figyelték ltő szeretettel, tanítóimtól kitüntetett figyelmet kaptam. Olyan közösségbe
születtem az akkori Somorján, ahol nem engedték el a bajba jutott ember kezét; ennek is
köszönhetem, hogy az életem révbe ért. Az iskolában is örökké szervezkedtem, sokat
szerepeltem ilyen indíttatást kaptam a tanítóimtól. Első munkahelyem a somorjai városháza
volt, ott is, azóta is közösségi problémák megoldásával foglalkozom, emberekkel kerülök
kapcsolatba.
Hogyan került kapcsolatba a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségével és a
Családlánccal?
A Szövetség a Közös Célokért társulás, amelynek igazgatója vagyok, valójában a
szlovákiai magyar szervezek jogi társulásaként 2001-től tájékoztató irodahálózatot működtet
Felvidék magyar városaiban. Tavaly nyáron vállaltuk el, hogy bevonjuk a Családláncba a
felvidéki magyar szervezeteket, amelyek tevékenysége a családokat, gyermekeket érinti, és
koordinálja azok tevékenységét a Családlánccal való kapcsolat erősítése érdekében.
Európai Családtudományi Szemle Interjú Pogány Erzsébettel a Felvidéken
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
124
Mint ismert, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének (KCSSZ) alapításában
2001-ben három szlovákiai nagycsaládos szervezet vállalt szerepet: a FECSKE
Nagycsaládosok Társulása (elnöke Dr. Tóth Attila), a Mátyusföldi Nagycsaládosok
Egyesülete (elnöke a peredi Pásztor Csaba), a Kistárkányi Nagycsaládosok Egyesülete
(elnöke Buzogány Katalin).
A KCSSZ a budapesti Nemzeti Erőforrás Minisztériummal együttműködve 2012 tavaszán
alakította meg a Kárpát-medencei Családláncot, amelynek célja, hogy felkutassa és összefogja
a határon túli magyarlakta területeken a családdal foglalkozó civil szervezeteket, a
nagycsaládos egyesületek mellé.
A Családlánc bővítése további tagokkal Felvidéken azonban sajnos két évig váratott
magára, sokáig a felvidéki láncszem volt a leggyengébb a láncban.
A KCSSZ vezetői részt vettek 2013. július 18-án a tallósi Esterházy kastélyban
megrendezett ünnepségen, több felvidéki szervezet összefogásával megtartott emléknapon.
Az alkalmat az adta, hogy 250 évvel ezelőtt itt nyílt meg az első magyar állami árvaház, és itt
ünnepelte a Mátyusföldi Nagycsaládosok Egyesülete megalakulásának 15. évfordulóját. A
KCSSZ vezetői itt kérték fel a Szövetség a Közös Célokért társulást, hogy koordinálja a
Családlánc erősítése érdekében szervező munkát a Felvidéken. Rövid idő alatt, 2013 júliusától
több szervezet kérte a felvételét a Családláncba. Tizenegy új szervezet csatlakozására
Rozsnyón került sor, ahol „A család a nemzet alappillére" címmel 2013. november 8.-án
konferenciát szervezett a Szövetség a Közös Célokért társulás (SZAKC) és a Kárpát-
medencei Családszervezetek Szövetsége (KCSSZ). A rozsnyói konferencia egyik
programpontja volt, hogy a KCSSZ által létrehozott Családlánchoz csatlakozó új felvidéki
szervezetek aláírták a csatlakozási nyilatkozatot. A FEMIT (Felvidéki Magyar Ifjúságért
Társulás) elnöke, Győri Margit Dunaszerdahelyről, a Jóindulat-Dobroprajnosť társulás
elnöke, Puss Sándor jezsuita szerzetes, a Kuckó polgári társulás elnöke, Csémi Ildikó
Komáromból, a Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója Pogány Erzsébet, a Szlovákiai
Magyar Cserkészszövetség elnöke, Csémi Szilárd megbízásából Kukoricás Róbert, a
Szlovákiai Református Egyház Diakóniai Központ igazgatója cz Jolán Marcelházáról, a
Carissimi polgári társulás elnöke, Tóth Erika megbízásából Zupko ria, a KIK- Keresztény
Ifjúsági Közösségek, Nagy Attila elnök nevében Puss Sándor jezsuita szerzetes, a Komáromi
Protestáns Nőegylet elnöke, Körtvélyesi Piroska nevében Gál Mária, a Pásztor szervezet
vezetője, Szabóné Kozár Éva Perbenyikből. Továbbá csatlakozott a somorjai Vita Humana
polgári társulás is, melynek elnöke Bándy Katalin. És azóta a szervezetek sora még tovább
nőtt, csatlakozott a Gömöri Kézművesek Társulása, Várhosszúrét - Nagy György elnök
vezetésével, a Kultúráért és Turizmusért Társulás, Búcs- Szobi Eszter, elnök, a
Mentálhigiénés segítőközpont, Rozsnyó- Drenkó Zoltán, református lelkész, és Rákóczi
Magyar Ház, Rozsnyóról - Palcsó Zsóka, elnök.
