
Európai Családtudományi Szemle Tárkányi A párkapcsolatok sikerességének okai
II. évf. 2015/1 http://www.ecssz.eu
7. hipotézis
: A játékszenvedély, alkoholizmus, pornófüggőség, promiszkuitás, szexuális
hűtlenség az átlagosnál gyakrabban vezet a partnerek közötti kommunikáció, kapcsolat
elhanyagolásához, a konfliktusok agresszív kezeléséhez, a kapcsolattal való elégedetlenséghez
és válási szándékhoz.
(Gayerné, 1991; Atkins, 2001; Busby, 2010; Previti, 2004.)
Eredmények:
Az alkoholizmus és a családi problémák kapcsolatára hoz példát egy magyar tanulmány
(Gayerné, 1991), míg két másik a hűtlenségnek a házasságra gyakorolt negatív hatását mutatja
ki (Atkins, 2001 és Previti, 2004).
Egy közelmúltbeli amerikai kutatás (Busby, 2010) eredménye szerint pedig, ha viszonylag
később, illetve főleg, ha csak a házasságkötés után kezdte egy pár a nemi életet, akkor
gyakrabban volt jó a házasságuk minősége. Ennek a magyarázata az lehet, hogy akik korán
kezdik a közös szexuális életet, rendszerint össze is házasodnak, mivel az idő előtti intim
együttlétek miatt kapcsolatuk kusza lesz és bonyolult, amiből nagyon nehéz kilépni. Az ilyen
meggondolatlanul, zavarosan induló kapcsolat azonban gyakran nem vezet jóra. Akik később
kezdték a nemi életet, azok addigra, mire a szexuális élet megerősítette a kapcsolatukat,
gyakrabban megtanultak rendesen kommunikálni egymással és tisztázták azt is, hogy
egyformák vagy különbözőek-e az elképzeléseik az életről, ami a házasság alapja.
Mint a korábbi nemi partnerek száma és a párkapcsolat stabilitása közötti összefüggésről
szóló fejezetben már említettük, az előzetes élettársi kapcsolatot követő házasságoknak a
közvetlen házasságokénál nagyobb bomlékonysága hátterében egyes kutatók szerint az lehet
az ok, hogy az élettársi kapcsolatok gyakran fokozatosan kezdődnek (Manning, 2005), a
résztvevők mintegy belesodródnak (pl. egyre gyakrabban, egyre több éjt és napot együtt
töltve). Az összeköltözés után a kapcsolat „tehetetlensége” folytán a párok belesodródnak a
házasságba, amit így sokszor nem fontolnak meg eléggé és hiányzik az egymás iránti
komolyabb elkötelezettség. Ezért valószínű, hogy ha volt már eljegyzés az élettársi kapcsolat
előtt, akkor jobb lesz az azt követő házasság minősége és nagyobb a stabilitása, mint ha nem
volt, minthogy az eljegyzés a megfontolás és elkötelezettség jele lehet (Stanley, 2006). Két
kutatási eredmény is igazolja ezt az utóbbi feltevést (Brown, 2004, Rhoades, 2009).
Ide kapcsolódik az a kutatás (Sabia, 2009) is amelyben azt tapasztalták, hogy azok a
lányok, akik később kezdtek nemi életet élni, jóval messzebb jutottak az iskolák elvégzése
terén. A hatásnak csak egy kisebb részéért volt felelős a házasságon kívüli gyermekszülés,
tehát a korán kezdett nemi életnek ettől függetlenül, önmagában is volt jelentős negatív hatása
az iskolázottság szintjére. Talán a korán kezdett nemi élettel együtt járó pszichológiai és
érzelmi károk (pl. a többek által már kimutatott depresszió) magyarázhatják ezt. Az
alacsonyabb iskolai végzettségűek között erősebb volt ez a kimutatott összefüggés, mint a
magasabb iskolai végzettségűek között.
A 2009-es Családi kapcsolatok felmérés eredményei szerint a válaszadóknak átlagosan
17%-a beszélget napi egy óránál kevesebbet a párjával
, ami a naponta szeszes italt ivóknál
A most következő, 7. hipotézis tesztelésekor kapott eredmények között volt néhány, amelynél a khi-négyzet,
Pearson-féle szám értéke 0,05 és 0,2 között volt, és egy olyan, amelynél kevéssel 0,2 fölött. Ezek tehát nem
biztos, bár még említésre méltó eredmények.
Meglepően hosszú időket mondtak általában az emberek arra nézve, hogy napi, illetve heti átlagban mennyit
beszélgetnek a párjukkal. Valószínűnek tűnik, hogy úgy értették ezt a legtöbben, hogy ennyi időt vannak vele
ténylegesen együtt, egy lakásban, és a napi tevékenység (házi munka, evés, tisztálkodás, tévénézés) során is
általában váltanak vele pár szót. Tehát általában valószínűleg nem egy kifinomult, intellektuális párbeszédet