A csatlakozó szervezetek feladatul tűzték ki a gyermekekkel való foglalkozást, a család
intézményének erősítését, ezáltal a felvidéki magyar közösség építését.
A Családlánc eseményeiről rendszeresen tájékoztattuk a sajtón keresztül az érdeklődőket,
elsősorban a Felvidék.ma portálon, a Pátria Rádióban és a Kossuth Rádióban nyílt erre
lehetőség.
A szervezet építése során több emlékezetes eseménybe kapcsolódtunk be: szeptember 19-
én Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója jóvoltából meghívást kapott több mint ezer
határon túli magyar néző, Guiseppe Verdi: Falstaff című operájának főpróbájára. Felvidékről
a magyar családokkal foglalkozó szervezetek képviselői jutottak el a rendezvényre a SZAKC
Európai Családtudományi Szemle Interjú Pogány Erzsébettel a Felvidéken
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
125
szervezésében. Ezután 2013 szeptemberében részt vettünk a KCSSZ által szervezett őszi
Családláncos találkozón Sonkolyoson, ahol megbeszéltük az együttműködés módját, valamint
az új szervezetek felkutatásának és becsatlakozásának módját.
Az elmúlt év decemberében csatlakoztunk a Szövetség a Családokért elnevezésű
mozgalomhoz. Ezt a mozgalmat huszonnégy szlovák, családokkal foglalkozó szervezet – akik
a konzervatív, keresztény értékrend képviselői hozták létre, és arra hivatott, hogy közös
összefogással támogassa a házasság és a család intézményét Szlovákiában.
Kárpát-medencei családtalálkozót szervezett a Kárpát-medencei Családszervezetek
Szövetsége február 15-én a magyar Országházban, a több száz vendég közt felvidékiek is
voltak. Felvidékről tizennégy, családokkal foglalkozó szervezet képviselői élvezhették a
vendéglátást. Részt vettek a rendezvényen az egyes szervezetek vezetői és családok, akik
odahaza önkéntes munkával segítik a saját egyesületüket. Az országházban a Családlánc
felvidéki tevékenységéről, eredményeiről örömmel számoltam be. Az eseményről
részletesebb beszámoló innen tölthető le:
http://www.felvidek.ma/nezopont/publicisztika/44252-a-csaladlanc-felvideki-szervezetei-a-
magyar-orszaghazban
Európai Családtudományi Szemle Interjú Botos Katalinnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
126
Interjú Botos Katalin közgazdásszal
Az Európai Családtudományi Szemle az első időszakban intenzíven szeretne foglalkozni
az európai fogyasztói társadalmakra jellemző család körüli válság tüneteinek okaival és a
lehetséges kivezető utak keresésével. Ezen interjúban e témakörről kérdezzük Botos Katalint,
aki ismert szakember és a közgazdaság-tudomány doktora.
A család körüli válság néhány jellemző tünete:
- az utóbbi évtizedekben lecsökkent a házasságkötések aránya,
- gyakorivá váltak a házasság előtti együttélések,
- elszaporodtak az élettársi kapcsolatok,
- a fiatalok fele nem is házasodik meg,
- magasra nőtt a válások aránya,
- egyre több gyermek nevelkedik csonka családban,
- egyre több gyermek nevelkedik válás utáni bonyolult és új környezetben,
- az utolsó másfél emberöltő alatt a depresszió megtízszereződött az USA-ban, ennek okát az
individualizációban és az önzésben látják (mondta idén az amerikai pszichiátriai társaság
elnöke). (A szerkesztő megjegyzése: az individualizáció és az önzés szorosan összefügg a
párkapcsolatokban bekövetkezett változásokkal),
- a nemek nem tisztelik egymást,
- demográfiai krízis, nincs elég gyermek és elöregszik a társadalom.
I. Kérdés: Mi az Ön álláspontja a család fogalmáról? Házasságon kell-e alapulnia egy
családnak? Mit szól az élettársi kapcsolatokhoz? Mi a véleménye a házasság előtti
szabados nemi viselkedés általánossá válásáról?
B. K. válasza:
Egyértelműen a házasság intézménye mellett voksolok. Akkor is, ha látom a statisztikai
adatokat, ha érzékelem a legszűkebb környezetemben ezen intézmény megingását. Általában
az jellemzi életfelfogásomat, hogy a hosszú távú stratégiai szemléletet tartom alapvetőnek.
Modern ember vagyok, nem pusztán a hagyományok tisztelete beszél belőlem, és nem is csak
a valláserkölcsi felfogásom, amelynek értelmében a házasság egy férfi és életre szóló
kapcsolatát jelenti. Mint közgazdász, úgy gondolom, hogy életünk valóban egy kis vagyon,
amellyel gazdálkodni kell, minden értelemben. Anyagiakban és lelkiekben is. Vagyis, életünk
első felében fel kell készülnünk a (várható élettartammal behatárolható) második szakaszra is.
Nagy problémának találom, hogy a modern individualista társadalom-felfogás szinte olyan
felnőttekből áll, akiknek nem voltak szülei, nincsenek gyerekei, és egy szál egyedül néz szembe
a jövőjével, tartós társa sincs. Pedig a hagyományos társadalmi munkamegosztásban a
család az alapegység. Elvakultság nem látni, hogy a férfi és női tulajdonságok különböznek, s
ezek egymáshoz kapcsolódása biztosítja csak a harmonikus élet lehetőségét. A tulajdonságok
természetesen nem abszolutizálhatók, vannak anyaszívű férfiak, és oroszlán bátorságú nők is,
mégis, általánosságban a férfi ereje és a szelídsége együttesen biztosíték a sors
kihívásaival szemben. Mikor mire van szükség. A család a társadalom fennmaradásának
Európai Családtudományi Szemle Interjú Botos Katalinnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
127
záloga. Ebben születik meg és nevelődik fel - hosszú éveken át - a gyermek, a következő
generáció egy egyede. Az a szempont, hogy a gyermek (gyermekek) nevelése hosszú időt
igényel, s apa-anya modellre is szükségük van, a tartós kapcsolatot preferálja. Emellett
azonban az is óriási probléma, hogy a gyermekek kirepülése után az ember magára marad,
ha tartós társa nincs. Különösen a nők. Szerencsés esetben az együtt megöregedett emberpár
házaspár egymást jól ismerve, idős korukban kölcsönös támaszai, társai lehetnek
egymásnak. A házasság tehát messze nem csak a szerelemnek, a szexuális kapcsolatnak az
évezredek óta legitim kerete. József Attila szavai idéződnek fel bennem: „Kicsim, ne csüggedj,
tartsd magad, Azért, hogy rongyoskodsz velem, Szövetség ez már, nem szerelem”. Talán úgy
parafrazeálhatnánk a verssorokat, hogy „nem csak szerelem.” Ráadásul azt látom, hogy ahol
sikerült megőrizni a nagycsaládos keretet, ott a nagyszülők sokat tudnak segíteni az unokák
körül, és láttam ennek a fordítottját is. Ahol az unoka segített a nagyszülőknek. A házasság
életre szóló szövetség. Érdek- és érték-szövetség. Nem tagadható az előbbi sem. De nem az a
döntő.
A házasság előtt (és helyett) kialakult szexuális szabadosságra a következő kérdésben térnék
ki.
II. Kérdés: Ön szerint mi az oka (melyek az alapvető okai) a család körüli válság fenti
tüneteinek?
B. K. válasza:
Az elmúlt fél évszázadban a társadalom hatalmas változáson ment keresztül. A
születésszabályozás lehetőségének hétköznapivá válása, a fogamzásgátlás lehetősége, a jogi
feltételek megteremtődése a nem kívánt terhesség megszakítására, a női emancipáció
megítélésem szerint nem feltétlenül kívánatos tartalmú megvalósulása, a szexuális
szabadosság társadalmi elfogadottsága, médián keresztül ömlesztett terjesztése, az
individualista, neoliberális filozófia elterjedése, a vallásideológiák háttérbe szorulása: ez
mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy a szexuális szabadság szexuális szabadossággá váljék.
Mivel nincsenek sem erkölcsi, sem materiális kockázatai a házasságon kívüli nemi életnek,
mindenekelőtt a nők számára, és itt most nem az esetleges betegségek kockázatára gondolok
, a nők könnyebben belemennek a szexuális kapcsolatokba. Annál is inkább, mert így
szeretnék magukhoz kötni férfi partnerüket. A nők egy jelentős részénél ez a szempont játszik
elsődlegesen szerepet, nem maga a szexuális késztetés. Csakhogy azáltal, hogy olyan
könnyűvé vált a férfiak számára a kapcsolat-teremtés, ez a nők alku pozícióját ha szabad
ilyen kifejezést használni erősen rontotta. Aki még szabadosabb, könnyen „lecsapja” a
kicsit is komolyabb kapcsolatra vágyó leányok, nők elől a potenciális partnert. Korábban a
házasság kötelékébe terelte a férfiakat maga az erőteljesen jelentkező nemi vágy, amelynek
rendszeres kielégítésére a házasság biztosított keretet. Most ez számukra megoldódni látszott.
A házasságra ösztönzött az is, hogy számos egyéb szükséglet kielégítésére étel, ital, a
ruházat tisztán tartása, varrása, stb. a családi munkamegosztás adott megoldást. Most ezt a
szolgáltató szektorok megteszik. Ráadásul sok férfit igen helytelenül anyai gondoskodás
kényeztet, g idősebb korában is. Nem csoda, hiszen a kevés gyermek valódi kincs, s az
anyák manapság egy-két szem fiúkat még felnőttként is szívesen szolgálják. Életet ad éveiknek
ez a funkció. Amit normál esetben remekül betöltene az unokákkal való foglalkozás. De
unokák nincsenek, mert a férfiak jelentős sze jelenleg a 30 év alattiak döntő hányada
Európai Családtudományi Szemle Interjú Botos Katalinnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
128
nem óhajt elköteleződni. (Ezt mutatják a részletes népszámlálási adatok, demográfiai
statisztikák.)
Természetesen, mehetünk még mélyebbre a válság-okok keresésében. Mindenképpen a
féktelen individualizmus, önzés elterjedéséhez jutunk. Hangsúlyozom korábban sem feltétlenül
idealista, vagy vallási buzgóságból házasodtak az emberek. A társadalom morálja
megkövetelte, mert a társadalmi lét szervezése, annak anyagi alapja is megkövetelte a családi
kereteket. Csak a gyerekek jelentettek (esetleg) biztosítékot az öregkori szegénység
elkerülésére, a gyerekek gondoskodtak idős szüleikről. A gyermekekre szükség volt az önellátó
kis gazdaságokban, mint munkaerőre is. Egyszóval: család volt, mert elengedhetetlen
társadalmi szükséglet volt rá. Most úgy tűnik, mintha nem lenne. Ez azonban csak a látszat,
mert a társadalom sorvadását, pusztulását hozza magával. Nem elsősorban a jogi kötelékek
hiánya, hanem a tartós elköteleződés és a kölcsönös felelősségvállalás, áldozatvállalás
hiánya, ami a baj.
III. rdés: Ön szerint mit lehet tenni annak érdekében, hogy e válság az ember saját
családját, illetve környezetét minél kevésbé érje? Tesz-e annak érdekében valamit, hogy
a válság valamennyire csökkenjen? Mit ajánl e területen az embereknek?
B. K. válasza:
Sajnos, a külső tényezők rendkívüli erővel hatnak. Iskola, média, kortárs-közösségek
nagyobb hatással vannak, mint a családi példa. Ez elsősorban a fiatalságra áll, de a többi
korosztályra is igaz. Személyesen mit tud az ember tenni érte? Magam részéről intézményesen
a Demográfiai Kerekasztal munkáján keresztül segítem a család-gondolat fontosságának
terjesztését. Részese vagyok a Házasság hete rendezvényeinek. Egyházamon belül, időnként
előadásokkal, írásaimmal segítve a mozgalmat. A család: a gazdaság alapegysége címmel
jelent meg írásom a katolikus egyház e tárgyban kiadott tanulmánykötetében. („A boldogabb
családokért”.) Oktatómunkámban mindig kitérek a témára, amikor a gazdaságpolitikai
kérdéseket tárgyaljuk. Életpéldámmal igyekszem tanúsítani a válságok, feszültségek
leküzdhetőségét. Erről szól életrajzi könyvem is: „Mint tükrön a lehelet”(Napkút Kiadó,
2011). Mint a 2009-ben a Parlamentben megkapott „Száz kiemelkedő nő” emlékérem
birtokosa, s a 2011-ben kapott Magyar Köztársaság középkeresztjének kitüntetettje, azt
hiszem, hitelesen tanúsíthatom, hogy nem valami avítt magatartás reklámozója vagyok.
Bizonyítottam, hogy család felvállalása mellett is lehet komoly pályát, karriert befutni. Ennek
alapja azonban mindig a házasság volt. Férjem támogatása, akivel minden eredményt
közösen értünk el, s akivel sok viharon, nehézségen át kitartottunk egymás mellett. Most 13
unoka boldog nagyszülői vagyunk.
IV. Kérdés: Hogyan viszonyul ahhoz a nézethez, miszerint a nemi életet csak a
házasságban kellene javasolni? Más szóval mi a véleménye a házasság előtti tisztaságra
való nevelésről?
B. K. válasza:
Ebben konzervatív vagyok. Valószínűleg fiatalabb kortársaim rugalmasabbak. Én csak azt
tudom mondani, hogy személy szerint egyáltalán nem vált káromra, hogy követtem az elvet,
mi szerint ne kezdjünk bele a dologba házasság előtt. Tapasztaltam ugyanakkor, számos
példát látva, hogy milyen komoly feszültség forrása, ha nem azonos a két fél igénye a testi
Európai Családtudományi Szemle Interjú Botos Katalinnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
129
kapcsolat terén. Úgy vélem azonban, hogy itt nincsenek megoldhatatlan problémák, ha
megvan az egymás iránti tisztelet, szeretet. Biztos, hogy az erőteljes fizikai és szellemi
leterhelés könnyebbé teszi a témáról a figyelem elterelését. Ha a fiatalság csak teng-leng,
nincs előtte cél, amiért megfeszítetten küzdjön, akkor bocsánat e feltételezésért , de
hajlamosabb „témázni a témát”. A szexuális kapcsolat körül forgatni elméjét. De tudunk-e
fiataljaink elé ilyen célokat, eszméket, ideálokat állítani? A legtöbben úgy vannak vele, mint
egy híres matematikus, aki azt mondta: „Szeretnék megoldani egy szép feladatot, ha nem
lenne túl fárasztó”.
Európai Családtudományi Szemle Interjú Gáll Mártonnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
130
Interjú Gáll Márton villamosmérnökkel, aki több családegyesület tagja
Az Európai Családtudományi Szemle az első időszakban intenzíven szeretne foglalkozni
az európai fogyasztói társadalmakra jellemző család körüli válság tüneteinek okaival és a
lehetséges kivezető utak keresésével. Ezen interjúban e témakörről kérdezzük Gáll Mártont,
aki több családegyesület tagja és sokat dolgozott a családok ügyéért.
A család körüli válság néhány jellemző tünete:
- az utóbbi évtizedekben lecsökkent a házasságkötések aránya,
- gyakorivá váltak a házasság előtti együttélések,
- elszaporodtak az élettársi kapcsolatok,
- a fiatalok fele nem is házasodik meg,
- magasra nőtt a válások aránya,
- egyre több gyermek nevelkedik csonka családban,
- egyre több gyermek nevelkedik válás utáni bonyolult és új környezetben,
- az utolsó másfél emberöltő alatt a depresszió megtízszereződött az USA-ban, ennek okát az
individualizációban és az önzésben látják (mondta idén az amerikai pszichiátriai társaság
elnöke). (A szerkesztő megjegyzése: az individualizáció és az önzés szorosan összefügg a
párkapcsolatokban bekövetkezett változásokkal),
- a nemek nem tisztelik egymást,
- demográfiai krízis, nincs elég gyermek és elöregszik a társadalom.
I. Kérdés: Mi az Ön álláspontja a család fogalmáról? Házasságon kell-e alapulnia egy
családnak? Mit szól az élettársi kapcsolatokhoz? Mi a véleménye a házasság előtti
szabados nemi viselkedés általánossá válásáról?
G. M. válasza:
A család a rsadalom legkisebb csoport-egysége, egy olyan közösség, amely az
utánpótlást „gyermekek formájában” biztosítja. A család legtermészetesebb és
legegészségesebb formája a házasságon alapuló család. E-mellett a társadalom létrehozhat,
támogathat, megtűrhet más család-formákat is, mint pl. a szociális gondozott gyermekek
kisebb-nagyobb „családokká” szervezése, nevelés céljából, gondozó vagy gondozók
vezetésével. Ide tartoznak az élettársak vagy más módon összetartozó emberek (pl. testvérek)
vagy egyetlen szülő által fenntartott családok. Ezek a házasságon alapuló, természetes család
hiányában próbálják pótolni, ill. megközelíteni annak szerepét, és ezzel esélyt adnak azoknak
a gyermekeknek, akiket saját vér-szerinti szüleik nem tudnak felnevelni.
Az élettársi kapcsolat az utóbbi évtizedek terméke, régebben ilyen csak erdők mélyén
létezhetett. A kapcsolatból származó gyermek felnevelése (oktatása és nevelése) régebben
társadalmilag csak házasságkötés esetén volt biztosítható. Ma ez intézményesen -
házasságkötés nélkül is megtehető. A gyermek, illetve gyermekek lelki nevelése azonban nem
azon múlik, hogy házastársak vagy élettársak nevelik-e, hanem azon, hogy a családban a
szeretet, a másikért való élés, és ezzel az értékek továbbadása mennyire valósul meg.
Európai Családtudományi Szemle Interjú Gáll Mártonnal
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
131
A házasság előtti nemi élet már a régebbi időkben is előfordult, de akkor az ezzel járó
veszélyek és felelősségvállalás is tudott volt a társadalomban. Mivel egy házasságkötés nélkül
született gyermek megszülése az anya számára a társadalomból való kirekesztéssel járt, és a
felnevelése is nagy nehézségekbe ütközött, ezt a gyakorlatot próbálták a fiatalok elkerülni.
Manapság a gyermek felnevelése akár egy egyedülálló anya számára is lehetséges, ezért a
társadalom is megengedőbbé vált. A nemi élettel járó veszélyek és felelősség terén azonban a
mai társadalmak az óvszereken kívül nem igazán rendelkeznek mondanivalóval.
II. Kérdés: Ön szerint mi az oka (melyek az alapvető okai) a család körüli válság fenti
tüneteinek?
G. M. válasza:
Változik a világ olyan módon, hogy a régebben társadalmi és anyagi okok miatt csak
házasságban megvalósítható nemi élet és gyermeknevelés ma már házasság nélkül is
lehetséges. Azon viszont nem elegen gondolkodtak idáig, és az emberek előtt nem ismertek
olyan kutatási eredmények, amelyek azzal foglalkoznának, hogy a nem házasságban nevelt
gyermekek élete erkölcsi, szociális, egészségi, lelki és tanulmányi szempontból hogyan
viszonyul a házasságon alapuló családban felnőtt gyermekekéhez képest, illetve még
alapvetőbb kérdésként a házasságban élő pároknak a társadalom számára előnyös erkölcsi,
szociális és egyéb tulajdonságai ugyanazok-e, mint a más párkapcsolatban élőkéi. Vagyis:
érdemes-e a társadalomnak létrehozni, támogatni, tűrni más jellegű párkapcsolatokat, illetve
gyermeknevelési formákat?
III. rdés: Ön szerint mit lehet tenni annak érdekében, hogy e válság az ember saját
családját, illetve környezetét minél kevésbé érje? Tesz-e annak érdekében valamit, hogy
a válság valamennyire csökkenjen? Mit ajánl e területen az embereknek?
G. M. válasza:
A fenti kérdéseket meg kell beszélni családi és nagyobb közösségi szinten, és a
remélhetőleg hamarosan előálló tudományos vizsgálati eredmények alapján nem ártana
politikai szinten sem.
IV. Kérdés: Hogyan viszonyul ahhoz a nézethez, miszerint a nemi életet csak a
házasságban kellene javasolni? Más szóval mi a véleménye a házasság előtti tisztaságra
való nevelésről?
G. M. válasza:
Ez kultúránként, vallási hovatartozástól függően különböző lehet. Egy afrikai közösségben
vagy a mohamedán kultúrában egészen más tényezők játszanak szerepet, mint pl. a zsidó
vallásban vagy a keresztény közösségekben. A katolikus egyház tanítása szerint a házasság
előtti tisztaság egy óriási érték, amelyet meg kell őrizni. A legtöbb kultúra és vallás ezt
hasonlóképpen látja, ha ennyire élesen nem is fogalmazza meg. Léteznek azonban ezzel
ellentétes hagyományok is, ekkor az ezzel járó felelősség vállalása a hagyományt őrző
társadalomnak is kötelessége. (Gondoljunk pl. a Hawaii szigetén örömlányokat találó
tengerészekre, majd az ebből származó nemi betegségekre, illetve milyen élete lehetett az így
született gyermekeknek és édesanyjuknak!)
Európai Családtudományi Szemle Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
132
Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség - Zväz skautov maďarskej národnosti
Hungarian Scouts Association in Slovakia Számlaszám: IBAN: SK96 0200 0000 0000 05430122
Nám. sv. Štefana 296/6., SK-929 01 Dunajská Streda – Dunaszerdahely BIC/SWIFT: SUBASKBX (VÚB, a.s.)
Tel.: +421(0)31/5527121, +421(0)918 512 292 IČO: 17641896 DIČ: 2021092964
E-mail: szmcs@szmcs.sk Web: www.szmcs.sk Bejegyzési szám: VVS/1-909/90-74 (MV SR)
Bemutatkozik a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség
Közösség, vallás, természet, magyarság, felkészítés a jövőre és kaland ezek a szlovákiai
magyar cserkészet alappillérei, amelyekre az 1913-ban indult, majd 1990-ben
újraalakult felvidéki cserkészmunka épül.
A cserkészet egy önkéntes, vallásos, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, mely nyitott
mindenki számára.
A magyar cserkészmozgalom célja, hogy a társadalmat (legyen az többségében magyarok
által lakott, avagy eltérő többségű nemzeti környezet) olyan életrevaló, hazája és nemzete
iránt elkötelezett, felelős, egészséges polgárok alkossák, akiknek fontos, hogy önmaguk
folyamatos nevelése által az Isten felé növekedjenek.
Ma világszerte mintegy 40 millió cserkész működik 216 országban, ennek a világméretű
közösségnek a tagja a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség is.
A cserkészet minden gyerek számára nyitott 6 éves kortól egészen serdülőkorig. A
foglalkozások gerincét a heti kiscsoportos találkozók, az őrsi összejövetelek alkotják. Ez a
kiscsoport általában 6-8 hasonló életkorú tagból áll, élükön egy képzett, önkéntes vezetővel.
Az őrsi találkozók mellett rendszeresen valósulnak meg kisebb-nagyobb túrák, hétvégi ott-
alvós rendezvények, táborok és országos vetélkedők a cserkészcsapat, illetve a
cserkészszövetség rendezésében.
Szövetségünkben az utóbbi években indítottuk el a családos cserkészetet. Részben egy
egyre többször jelentkező igényt kielégítve, részben azért, hogy lehetőséget adjunk a
cserkészet nevelési kereteiben való részvételre a kisgyerekes cserkészcsaládok számára is.
A speciális szükségletek miatt a családos cserkészprogramok sokkal rugalmasabban
vannak összeállítva. A cél, hogy a gyerekek már egész kicsi koruktól megtapasztalhassák a
cserkészetet, a játszva tanulást és a közösségben való létet. Emellett azonban teret kapnak a
szülők is, hiszen a programok úgy kerültek kialakításra, hogy legyen idő a tapasztalatcserére,
a tanulságok megosztására is. Lehetőségeink szerint a családos rendezvények más
cserkészprogramokkal egy időben kerülnek megrendezésre, hogy ne szigeteljük el a
kisgyerekes szülőket a többiektől, hanem példát mutassunk minden tagunknak a család
működéséről.
Európai Családtudományi Szemle Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
133
Fontosnak tartjuk, hogy tagjaink egészséges és vonzó családképet lássanak a cserkészeten
belül, hogy fiatal felnőttként a korábban látott mintákat követve ők is fontosnak tartsák a
legelemibb közösséget, a családot.
Az alábbiakban néhány fénykép tanúskodik a Szövetség életéről.
szmcs
Európai Családtudományi Szemle Könyvszemle
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
134
Könyvszemle
Európai Családtudományi Szemle Könyvszemle
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
135
Ajánlott könyvek
Gabriele Kuby: Globális szexuális forradalom
A szabadság elpusztítása a szabadság nevében
Kairosz Kiadó, Budapest, 2013.
A német szerző szociológusként a társadalmi fejlődés irányait kíséri figyelemmel.
Háromgyermekes anyaként a fiatal nemzedékek jövőjéért küzd. A szerző számtalan adattal
mutatja be, hogy egy globális méretű „szexuális forradalom” elszenvedői vagyunk, melynek
célja a kultúrák és vallások hagyományos értékrendszerének lerombolása. Ismerteti az eszme
úttörőit a francia forradalomtól a mai genderelmélet kidolgozóiig. Feltárja egyes nemzetközi
politikai elitek e forradalmat támogató szándékát is. Azoknak, akik emberekkel foglalkoznak,
így a politikusoknak, a médiában dolgozóknak, a pedagógusoknak és minden szülőnek
kötelező olvasmánnyá kellene tenni e könyvet. A könyv szerzője maga is részt vett a 68-as
szexuális forradalomban, de természetesen kiábrándult abból. Később megtért és katolikus
lett. A 454 oldalas könyv mindenki számára meglehetősen fontos és az olvasó számára
valószínűleg új információkat ad át.
Christopher West: A Test Teológiája kezdőknek
Bevezetés II. János Pál pápa szexuális forradalmába
Missio Christi Alapítvány, Budapest, 2010.
E könyv II. János Pál pa leghíresebb művének a Test Teológiájának mör összefoglalása
140 oldalban. A Test Teológiája világviszonylatban is az utóbbi évtizedek egyik leghíresebb
könyve lett. A világ mély szexuális krízisben van. Merre lehet a kiút? Erre keres laszt II.
János Pál pápa egyedülálló művében, a Test teológiájában. A bibliai tanításból kiindulva II.
János Pál a szexről és a testről szóló reflexióiban a modern világ válságának gyökereihez
vezeti az olvasót és felrajzolja az utat, amely a valódi szexuális felszabaduláshoz vezet. Ebben
a könyvben Christopher West arra tesz kísérletet, hogy egy rövid összefoglalását adja a pápa
forradalmian új tanításának. Nehéz olvasmány, de a tartalma zseniális. Ajánlott mindenkinek,
aki szeretné jobban megérteni a kereszténység szexuáletikai tanítását.
Mihalec Gábor: Gyűrű-kúra. Boldog házasságra készülők kézikönyve
Kulcslyuk Kiadó, 2011.
A sokak által szeretett és jól ismert párkapcsolati szakember PhD fokozatát családi életre
nevelésből szerezte. A könyv arra tanít, hogy vigyázzunk a párkapcsolatunkra. Tudatosít
minket olyan dolgokra, amelyekre spontán módon nem igazán gondolnánk, csak akkor,
amikor már konfliktusként áll párunk és mi zénk. A 296 oldalas könyvhöz Bagdi Emőke,
Ranschburg Jenő, Blága Gabriella pszichológusok, F. Szöllősi Csilla anyakönyvvezető és
Európai Családtudományi Szemle Könyvszemle
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
136
Csizmadia Róbert családterapeuta adtak igen pozitív ajánlást. Nyugodt szívvel javasolható
mindenkinek, aki házasságra készül, illetve akinek célja, hogy boldog házasságban éljen.
Sherif Girgis, Ryan T. Anderson, Robert P. George: What is marriage?
Man and Woman: A Defense
Encounter books, New York, London, 2012.
Észérvekre hivatkozva fogja pártját a férfi-női házasságnak három amerikai professzor.
Könyvük a házasság és az ember logikus delme. Rávilágítanak, hogy a rfi-női zasság
elismerése, mint az egyetlen lehetséges házassági forma, nem igényel istenhitet vagy vallási
meggyőződést, mivel az a természettörvény hatálya alá tartozik, azaz józan ésszel
felismerhető igazság, ami emberi természetünkből adódik. A kötet érvelése abból indul ki,
hogy a házasság objektív struktúra, mely a legjobban szolgálja ezt a kapcsolatot és céljait, a
párkapcsolatot, a gyermekvállalást és a családi életet, így örök és kizárólagos elköteleződést
jelent. A férfi-női házasság a legmegfelelőbb keret a testileg és lelkileg egészséges gyermekek
felnevelésére. Ezt a szerzők számos kutatás idézésével is alátámasztják, amelyek mind
rámutatnak: az egyszülős, élettársi kapcsolatban elképzelt és más „családmodellek” sokkal
kevésbé alkalmasak a testileg és lelkileg egészséges gyermekek nevelésére, mivel ezekben
nagyobb eséllyel, gyakrabban és jobban sérülnek a gyermekek.
A szerzőkről: Sherif Girgis a Princeton Egyetemen filozófiai doktori iskolájának, valamint a
Yale Law School jogi képzésének hallgatója. Az Oxfordi Egyetemen erkölcsi, jogi és politikai
filozófiát tanult. Ryan T. Anderson a Heritage Foundation kutatója, valamint aWitherspoon
Institute online lapjának szerkesztője. A Princeton Egyetemen tanult, jelenleg a Notre Dame
Egyetem doktori hallgatója politikai filozófiából. Robert P. George a Harvard Law School
professzora, valamint a Princeton Egyetem James Madison-programjának igazgatója. Tagja az
Egyesült Államok Nemzetközi Vallásszabadság Bizottságának. Korábban a Bioetika Elnöki
Tanácsának elnöke, valamint az Egyesült Államok Emberi Jogi Bizottságának tagja volt.
A könyv terjedelme 134 oldal.
Európai Családtudományi Szemle Vége a 2014/1 számnak
I. évf. 2014/1 http://www.ecssz.eu
137
„A boldog családok jelentik a jövőt